Interjú dr. Cseh Áron ungvári konzullal

Valószínűnek tartom, hogy az olvasók közül senki sem fogja tagadni állításom, miszerint minden ember már fiatalon szeretne sikereket elérni. Interjúalanyom már nagyon fiatalon, 27 évesen diplomataként dolgozott. Ismerjük meg közelebbről dr. Cseh Áron konzul urat, aki Magyarország Ungvári Főkonzulátuson teljesít szolgálatot.

– Konzul úr, Ön kolozsvári születésű. Külhoni magyarként látta meg a napvilágot. Meséljen a kezdetekről.
– 1972. július 26-án születtem Kolozsváron, Erdélyben. Gimnazista koromig ott éltem. Édesapám, Cseh Gusztáv képzőművész, neves grafikus volt. Sajnálatos módon fiatalon elhunyt. 12 évesen, félárvaként maradtam édesanyámmal a Ceaușescu-rendszerben, majd 1988-ban, a diktatúra utolsó évében áttelepültünk Magyarországra. Édesanyám nagyszerű asszonyként új életet kezdett, vezető minisztériumi köztisztviselőként dolgozott Budapesten. Később lett egy nevelőapám is, akit nagyra értékelek, ő irodalomtörténész, volt parlamenti képviselő.

– Érettségit már Debrecenben szerzett. Tudatos döntés volt a jogi pálya?
– A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem. Ebben a tanintézményben nem csupán tudást szereztem, hanem olyan értekekkel gazdagodtam, melyeknek a mai napig hasznát veszem. Az ELTE-n 1998-ban szereztem jogi diplomát, párhuzamosan politológiát is tanultam, amelyből 2001-ben diplomáztam. A jogi egyetemet azért választottam, mert tudtam, hogy egy jó alapképzést ad bármilyen hivatáshoz az életben, akár a diplomata pályához is. A politológiai állt közelebb az érdeklődési körömhöz. A diplomadolgozatomat a rendszerváltást követően létrejövő szlovákiai magyar pártokról írtam, mert a kisebbségben élő magyarok sorsa mindig is nagyon érdekelt. Ezért is külön öröm számomra, hogy itt Kárpátalján teljesíthetek külszolgálatot.

– Frissdiplomásként hol volt az első munkahelye?
– A jogi diploma megszerzése után sikeres felvételi vizsgával kerültem a Külügyminisztérium román referatúrájára. 2000 januárjában a Kolozsvári Főkonzulátus első beosztott konzulja lettem. 1999-ben házasodtunk össze dr. Doór Szilviával, akivel a jogi egyetemen ismertük meg egymást, és gyakorlatilag házasságkötésünket követően azonnal kihelyeztek Kolozsvárra, ahol együtt dolgoztunk a Főkonzulátuson.

– Nagyon fiatalon nevezték ki főkonzulnak. Mennyire volt ez megterhelő?
– 2003-ban neveztek ki Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának főkonzuljává. Akkoriban Kolozsváron ultranacionalista, magyarellenes hangulat uralkodott. Nehéz időszak volt ez az életünkben. Összehasonlítván az Ungváron teljesített szolgálatommal, ott sokkal ellenségesebb körülmények között kellett dolgoznunk. Ungváron nem tapasztaltam ahhoz hasonló magyarellenes megnyilvánulást. Kárpátalja egy soknemzetiségű vidék, ahol egymást elfogadó emberek élnek, nem éleződik ki a nemzetiségek közötti különbség úgy, mint az akkori Romániában.

– 2008-ig teljesített főkonzulátusi szolgálatot Kolozsváron. Mi volt a következő állomás az életében?
– Kolozsvárról visszakerültem Budapestre. A Külgazdasági és Külügyminisztérium Kelet-Európa és Közép-Ázsia Főosztályán dolgoztam. 2015-től pedig egy remek csapat tagjaként az Ungvári Főkonzulátuson teljesítek szolgálatot.

– Meséljen kérem a családjáról.
– Feleségem, Szilvia főosztályvezető-helyettes a Külügyminisztériumban. Két gyermek édesapja vagyok. Lányom, Dorottya 16 éves, első éves gimnazista egy budai kéttannyelvű gimnáziumban. Szereti a nyelveket. Fiam, Domokos 11 éves, általános iskolás. Tehetséges focista, jól síel és nagyon jó tanuló. A gyerekeim nagy örömére fél éve bővült a család egy Málna nevű máltai selyemkutyával. Hétköznapjaim, sajnos, külön telnek a családomtól, hiszen Ők Budapesten élnek. A hétvégék is korlátozottak, mert konzulként gyakran kell olyan eseményeken részt vennem, melyek hétvégére esnek.

– Mennyire volt nehéz elszakadni a családjától?
– Nem volt könnyű. Ungvárra március elején érkeztem, még a természet is kopár és hideg volt. De ahogy a természet is kivirágzott, úgy lett egyre kedvesebb szívemnek Ungvár. Meg lehet szokni a családtól való távollétet is. A mai világban már nem jelent gondot napi kapcsolatot tartani velük, hiszen a modern eszközök erre lehetőséget biztosítanak. Az esti rutinhoz hozzátartozik a hosszas beszélgetés és a részletes élménybeszámoló.

– Ön vérbeli diplomatának vallja magát.
– Ahogy a tengerész a tengeren, én külügyesként külszolgálaton érzem jól magam. Az öt év otthon töltött idő alatt hiányzott ez a típusú munka. A konzuli feladatok ellátása sem idegen számomra, hiszen az elmúlt 20 év során megfelelő szakmai tapasztalatra tettem szert. A diplomata hivatás értelme a külszolgálat. Szeretem ezt az életformát.

– Hogy érzi magát Kárpátalján? Mivel tölti szabadidejét?
– Megismervén Ungvárt nagyon megszerettem, kedvelem a kisvárosi hangulatot. A város sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. Az emberek kedvesek, közvetlenek, a kárpátaljai konyha pedig kiváló. Erdélyi születésűként különösen tetszik, hogy a természetben itt Kárpátalján is visszaköszönnek a hegyek-völgyek, erdők, fenyvesek.
Szabadidőmben olvasok, hetente 2-3 alkalommal konditerembe járok. Kedvenc családi hobbink a síelés.

– Köszönöm az interjút, további eredményes munkát kívánok!

Bocskor Zita
Kárpátalja.ma