Beregszászi gyújtogatás: mit üzen a hallgatás?

E rovatban általában arról szoktunk értekezni, hogy mit ír a kárpátaljai magyarokról az ukrán sajtó.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) beregszászi irodájának felgyújtása kapcsán azonban sajnos azzal kell foglalkoznunk, hogy miről és miért nem írnak az ukrán nyelvű portálok, vagy ha mégis, miért csak úgy, ahogy.
Mint emlékezetes, július 24-én hajnalban az ismeretlen elkövető – vagy elkövetők – egy téglával betörte (betörték) a szövetség görbe utcai, nemrég kiürített székházának utcára nyíló ablakát, gyúlékony folyadékot locsolt(ak) szét a helyiségben, majd meggyújtotta (meggyújtották) azt. Szerencsére a lángokat viszonylag rövid idő alatt sikerült eloltani, így a károk az eset súlyosságához viszonyítva szerényeknek mondhatók. A történtek erkölcsi és politikai következményei azonban beláthatatlanok lehetnek.
A legfeltűnőbb az volt, hogy az egyébként minden rendkívüli esetet majdhogynem élvezettel kitárgyaló kárpátaljai internetes sajtó ébersége ezúttal milyen egységesen „kihagyott”. Előkelő helyen, a politikai hírek között egyedül a mukachevo.net portál foglalkozott az üggyel. A magyar vonatkozásban máskor oly „aktív”, az ukrán nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua viszont csak a háztartási tűzesetek között intézte el két sorban a beregszászi gyújtogatást, míg a többiek – néhány kivételtől eltekintve – még ekként sem számoltak be a történtekről.
A mukachevo.netnek is meglehetősen furcsa volt a hozzáállása az ügyhöz, hiszen a magyar közszolgálati hírügynökségre, az MTI-re hivatkozva számolt be a történtekről, amire az elmúlt években nem volt túl gyakran példa. A portál eljárása azért is érthetetlen, mert tudomásunk szerint saját tudósítója van a Vérke-parti városban.
A fentiekből kitűnik, hogy a kárpátaljai ukrán internetes sajtót pártállástól függetlenül kényelmetlenül érintette az eset. Egyesek talán azért vannak zavarban, mert arra gondolnak, hogy mi lesz, ha bebizonyosodik, hogy a nacionalisták keze van a dologban. Másoknak esetleg az járhat a fejükben, hogy az eset akkor sem vet jó fényt a hatalomra, ha netalán kiderül, hogy „csak” holmi bűnöző elemek álltak bosszút ezen a módon például azért, mert korábban nem kaptak vízumajánlást a KMKSZ-től, vagy egyszerű kamaszcsínyről van szó.
Csakhogy ilyenkor a hallgatásnak is üzenete van. Mert ha a támadás érdekvédelmi szervezetet, pártot ér, s nem zárható ki a politikai háttér, vonatkozás, akkor a homokba dugni a fejünket és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, egyenértékű annak beismerésével, hogy társadalmunkban bevethetők a politikai küzdelemben efféle eszközök, s a közösség nem tiltakozik ellenük, nem ítéli el, nem közösíti ki automatikusan azokat, akik ilyesmire vetemednek. A hallgatás azt üzeni, hogy vannak esetek, amikor pártirodára támadni elítélendő dolog, s van, amikor bocsánatos bűn, nem egyéb közönséges garázdaságnál; azt üzeni, hogy nincs határ a bűnözés és a politika között.
Esetünkben nem helytálló az az érvelés, miszerint várjuk meg, mit mond, mit nyomoz ki a rendőrség, s ráérünk majd akkor háborogni, tiltakozni, ha kiderül, hogy valóban van politikai vonatkozása az ügynek, mert az elmúlt évek tapasztalatai arra vallanak, hogy a rendőrség, s úgy általában az igazságszolgáltatás a kárpátaljai magyarságot ért atrocitások felderítése és megítélése vonatkozásában nem különösebben eredményes és szigorú. Ha arra gondolunk, hogy máig nem került rendőrkézre a beregszászi Petőfi-szobor felgyújtója, hogy hónapok óta bottal ütik a nyomát a hatóságok azoknak a szélsőségeseknek, akik magyar gyerekeket inzultáltak március 15-én Ungváron, hogy a vereckei magyar honfoglalási emlékmű három felgyújtója közül a bíróság csupán egyet ítélt el, s az is csak felfüggesztett büntetést kapott, akkor nem lehetnek vérmes reményeink a mostani esettel kapcsolatban sem.
A hallgatás a mostani esetben azért is üzenetértékű, mert nem vet gátat a rosszindulatú találgatásoknak és rágalmaknak, amelyek hasonló esetekben mindig felbukkannak az internetes híradásokhoz érkező olvasói kommentárok között, s amelyeket gyakorta többen olvasnak, mint a tulajdonképpeni hírt, amelyre reagálnak. A mukachevo.net szóban forgó cikke alatt például a KMKSZ némelyik ellenfele már arra célozgat, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet esetleg maga gyújtotta fel az irodáját hírkeltés véget, vagy azért, hogy az esetet a nacionalista Szvobodára kenhesse. Aki tehát hallgat, az cinkosságot vállal azokkal, akik semmitől sem riadnak vissza politikai céljaik elérése érdekében.

Hét
Kárpátalja.ma