Fejezetek Gát múltjából: a postaállomás

Szerző: | 2020.08.10., 20:10 | Nézőpont, Tudomány

Az egykori Szernye-mocsár, vagy más néven Gáti-tó nyugati szélén, a Munkács–Beregszász közötti országút felénél található az Árpád-kori eredetű település: Gát község.

A falu a legutóbbi népszámlálás szerinti 3 122 fős lakosságával Kárpátalja egyik legnépesebb magyarlakta települése napjainkban is. A község gazdag történelemmel és néprajzi hagyományokkal rendelkezik. Kovács Vilmos költő és Cipola Gizella operaénekesnő is Gáton látta meg a napvilágot. Előnyös földrajzi helyzetének köszönhetően a község területén már 151 éve működik a postaállomás.

A település a XIX. században már Bereg vármegye munkácsi járásához tartozott (azelőtt a tiszaháti járás részét képezte). A munkácsi uradalom már 1822-ben kérelmezte az illetékes hatóságoknál, hogy Gáton is nyissanak postaállomást. Erre azonban közel fél évszázadig nem került sor. Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés ebben a kérdésben is fontos változást hozott, a Monarchia két tagországának postaigazgatása különvált.

Az önálló magyar postaügy rohamosan fejlődött, Bereg vármegyében az elsők között – 1869-ben – Gáton is nyitott hivatalt. A falu első postamestere Keszler Ignác. A postához a falun, a gáti majoron és a Veres-korcsmán kívül, mint kézbesítőkör, öt környező település – Dercen, Kisgút, Nagygút, Izsnyéte és Pusztakerepec – tartozott.

Gáton már a XIX. század derekától működött a Schönborn család egyik uradalmi gőzmalma, valamint szeszgyára is.

Az 1880. évi népszámláskor – ekkor a népesség anyanyelvét rögzítették – Gáton összesen 859 lakost írtak össze, akiknek túlnyomó része, 94%-a magyarnak vallotta magát. Lehoczky szerint a következő évben, 1881-ben Gátnak 860 lakosa volt, akik 133 házban laktak. A település határa ekkor 6 310 hold.

A falu északi részén a Schönborn-uradalom Gáti-major néven korszerű gazdasági udvart tartott fenn, amelyhez tagosított birtok tartozott. Az utóbbit az 1853. évi úrbéri pátens alapján hozták létre, és a falu határában a szétszórt szántókat és más mezőgazdasági területeket egyesítették. A pátens végrehajtásakor Gáton is bírósági úton különítették el az uradalmi (földesúri) birtokrészeket a parasztokéitól. A feladat elvégzésére Bereg vármegyei illetékességgel 1854 és 1861 között külön úrbéri törvényszék működött Beregszász székhellyel.

1891-ben Gát kisközség Bereg vármegye munkácsi járásában 1035 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral rendelkezett. Az 1896-ban a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium posta- és távirdaszemélyzetének használatára kiadott posta- és távirdahivatali cím- és névtár szerint Gáton III. osztályú, nem kincstári fenntartású hivatal működött, ekkor is Keszler Ignác volt a postamester.

A gáti postán a korabeli gyakorlatnak megfelelően postatakarékpénztár is működött, a III. osztályú kategóriába sorolt nem kincstári fenntartású hivatalban 1909-től Klein Móricné volt a postamester.

A Mérce-patak hídjánál már több évszázada működő vámszedő hely a XX. század elejére az olcsó és gyors közlekedésnek nagy akadályává vált. Az Egán Ede vezette hegyvidéki akció működését bemutató kiadvány 1904-ben arról írt, hogy a munkácsi-szentmiklósi uradalom által vámszedéssel hasznosított gáti híddal kapcsolatban tárgyalásokat folytatnak.

Célja, hogy a hidat bekapcsolják az állami úthálózatba, átvételekor vámmentesítsék, mert drágította az egész beregi hegyvidék érintkezését Beregszásszal, a vármegye székhelyével. A gáti hídvámot hamarosan megszüntették, ezzel jelentősen megnőtt a Beregszász és Munkács közötti forgalom.

Bár a Magyar Királyi Posta a koronás, vonalkázott, pántos körbélyegzők használatát már 1892-ben bevezette, a hivatalok az elkészített pecsétnyomókat csak fokozatosan vették használatba. Gáton erre 1911-ben került sor, ez azonban csak alig egy évtizedig, a trianoni-diktátum okozta határváltozásig volt forgalomban. Közben 1917-ben a gáti postamester – aki 1909-től töltötte be hivatalát – feltehetően már betegeskedhetett, mert a Magyar Királyi Posta és Távírda Rendeletek Tára 1917. évi 11. számában pályázatot írtak ki a III. osztályba sorolt hivatal vezetésére. Feltételei: a fizetés évi 400 korona járandóság, 1 014 korona fenntartási költség, 1 200 korona szállítási átalány és 240 korona faluzó levélhordói átalány. Ez utóbbiért Dercenből Gáton át a húsz kilométerre fekvő Beregszászra naponta egyszer egyfogatú lovaskocsijáratot, illetve az öt kilométerre lévő Nagygútra – szintén naponta – kézbesítői és gyűjtőjáratot is el kellett látni.

A postai rendeletek tárának 35. száma közölte, hogy Klein Móricné, született Gáti Hermina gáti postamester elhunyt. Az állásra hirdetett pályázat eredménytelen lehetett, mert a tár 160. száma megírta, hogy az illetékes kassai postaigazgatóság az ugyancsak Bereg vármegyei, Szolyva melletti Polena községből Dercsényi Erzsébetet helyezte át Gátra postamesternek.

1914-ben Bereg vármegye közigazgatási bizottsága felélesztette három évtizede meghiúsult tervét, a Nyíregyháza–Munkács közötti vasútvonal létesítését. A testület meg is kapta az engedélyt normál nyomtávolságú vonal építésének előmunkálataihoz, amely a Szabolcs vármegyei székhely HÉV-állomásáról Vásárosnamény–Beregszász MÁV-pályaudvaron át, Beregszászvégardó, Makkosjánosi és Gát falun keresztül Munkács MÁV-állomására vezetett volna. A terv a háború kitörése miatt viszont nem valósult meg.

Felhasznált irodalom: Botlik József: Gát (Száz magyar falu könyvesháza). Budapest, 2001.

Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma

Pin It on Pinterest

Share This