És most kinek az érdeke?

A kora tavaszi Vereckei-emlékmű és az egyszerűsített honosítási eljárás körül felpezsdült kárpátaljai polémia lecsengése után a nyári meleg sem hozott nyugalmat az ukrán-magyar kapcsolatokba.

A „vízbe dobott kő” hullámvetése ezúttal a magyar nemzeti szimbólumok használata körül bontakozott ki, és úgy tűnik a „magyar kérdés” napirenden tartását minden eszközzel megkísérlik. Az utóbbi 1-2 hónapban a helyi ukrán hírportálokon, de főként a zakarpattya.net.ua-n több mint 30 olyan publikáció jelent meg, amely a kárpátaljai magyarsággal, anyaországhoz fűződő viszonyával és helyi problémáival foglalkozik, ez a hírportál politikai rovatának kb. háromnegyedét teszi ki, így úgy tűnik, mintha Kárpátalján más probléma, mint a „magyar kérdés” nem is lenne. Tény azonban, hogy ezek a cikkek, nem a valós gondokat, az oktatás helyzetét vagy a kilátástalan gazdasági helyzetet elemzik, hanem mondvacsinált ügyeket fújnak fel, pl. a magyar trikolor használatát az önkormányzati épületeken, mint a szeparatizmus előhírnökét vagy a Beregszászi Járási Tanács által elfogadott ukrán himnusz melletti magyar himnusz kérdését, melyekkel újabb fegyvert adnak az ultranacionalista ukrán patrióták kezébe. Az Ukrán Néppárt és a „Szvoboda” kárpátaljai szervezetének képviselői rendre bele is kapaszkodnak minden lehetséges konfliktusba, amellyel tovább szíthatják a többségi nemzet magyarokkal szembeni ellenszenvét, de mint néhány hónappal korábbi cikksorozatunkban most is a kérdés, hogy KINEK AZ ÉRDEKE a feszült magyar-ukrán államközi viszony és a kárpátaljai nemzetiségi ellentét?

A hírportálon mostanában megjelenő cikkeket 3 témakör köré lehet csoportosítani: a Magyarországot és a magyar kormány határon túli politikáját, főként az egyszerűsített honosítási eljárást bíráló publikációk; a magyar nemzeti szimbólumok használata körül kibontakozó események; a kárpátaljai politikai élet magyar szereplőire irányuló támadások.

Az első témakörhöz kapcsolódik a „Mivel rémítette meg Magyarország az EU-t” című írás. A zakarpattya.net.ua 2011.04.27-én közzétette Viktor Kaszpruk az Ukrajinszkij Tizsdeny-ben is megjelent írását, melyben a cikk szerzője élesen bírálja a jelenlegi magyar kormány politikáját. A cikk bevezetőjében arról olvashattunk, hogy az elfogadott új magyar alkotmánynak negatív következményei lehetnek, többek között Ukrajnára nézve is. Kaszpruk szerint Orbán Viktor arra törekszik, hogy visszaállítsa a Nagy Magyarországot, figyelmen kívül hagyva a korábbi békeszerződéseket. Problémásnak és veszélyesnek tartja a magyar alkotmányban a határon túli magyarokra vonatkozó tételeket és a magyar állampolgárság kiterjesztését, melyet a szerző szerint „az autokrata rendszert építő Orbán” azért vezette be, hogy az állampolgársággal járó szavazati joggal majd a határon túliak megerősítsék pozíciójában. „Az új magyar alkotmány nem csak az európai értékeket fenyegeti, de negatív következményei lehetnek Ukrajnában” és azokon a területeken, ahol a határon túli magyarok élnek. A magyar állampolgárság megadásával Magyarország a szuverenitását akarja kiterjeszteni az egykori magyar területekre és ez ellentmond a Trianoni békeszerződésnek, – véli a szerző. Majd alább még vészjóslóbb hangnemet üt meg: „a magyar állampolgárság megadásával Magyarország kiterjesztette joghatóságát más államokra, ennek megfelelően ezekben a régiókban kritikus helyzet alakulhat ki és könnyen lángra kaphatnak az etnikai feszültségek, majd ennek ürügyén akár katonai intervencióra is sor kerülhet, ami krízist idézhet elő a régióban”.[1]

A „Szakértő: Ukrajna flörtöl/ összejátszik Magyarországgal figyelmen kívül hagyva a veszélyeket” – címmel közzétett összegző írás 2011.06. 25-én jelent meg a zakarpattya.net.ua portálon. A cikk bevezetőjében arról olvashattunk, hogy az ukrán vezetés igyekszik mindenben Magyarország kedvében járni, mert azt reméli, hogy a soros EU-s elnökséget betöltő Magyarország majd közbenjár, hogy vízummentességet kapjanak az ukránok. Miközben felsőbb szinteken a két ország sikeres együttműködéséről szólnak, a jelenlegi magyar politikai vezetés feszültséget kelt a térségben, kiváltképp Ukrajnában, ami ellentétes az ukrán nemzeti érdekekkel, – nyilatkozta Dmitro Tymchuk a Katonai-politikai Kutatások Központjának vezetője.

A jelenlegi magyar kormány markánsan támogatja a szomszédos országokban élő honfitársaikat az autonómia megszerzésében. A Szakértő szerint Magyarország tervének megvalósításához első lépésként törvényt fogadott el az állampolgárság megadására a határain túl élő magyaroknak. A magyar kormány ténylegesen bevallotta, hogy politikailag is támogatja a szomszédos államokban élő magyarok autonómiatörekvéseit és harcukat az asszimiláció ellen, s egyben meghirdette kulturális terjeszkedését a Kárpátok térségében. Tevékenységével összhangban 2011-ben jelentősen növelte az erre szánt összeget a költségvetésében is. Dmytro Tymchuk szerint is, ez a politika közvetlen veszélyt jelent Ukrajna nemzetbiztonságára, főként Kárpátalján, ahol a lakosok jelentős része magyar nemzetiségű. Ugyanakkor más országok annak ellenére, hogy sokkal kisebb katonai-politikai potenciállal rendelkeznek, mint Ukrajna, nem félnek, hogy reagáljanak a veszélyre. Például, Szlovákia, annak ellenére, hogy a jelenlegi szlovák kormány szándékai között szerepel, hogy normalizálja kapcsolatait Magyarországgal, a magyar állampolgársági törvény módosítása után, hogy ellensúlyozza a magyar expanziót, szigorított saját állampolgársági törvényén. Ukrajna viszont egyszerűen figyelmen kívül hagyja az egyértelmű veszélyt. Sőt Kijev azt állítja, hogy nagy a barátság Magyarországgal és „nincsenek problémák, amelyek megakadályozzák a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését,” – olvasható a cikkben.[2]

Valóban, míg a legfelsőbb szinteken az ukrán-magyar kapcsolatok rendezettségéről nyilatkoznak, Kárpátaljáról nézve már nem is olyan nyugodt ez a helyzet: míg törvényi szinten nincs szankcionálva a kettős állampolgárság felvétele, az SZBU és a helyi nacionalista szervezetek és pártok „nemzetbiztonsági veszélyt” vizionálva megfélemlítésekkel, támadásokkal és provokatív megnyilvánulásokkal gerjesztik a többségi nemzet ellenszenvét a magyarokkal szemben.

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) megyei szervezete kihallgatta azokat a magyarokat, akik az egyszerűsített honosítási eljárás keretében felvehették a magyar állampolgárságot. Az ügy kapcsán a KMKSZ elnöke Viktor Janukovics államfőnek címzett nyílt levélben fejezte ki tiltakozását, – számolt be 2011.05.03-án a zakarpattya.net.ua. A cikkben kiemelik a levél egyes részeit, mely szerint a behívatott egyénektől követelték, hogy ismerjék be, hogy felvették a magyar állampolgárságot, valamint „represszióval” fenyegették őket és rokonaikat. Mindez a vád hivatalos ismertetése nélkül történt, s az érintetteknek nem volt módjuk igénybe venni ügyvéd segítségét…. „Az ilyen cselekedetek Ukrajnának, mint jogállamnak a nemzetközi tekintélyét is rombolják” – idézik a hírportálon Kovács leveléből. Viszont a cikk írója így kommentálta az esetet: „Úgy tűnik, hosszú várakozási idő után az ukrán biztonsági szolgálat végre nekikezdett a feladatai ellátásához,” – majd arra emlékeztette az olvasót, hogy korábban számos politikus és szakértő fenntartását fejezte ki annak kapcsán, hogy az ukrán hatóságok nem reagálnak arra a problémára, hogy Magyarország, Románia és Oroszország kiterjesztették az állampolgárságukat az Ukrajnában élő ukrán állampolgárokra is, holott az ország jogszabályaival ellentétes a többes állampolgárság, nem beszélve arról, hogy hosszú távon mindez veszélyt jelenthet Ukrajna politikai stabilitására és területi integritására is. A cikk végén felsorolják azokat a politikusokat, akik a kettős állampolgárság kérdésének megoldását, vagy szankcionálást sürgetik az országban. Közöttük említik Gajdos Istvánt, az UMDSZ elnökét, Beregszász város polgármesterét, aki nyilatkozatában megerősítette, hogy a magyar állampolgárság felvétele sérti a hatályos törvényeket.[3]

E mellett a propaganda másik eszközét is bevetették, olyan nyilatkozatok közlésébe kezdtek, amelyek esetleg elveszik a „kettős állampolgárságot” fontolgatók kedvét a procedúrától. „A kárpátaljai magyarok csalódtak az egyszerűsített magyar állampolgárságban” című publikációban ezt olvashatjuk: „Sem az Európán belüli szabad utazást, sem vízummentességet, sem a magyarországi szociális és egészségügyi kedvezményeket nem vehetik igénybe azok a kárpátaljaiak, akik felveszik a magyar állampolgárságot,” – fogalmazott cikkében Nagyija Petriv a zakarpattya.net.ua portálon is közétett cikkében. Budapest hivatalosan is elmagyarázta az érintetteknek is, hogy az állampolgársággal járó juttatások igénybevételéhez magyarországi lakóhellyel kell rendelkezni, és a magyar költségvetésbe kell az adót befizetni – magyarázza fenti megállapítását a szerző. A cikk írója szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos ukrajnai félreértések abból származhattak, hogy az ukrán média nem kapott megfelelő tájékoztatást a magyaroktól az ügyben. A szerző szerint azok a kárpátaljai magyarok, akik azt hitték, hogy az állampolgárság felvételével ugyanolyan jogosítványokat kapnak majd, mint a Magyarországon élők, csalódni fognak. Répás Zsuzsánnára hivatkozva kiemeli, hogy számos jogosítvány és juttatás nem az állampolgársághoz, hanem a lakhelyhez kötődik Magyarországon.^[4]

Ennek ellenére, egy néhány héttel későbbi publikációban mégis beszámolnak arról, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az országgyűlésen június 22-én bejelentette: a világ összes magyarja egy elektronikus adatbázisba kerül, mely alapján a világ bármely részén élnek számon tartják őket, még ha nem is beszélik már a magyar nyelvet. E mellett újdonság, hogy az egyszerűsített honosítási eljárás során állampolgárságot szerzett egyének is részt vehetnek a Magyarországon zajló szavazásokban, a pártlisták alapján nyilváníthatnak véleményt.[5]

Az állampolgárságról szóló ukrajnai törvény interpretálása is sokáig napirenden volt a különböző hírportálokon, törvényhozói szinten mégsincs előrelépés a kettős állampolgárság szankcionálása hivatalossá tételének ügyében. Lehet, hogy ez sokak és túl fontos emberek érdekeit sérti? Mindenesetre a médiában felröppenő 100 ezres beadott honosítási kérelem, és a több mint 10 ezer esküdt tett határon túliról felröppenő hírek[6], még ha nem is tudja az ukrán hatóság, hogy ebből mennyi az ukrajnai állampolgár, megrémítik az ukrán jobboldal képviselőit, akik különböző ötlettel állnak elő a folyamat megállítása, vagy lassítása érdekében. Ivan Gabor, az Ukrán Néppárt Kárpátaljai szervezetének vezetője, például egy országos lista összeállítását javasolta a kettős állampolgárokról, az ukrán-orosz, ukrán-magyar, urán-román állampolgársággal rendelkezőkről egyaránt.[7]

Az egyszerűsített honosítási eljáráson kívül a magyar kormányt sokszor éri az a vád, hogy Trianon előtti határok visszaállítása érdekében, beleavatkozik Ukrajna belügyeibe azzal, hogy felkarolja a kárpátaljai magyar ügyeket. A zakarpattya.net.ua portálon 2011.07.08-án „Minden héten újabb háború. Magyarország fokozza intézkedéseit Kárpátalja meghódításáért” címmel megjelent cikkében arról olvashattunk, hogy a beregszászi járási tanács döntése a magyar himnusz tanácsüléseken történő bevezetéséről – mely ellen az ügyészség óvást nyújtott be és nagy visszhangot váltott ki az országban – egyértelműen Budapest érdekeit szolgálja. A szerző szerint, ha a hivatalos állami szervekben megengedik, hogy Magyarországot dicsőítsék, annak az lesz a következménye, hogy előbb utóbb követelni fogják, hogy törvényi szinten is csak a magyar nyelvet lehessen használni, ezt kiterjesztenék az itt élő lakosságra, majd az lenne a következő lépés, hogy a terület tartozzon a szomszédos államhoz. A cikk szerzője a himnusz ügyét összefüggésbe hozza a magyar állampolgárság kiterjesztésével és úgy véli Magyarország intézkedéseivel aktivizálta magát Kárpátalja visszafoglalásáért.[8] Zárójelben említenünk kell, hogy a nemzetiségek nyelvének használatát az Ukrajna nemzetiségi kisebbségeiről szóló törvény 8. cikkelye foglalja magába, és garantálja az államnyelv melletti teljes jogú használatát az önkormányzati szervekben, társadalmi intézményekben, stb. mindazokon a településeken, ahol az adott nemzetiség többségben van. Ennek a cikkelynek a betartása nem jellemző Kárpátalján, sőt mint láthatjuk, a cikk „tájékozott” szerzője a legmélységesebb felháborodását fejezi ki az ügyben, hogy a magyar nyelv használatának megengedése milyen veszélyeket hordozna. Tehát miért is gondolnánk, hogy a törvény egyéb részeit tiszteletben fogják tartani?!

A nemzeti kisebbségek jogairól és a nemzeti szimbólumok használatáról az Ukrajna nemzetiségi kisebbségeiről szóló 1992. június 25-én elfogadott törvény rendelkezik. E jogszabály 6. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek számára a nemzeti-kulturális autonómiához, az anyanyelv használatához és az anyanyelvi oktatáshoz való jogot, s e mellett a nemzeti szimbólumaik használatát.[9] Sem a törvény egyéb része, sem a nevezett 6. cikkely a nemzeti szimbólumok használatát nem köti a lakosság számarányához. A törvény kárpátaljai végrehajtását rendelet szabályozza. Az „Ukrajna elnöki megbízottjának rendelkezése az ukrán nyelvtörvény és az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekről szóló törvény területi érvényesítéséről” című határozatot Mihajlo Krajilo, Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja, a megyei állami közigazgatás akkori elnöke adta ki 1992. december 17-én, s amelyet a Kárpáti Igaz Szó 1992. december 24-én közölt le. A 469. számú rendelet 5. pontja foglalkozik a nemzeti szimbólumok használatával. Ebben többek között az áll: „az egy tömbben élő nemzeti kisebbségek lakta településeken az állami mellett a nemzeti jelképek is használhatók.”[10] E rendeletet máig nem vonta vissza senki, így hatályos, vagyis a Beregszászi Járási Tanács döntését és a nemzeti zászlók használatát kipellengérező, megfélemlítésre irányuló cikkek nyílt provokációnak tekinthetők.

A polémia a Beregszászi Járási Tanács 2011. június 17-i döntése után robbant ki, amikor is az UMDSZ javaslatára egyhangúan elfogadták azt a határozatot, mely szerint a testület üléseit a jövőben az ukrán állami himnusz mellett a magyar himnusszal nyitják meg. A határozatot ugyanakkor az ügyészség megvétózta, Alkotmány-ellenesnek minősítette. Az ukrán hírportálok országszerte beteltek a határozatot támadó nyilatkozatokkal és cikkekkel, melyek tartalmáról sokszor nehéz eldönteni, hogy a Beregszászi Járási Tanács ellen érvelnek, vagy a nemzetiségi kérdés „ébrentartását” célozzák. Azért is furcsa ügy a Járási Tanács egyhangú döntése, mivel a testületet alkotó hat párt képviselőinek a kétharmad része ugyan magyar nemzetiségű, ám a két magyar pártnak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) együttesen sincs meg az egyszerű többsége. Ráadásul a magyar himnuszról szóló 2011. június 17-i döntést, amelyet a képviselők mind a bizottságokban, mind az elnökségben megvitattak, minden ellenvetés nélkül elfogadták és megszavazták a nem magyar nemzetiségű, és a hatalompárthoz tartozó testületi tagok is – így többen is feltételezik, hogy valaki felülről szervezte meg a szavazást, ezért lett egyhangú az eredménye. A határozat provokatív jellegére utal az a tény is, hogy a több bizottságban és ülésen megtárgyalt és átment határozatjavaslatot a testületnek jogászával is egyeztetni kellett volna, s ha itt sem kapott „vörös fényt” az ügy, ismét csak szándékos konfliktusteremtésre gyanakodhatunk. Ami nem is maradt el a határozat megszületése nyomán.

„A kárpátaljai „Szvoboda” a magyar himnusz lejátszásának betiltására szólított fel a Beregszászi Járási Tanácsot” című nyilatkozatból megtudhatjuk, hogy a kárpátaljai „Szvoboda” határozottan elítélte és alkotmányellenesnek minősítette a Beregszászi Járási Tanács döntését mely lehetővé tette a magyar nemzeti himnusz ukrán államhatalmi szervben történő hivatalos lejátszását. A párt vezetője egyben felszólította Ukrajna elnökét, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsát, az Ukrán Biztonsági Szolgálatot és a Legfőbb Ügyészséget, hogy reagáljanak a Beregszászi Járási Tanács államellenes lépésére. A „Szvoboda” helyi vezetői szerint nem csak provokáció a Járási Tanács döntése, hanem egy újabb támadás az ukrán állam ellen, amelyet az elmúlt 20 évben a kárpátaljai magyar soviniszta körök végeznek. A „Szvoboda” nyilatkozatát az ügy kapcsán a zakarpattya.net.ua 2011.06.18-án tette közzé.[11]

Néhány nappal később az Ukrán Népi Mozgalom (NRU) vezetője, Borisz Taraszjuk Ukrajna Legfelsőbb Ügyészségéhez (GPU) fordult a Járási Tanács döntésének érvénytelenítése ügyében. Beadványában a pártvezér a „szeparatizmus mesterséges kiprovokálásának” nevezte a Beregszászi Járási Tanács által hozott döntést, Alkotmány- és törvényellenesnek nevezte, illetve emlékeztetett, hogy ez a határozat egy szinten van a Kárpátaljai Megyei Tanács által meghozott azon provokatív lépéssel, amellyel a „ruszin kérdést” pártfogolják hivatalos szinten.[12] Ukrajna Legfelsőbb Ügyészsége (GPU) válaszolt Borisz Taraszjuknak, az Ukrán Népi Mozgalom (NRU) elnökének, a párt parlamenti képviselőjének Viktor Psonka legfőbb ügyészhez benyújtott interpellációjára, amely szerint „a Magyar Köztársaság nemzeti himnuszának” ukrajnai hivatalos rendezvényeken való használata sérti az ukrán alkotmányt és törvényeket, valamint provokációs tartalmat hordoz. A GPU a kárpátaljai megyei ügyészség által lefolytatott vizsgálatra hivatkozva azt közölte, hogy a beregszászi járási képviselő-testület egy hónappal ezelőtt elfogadott döntése ellentmond az ukrán alkotmány 20. cikkének és az önkormányzatokról szóló törvény 43. cikkelyének – olvasható a párt honlapján. Az NRU szerint a beregszászihoz hasonló folyamatok konfrontációkat idézhetnek elő mind a történelmileg többnemzetiségű Kárpátalján, ahol évszázadok óta békében élnek egymás mellett a különböző nemzetiségi közösségek, mind más ukrajnai megyékben. Taraszjuk ennek kapcsán kérte az ukrán legfőbb ügyészt, hogy óvja meg a Beregszászi Járási Tanács döntését – olvasható a párt internetes oldalán.

2011.06.23.-án a zakarpattya.net.ua portál „A Beregszászi Járási Tanács legitimálta a magyar himnuszt, az ügyészség ellenzi” címmel közölt cikket. Ebben az újságíró megkeresésére Gábor László, a Tanács apparátusának ügyvezetője a következőket nyilatkozta: „ A képviselők figyelembe vették a nemzeti kisebbségekről szóló ukrán törvényt és az ukrán alkotmány 11. cikkelyét, mely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek számára a nemzeti szimbólumok használatát.” Azonban a cikk további részében leszögezik, hogy a járás lakosságának is megoszlik a véleménye a kérdés kapcsán. Iván Kobály beregszászi lakos a lapnak nyilatkozva negatívan értékelte a tanács döntését. Véleménye szerint: „Mi nem Magyarországon élünk. Ukrajnának van saját himnusza. Itt több nemzetiség is él, ilyen alapon a cigányok himnuszát is be kellene vezetni”.

Igor Macola szintén beregszászi lakos viszont semmilyen problémát nem lát a magyar himnusz bevezetésében. Véleménye szerint az itt élő lakosok nagyobbik része magyar nemzetiségű, akik sem oroszul sem ukránul nem beszélnek. A cikkben megjegyzik, hogy Beregszászban minden felirat kétnyelvű, még az ügyészség bejárata előtt is kétnyelvű – ukrán és magyar – felirat található.[13]

A megye vezetője is többször megszólalt az ügyben: „Kárpátalja kormányzója alkotmányellenesnek véli a magyar himnusz hivatalos használatát, ugyanakkor nem vitatja a kisebbségek jogát saját nemzeti szimbólumaik alkalmazásához” – olvasható Olekszendr Ledida egyik nyilatkozatában. Kárpátalja kormányzója szerint az ukrán állam területén az ukrán törvények érvényesek, így a kormányzó törvénybeütközőnek tartja a járási tanács ülésein a magyar himnusz eléneklését, míg egyéb ünnepségeken, megemlékezéseken elfogadja a magyar kisebbség jogát arra, hogy nemzeti jelképeivel ünnepelhessen. Olekszandr Ledida július 6-i ungvári sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva elmondta: „Ukrajna területén az ukrán törvények és alkotmány érvényes. Senki nem fogja megengedni ezek megsértését” – tette hozzá, megjegyezve: „… más dolog, és érthető, ha a nemzeti kisebbségek ünnepi rendezvényeiken nemzeti jelképeket vagy zenei kíséretet használnak. Az ukrán államnak azonban egy himnusza van…” – hangsúlyozta Ledida, rámutatva, hogy érthetőnek tartja, amiért az ügyészség alkotmányellenesség címén megóvta a beregszászi járási képviselőtestület magyar himnusszal kapcsolatos döntését.^[14]

A jelek szerint komoly választás előtt áll a beregszászi járási képviselőtestület, mert legközelebbi ülésén döntenie kell arról, hogy érvényben hagyja-e a magyar himnusszal kapcsolatos határozatát, amelyet időközben – alkotmányellenességre hivatkozva – megóvott a helyi ügyészségség. A kérdés körül nagy a vita, s ha a képviselők nem vonják vissza döntésüket, akkor az ügy bíróság elé kerül.

A zakarpattya.net.ua is átvett egy az eredetileg Dzerkalo Tizsnya című ukrajnai hetilapban megjelent írást, amely azt sugallja, hogy a kárpátaljai magyaroknak nem érdemes elvi kérdést kreálni a nemzeti himnuszuk ügyéből, mivel az utóbbi időben már amúgy is túlságosan magukra vonták az ukrajnai közvélemény, a titkosszolgálatok és politikai pártok figyelmét, elegendő csak a kettős állampolgárság vagy a vereckei honfoglalási emlékmű körüli bonyodalmakra gondolni. Ráadásul ezek a fejlemények „talált kincset” jelentenek az ultranacionalista pártok számára, hiszen ezek Kárpátalján szinte kizárólag csak magyarellenes nyilatkozatokkal és akciókkal tudnak hírt adni magukról – olvasható a cikkben. „A szélsőséges politikai erők soha nem tudtak komoly befolyásra szert tenni Kárpátalján, ám ha a következő választásokon mégis támogatásra találnak, az kizárólag a magyarok tevékenységének lesz köszönhető” – állítja a kijevi hetilap, amely szerint a Beregszászi Járási Tanács magyar himnusszal kapcsolatos döntése is ennek a bizonyítéka.[15]

A Járási Tanács rendhagyó döntése után néhány nappal került sor a Beregszászi Városi Tanács ülésére, melyet feszült figyelem kísért, vajon a város ugyanúgy határozatba foglalja-e a magyar himnusz lejátszását is az ukrán mellett. Itt azonban meglepő döntés született, a további viták elkerülése érdekében Gajdos István Beregszász polgármestere elmondása szerint legutóbbi ülésén a városi tanács a himnusz kérdésében „salamoni döntést” hozott. E szerint a jövőben sem az ukrán, sem a magyar nemzet himnusza nem fog elhangzani a városi tanács közgyűlésein, írja a transkarpatia.net hírportál. A hírben azonban nem maga a tartalom a megdöbbentő, hanem az, hogy a megnevezett hírportál ezt „Betiltották” az ukrán himnuszt Beregszászban címmel közölte.[16]

Azt a kérdést illetően pedig, hogy használhatja-e egy ukrajnai nemzetiségi közösség a saját állami szimbólumain kívül egy másik ország nemzeti jelképeit, egyelőre egyetlen törvény sem ad világos útmutatást, tehát idáig semmi nem tiltotta ezt a lehetőséget. A hangsúly ez esetben valószínűleg az eddig szón van, hiszen a kisebbségek kérdése Ukrajna esetében meglehetősen kényes.

Végezetül a harmadik hírcsoporthoz értünk. A kárpátaljai közélet magyar politikusait számos támadás és rágalom-hadjárat érte az utóbbi időben, a KMKSZ és UMDSZ vezérkarát egyaránt. Míg a KMKSZ vezetőit hírbe hozták Galambos Lajos, a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egykori főigazgatójának letartóztatása kapcsán az Egymásért Egy-Másért Alapítvány körül kirobbant botránnyal, Gajdos Istvánt a régebbi Permix-botránnyal és egyéb ügyekkel hozták ismét szóba.

„Magyarországon vizsgálják a kárpátaljai magyar szervezetek pénzlopási ügyét” címmel jelentetett meg írást a zakarpattya.net.ua, mely szerint: „2011. június 28-án az MTV híradója közölte a szenzációs hírt, hogy őrizetbe vették Galambos Lajost. A hírportál tudósítása szerint Galambos Lajos 2004. július 3-tól 2007 májusáig vezette az NBH-t. 2007-ben az Egymásért Egy-Másért Alapítvány körül kirobbant botrány miatt kellett távoznia. Az ügy most ismét aktualitást nyert. Elsősorban mivel felmerült, hogy milyen programokra ment el a magyar adófizetők pénze és azt célirányosan használták-e fel. Ha nem, akkor ezért valaki felelős és le lesz tartóztatva – olvasható a tudósításban. NBH-s forrásra hivatkozva a hírportál közli, hogy működése során az Egymásért Egy-Másért Alapítvány több mint 370 millió forintot költött az EU-s és az ukrajnai magyar szervezetek támogatására. A legtöbb pénzt a romániai és a szlovákiai magyarok kapták. Ugyanakkor a pénzlopások mértékét tekintve a Kovács Miklós és Brenzovics László alapította magyar szervezetek vannak az első helyen, állítja a forrásra hivatkozva a zakarpattya.net.ua. Itt az is kiderül, hogy a pályázati pénzek 70 százalékát lopták el és csak 30 százalékot fordítottak reális dolgokra.[17]

Viszonyainkat jól tükrözi, hogy a hírt minden fenntartás és ellenőrzés nélkül átvette a KMKSZ politikai ellenfelének, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek (UMDSZ) a szócsöve, a Kárpáti Igaz Szó (KISZó). Úgy látszik, számukra a politikai ellenfél bemocskolása előbbre való a magyarság érdekeinél. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség időközben úgy határozott, hogy rágalmazásért beperli az írást közlő internetes kiadványt. Ismerve régiónkat, az olvasó esetleg mégis azt gondolhatja e sorokat olvasva, hogy nem zörög a haraszt, s ez ellen lehetetlen védekezni. Két körülményt azért érdemes megfontolni a Szövetséget ért rágalommal kapcsolatban. Az első, hogy az Egymásért Egy-Másért Alapítvány sohasem titkolta adományozási és egyéb akcióit – a botrány nem is ezek miatt robbant ki –, márpedig a kiemelten közhasznú nemzetközi alapítvány saját honlapjáról (www.egy-masert.hu) egyértelműen kiderül, hogy a szervezet – talán néhány ruhaosztási akciót leszámítva – egyáltalán nem tevékenykedett Kárpátalján. A másik megfontolandó körülmény, hogy a magyarországi szocialista kormányzattal az előző nyolc évben mindvégig szoros kapcsolatokat ápoló UMDSZ-nél, s így a KISZó-nál is illene tudni, hogy Galambos Lajos a szocialisták kormányzása idején vezette az NBH-t, amint hogy sajtóinformációk szerint maga az alapítvány is elsősorban bizonyos szocialista körökhöz, korábbi nemzetbiztonsági, rendőrségi vezetőkhöz köthető. Ha tehát mégis lettek volna kárpátaljai akciói az Egymásértnak, annak a kedvezményezettjeit nem a KMKSZ háza táján kellene most keresni.

Fel kell tennünk a kérdést, kiknek állt érdekében belekeverni a kárpátaljai magyarságot ebbe az alapvetően magyarországi botrányba? Figyelemre méltó, hogy a magyar sajtó a botrány kapcsán korábban egyáltalán nem foglalkozott az Egymásért Egy-Másért Alapítvány határon túli magyarok körében végzett tevékenységével. Legalábbis furcsa, hogy az ügyet most egy középszerű, magyarellenességén kívül semmi egyébbel nem kitűnő ukrajnai vidéki hírportál igyekszik „kirobbantani”, éppen akkor, amikor napirenden vannak a kárpátaljai magyar közösség elleni támadások. Választ kell találnunk arra a kérdésre is, kiknek áll érdekében összefüggésbe hozni ennek az ügynek a kapcsán a KMKSZ-t, a kárpátaljai magyarság egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezetét és a magyarországi titkosszolgálatokat az ukrán közvélemény szemében, még mielőtt civil áldozatai lennének az ellenünk folyó uszításnak.[18]

Nemcsak a KMKSZ-vezetőkkel, de Gajdos Istvánnal is gyakran foglalkoznak a hírportálok. „Mister kompromisszum” címmel a zakarpattya.net.ua 2011.07.02-án terjedelmes interjút tett közzé, melyet Gajdos Istvánnal Beregszász polgármesterével, az UMDSZ elnökével készítettek. A cikkben arról olvashattunk, hogy Gajdos kompromisszum kész vezető, aki igyekszik egyszerre Kijevvel, Budapesttel és a Beregszásziakkal is megtalálni a közös nevezőt, azonban mégsem dicsekedhet a jelenlegi magyar kormány támogatásával. Az egymással versengő, megosztott magyarságnak Kárpátalján megvannak a szövetségesei a szomszédos országokban. A jelenlegi magyar miniszterelnök viszont pont Gajdos ellenfelét, a KMKSZ-t támogatja. A két szervezet együttműködésére az esély nulla, így a közöttük lévő éles verseny súlyosan gyengíti a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítési esélyeit mind ukrán, mind magyar szinten – írja a szerző.[19] Érdekes, hogy ezt a szempontot nem igazán emlegették, ameddig szocialista kormányzás volt Magyarországon és a pályázatok legfőbb kedvezményezettjei az UMDSZ-hez közel álló körök voltak! Most mástól sem zeng a sajtó, minthogy minden fórumon azt panaszolják, a magyar kormány „jó magyarokra” és „rossz magyarokra” osztja a kárpátaljai magyarságot. Nem véletlen, hogy az ukrán hírportálok is átveszik ezt a szemléletet! Miért csak a magyar szervezetek vezetőivel foglalkoznak? A 10 százalékos magyarság fontosabb, mint a 80 százalékos ukránság? Ez jó kérdés, amire a választ elég nehéz egyértelműen megadni!

Mindenesetre szembetűnő, hogy az év elején a Vereckei emlékmű megrongálásával megindult támadások a magyar nemzeti szimbólumok és emlékhelyek ellen, a kárpátaljai magyar politikusok elleni rágalom-hadjárat, Ukrajna nemzetbiztonsági fenyegetettségére való hivatkozás és a „szvobodások” tüntetései, minden egy láncolat, vagy mondhatni egy politikai játszma apró részeit jelentik, amelynek szálai messze túlmutatnak Kárpátalja megyehatárain.

Lehoczky Tivadar Intézet