Egy európai kezdeményezés kárpátaljai vonatkozásai

A „Minority SafePack” – teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe (Mentőcsomag a kisebbségek számára – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért) – olyan kezdeményezés, amely annak érdekében gyűjt aláírásokat, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem az Európai Unió (EU) jogrendszerének részévé váljon. Ha sikerül az EU legalább hét tagállamában minimum egymillió aláírást összegyűjteni 2018. március 4-ig, akkor az Európai Bizottságnak (amely az EU egyik döntéshozó, jogszabály-előkészítő szerve) érdemben foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy a kisebbségi jogok szabályozását EU-s hatáskörbe vonja. Bár a Minority SafePack támogatására indított aláírásgyűjtés csupán az EU tagállamaiban folyik, hisz uniós jogalkotásról van szó, az Ukrajnában élő magyar közösség vonatkozásában is lehet jelentősége a kezdeményezés sikerének. Erről beszélgettünk CSERNICSKÓ ISTVÁNnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola oktatójával, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetőjével.

Ön nyomon követi a Minority SafePack körüli eseményeket?
A kisebbségi nyelvi jogok kutatójaként természetesen figyelemmel kísérem a kezdeményezést. Elsősorban a kisebbségek nyelvi jogai vonatkozásában érdekel a kérdés.

Szükség van-e, illetve miért lehet szükség egy olyan EU-s jogszabályra, amely a kisebbségi jogokkal foglalkozik?
Annak ellenére, hogy a nyugat-európai államok nagy része elvileg egynyelvű, több országban regionális (például tartományi) szinteken számos nemzeti kisebbség nyelve rendelkezik hivatalos státusszal, s nemcsak az e tekintetben ismertebb Svájcban, Belgiumban vagy Finnországban, hanem Németországban, Spanyolországban vagy Olaszországban is. A nemzetközi jog és az EU-s jog azonban jelentősen elmarad több nyugat-európai állam joggyakorlatától: jelenleg egyetlen nemzetközi dokumentum sem tartalmaz a nemzeti kisebbségek jogainak védelmére vagy a kisebbségi nyelvek hivatalos státuszának elismerésére vonatkozó jogot vagy kötelezettséget. A nemzetközi jog továbbra is csupán minimumokat sorol fel, és azokat is csak általános ajánlások formájában, amelyeket vagy megfogadnak a tagállamok, vagy nem. Példa erre a Velencei Bizottságnak az ukrajnai oktatási törvény 7. cikkelye kapcsán elfogadott állásfoglalása is.

Mire gondol konkrétan?
Hiába állapította meg a nemzetközi testület – és most szándékosan idézek szó szerint angolul az eredeti dokumentumból (a magyar fordítás zárójelben olvasható) –, hogy „Article 7, while clearly aimed at increasing the role of the state language and reducing the role of minority languages” [„a 7. cikk egyértelműen az államnyelv szerepének növelésére és a kisebbségi nyelvek szerepének csökkentésére irányul”], vagy azt, hogy „the appropriate solution would certainly be to amend Article 7” [„a megfelelő megoldás minden bizonnyal a 7. cikk módosítása lenne”], az ukrán politikai elit képviselői azt sulykolják, hogy a törvénnyel minden rendben van, nem fogják azt módosítani, illetve a Velencei Bizottság által közzétett szöveg csupán ajánlás, amelynek nincs kötelező ereje. Ha azonban a hagyományos kisebbségek és nyelveik védelme az EU kötelező jogrendszerének részévé válik, az ilyen érvelés már jogsértő lesz. S ha Ukrajna valóban Európa felé törekszik, akkor az EU jogrendszerét kötelezően figyelembe kell vennie az integráció során. Közvetve ugyan, de ezért is fontos számunkra a Minority SafePack.

Eszerint úgy gondolja, hogy bár Ukrajna nem tagja az EU-nak, a kárpátaljai magyarok számára is van tétje ennek az aláírásgyűjtésnek?
Ma azt látjuk, hogy egy gazdasági válság vagy egy vélt vagy valós nemzetbiztonsági fenyegetettség gyorsan háttérbe szorítja az emberi jogokról, a kisebbségek támogatásáról és védelméről szóló párbeszédet. Jó példája ennek a 2014 utáni Ukrajna, ahol a méltóság forradalma révén hatalomra jutott kijevi elit épp a külső veszélyre hivatkozva tesz meg mindent az ukrán nyelv helyzetének megerősítéséért, a kisebbségi nyelvek – köztük a legnagyobb veszélyforrásnak tartott, az „agresszor nyelvének” tekintett orosz – háttérbe szorításáért. Az államhatalomnak a sajtóban közvetített propagandája következtében a többségi társadalom jelentős része ebben a kiélezett helyzetben, egy politikai és gazdasági válsággal, valamint fegyveres konfliktussal sújtott országban nem azzal foglalkozik, hogy mit tesz vagy nem tesz a politikai elit a helyzet megoldása érdekében, hanem a kisebbségeket és azok bármilyen, a vélt vagy valós egység megbontására alkalmasnak látszó törekvését az állam integritására leselkedő veszélyként érzékeli. Odáig jutottunk, hogy Kijev a hivatalos nyelv- és oktatáspolitikával szemben megfogalmazott ellenvéleményt az Ukrajnával szembeni lojalitás hiányának tekinti, külső erők aknamunkájaként jeleníti meg, és azt kommunikálja, hogy éppen ez az oka az agresszív és korlátozó jellegű nyelv- és oktatáspolitikának. Valójában azonban felcserélik az okot és az okozatot. A kárpátaljai magyarok nem az ukrán államiság vagy az ukrán nemzet és nyelv ellen, hanem a jelenlegi kijevi politikai hatalomnak a kisebbségi közösségek hagyományosan meglévő jogait fenyegető lépéseivel szemben fogalmaznak meg kritikát, a demokratikus jogállam keretei között.

Úgy látja tehát, hogy az Európai Unióban és Ukrajnában is van még teendő a kisebbségi jogok biztosítása területén?
Igen. De azt látnunk kell, hogy ez nemcsak a kisebbségek érdeke. Ez többség és kisebbség közös célja kell legyen. A nemzeti és nyelvi kisebbségek ugyanis nem az állam és a többségi társadalom jóindulatára hivatkozva követelnek jogokat maguknak. A legfőbb érv a Minority SafePack révén EU-s szinten előtérbe került kisebbségi jogok mellett az, hogy ezek általános emberi jogok. A középpontban az emberek egyenlősége áll. Az anyanyelv hasz¬nálatára vonatkozó jogok például olyan jogok, melyek mind a többségi, mind a kisebbségi polgárokat – mint általános emberi jogok – megilletik. Pontosabban olyan helyzetet kell teremteni, amikor az a természetes, hogy mindenki a lehető legtöbb helyzetben használhatja saját anyanyelvét. Az ukrán értelmiségi elit épp arra hivatkozva követeli az államnyelv erőteljes és határozott támogatását, hogy a cári Oroszországban és a Szovjetunióban elnyomták az ukránok mint kisebbség jogait, és korlátozták az ukrán nyelv használatának lehetőségét. Megdöbbentő azonban, hogy a saját jogaik kiterjesztése érdekében mások jogainak visszaszorítását természetesnek és szükségszerűnek tartják. Arról azonban egyetlen szót sem ejtenek, hogy a Szovjetunióhoz tartozó Ukrán SZSZK-ban nemcsak az ukránok, hanem például a bukovinai románok vagy a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogait is korlátozta a kommunista hatalom.

A nemzetközi dokumentumokban és az ukrajnai jogszabályokban számos kisebbségi jog már ma is megjelenik, többek között a kisebbségi nyelvek használatáról is.
Ez így van. Azonban amikor az államok – rendszerint speciális jogszabályokban, például kisebbségi törvényben, nyelvtörvényben stb. – külön kiemelik, hogy a nemzeti vagy nyelvi kisebbségeknek joguk van saját kultúrájuk megőrzésére és fejlesztésére, bizonyos korlátok között a nyelvük használatára, akkor azt sugallják, hogy ezek többletjogok, melyek kizárólag a gondoskodó és demokratikus állam jóindulata miatt illetik meg a kisebbségeket. Holott nyilvánvaló, hogy nem a kisebbségekhez tartozó személyeknek vannak nyelvi előjogai, hanem a többségnek, hiszen ők szabályozás nélkül bárhol és bármikor használ¬hatják anyanyelvüket. Ezt az egyenlőtlenséget nagyon egyszerűen meg lehet és meg kell szüntetni. A kisebbségi jogok tiszteletben tartása és biztosítása ugyanis abból az emberi alapjogból ered, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül egyenlő bánásmódban részesüljön. Ez az elv egyértelműen alkalmazható és alkalmazandó az EU-t alkotó és az oda igyekvő szuverén nemzetállamok többségi és kisebbségi polgáraira is. A Minority SafePack célja épp az, hogy az EU-s alapjogok között legyenek jelen a hagyományos nemzeti kisebbségeknek és a kisebbségi nyelvek beszélőinek a jogai. A jogegyenlőség csak a másság jogának elismerésével valósítható meg. A Minority SafePack célja épp ez: az európai sokszínűség támogatása. Nem valaki/valami ellen, hanem mindannyiunk érdekében.