Kettős állampolgárság: kihívás vagy veszély?

Ezzel a figyelemfelkeltő címmel közölte tegnap a fraza.ua portál Makszim Mihajlenko cikkét, melyet a kárpátaljai ua-reporter.com is átvett.

A szerző érdeklődését a téma iránt annak a Lev Mirimszkij parlamenti képviselőnek az egyik Facebook-bejegyzése keltette fel, aki a közelmúltban a kettős állampolgárság engedélyezésére vonatkozó törvénytervezetet nyújtott be a Legfelsőbb Tanácsban: „…2) Nem vagyok kettős állampolgár – idézi Mihajlenko a honatyát. – Se amerikai, se izraeli, se orosz. Nem is tervezem a megszerzését. Törvénytervezetemet a kettős állampolgárságról a külföldön dolgozó polgártársaim millióinak érdekében nyújtottam be. Éppen ők azok, akik ezt a törvényt támogatják, a többieket egyszerűen nem érinti. Akik ellene foglalnak állást, fekete macskát keresnek egy sötét szobában, holott nincs is odabent.”

„A Határmente témája hozzám személy szerint igen közel áll – írja Mihajlenko. – Hiszen szűkebb pátriám, Bukovina lakossága, akárcsak a hegyi »frankovszki szoros« révén vele határos kárpátaljai vidéké régóta és tömegesen tér át az EU-tagországok állampolgárságára (egyébként ritka idiotizmus: az út Csernyivciből Ungvárra… jaj, elnézést, Uzshorodra ugyanannyi időt vesz igénybe, mint Kijevbe – miért nem lehet alagutat építeni?!).

Az okok érthetőek: a gazdasági visszacsatolás a központhoz gyengül a »banánköztársaság« típusú fejlődési feltételek közepette, miközben a közelben létezik egy nagyságrendekkel hatalmasabb vonzásközpont. E régiók lakosságának megközelítőleg több mint egyharmada állandóan vagy idényjelleggel külföldön tartózkodik (mindegyik megye évente mintegy egymilliárd eurót kap különböző úton-módon a vendégmunkásoktól), egyharmada a kereskedelemben van foglalkoztatva, a többiek költségvetési dolgozók és nyugdíjasok. A »zarobitcsanyinok« (ukrán vendégmunkások – a szerk.) pénzüket a fogyasztásra, építésre, a felsőoktatási intézmények fenntartására, a kis- és néha a közepes vállalkozásokra fordítják. Tulajdonképpen azon hivatali ingyenélők nadrághátsóinak támogatására is, akik úgy tesznek, mintha ők »gondoskodnának a lakosságról«.”

A szerző szerint ennek okán mindkét régió látványosan különbözik az életszínvonal tekintetében más ukrajnai megyéktől, s a multikulturalizmus itt az együttélés feltétele.

Mint rámutat, a határmenti földek „elúszását Románia és Magyarország karjai közé” enyhíthetnék az olyan intézkedések, mint például a szabad gazdasági övezetek kialakítása, amelyre történtek is kísérletek Kárpátalján még Leonyid Kucsma elnöksége alatt. De az első narancsos kormányzat idején az itteni szabad gazdasági övezet „fikcióvá vált”, s a fehér-kékek (a Régiók Pártja – a szerk.) ismételt hatalomra kerülésével sem változott semmi. „Ezért a lojalitásváltás tényezője győzedelmeskedik” – állapítja meg Mihajlenko.

A cikk a továbbiakban hazai és külföldi szakértők véleményét idézi a kettős állampolgárság problémájáról és az arra adott kormányzati reakciókról.

Makszim Kijak, a kijevi Közép-Európa Kutatóintézet igazgatóhelyettese rámutat, hogy a kettős állampolgárság kérdése összeurópai szinten is aktuálissá vált a Románián és Magyarországon keresztül beáramló bevándorlóáradat miatt. Utalva arra, hogy a világ különböző országaiban eltérő módon viszonyulnak a kettős állampolgársághoz, a szakértő úgy véli, hogy körültekintően kell megközelíteni a kérdést. Egyrészt óv a túlzott fanatizmustól, attól, hogy majdhogynem árulónak tekintsenek mindenkit, aki megkapta egy másik ország útlevelét is (mint amilyen élesen például Szlovákia reagált az új magyar állampolgársági törvény elfogadására). Véleménye szerint ugyanakkor bizonyos veszélyekkel is számolni kell, hiszen, mint emlékeztet, a nemzetközi normák alapján, ha egy régióban a kisebbség aránya a lakosság körében eléri a 20 százalékot, jogot nyer a kulturális autonómiára.

„Nem tanácsos figyelmen kívül hagyni azokat az okokat, melyek arra kényszerítik az embereket, hogy egy jobb életre szóló jegyként tekintsenek a második útlevélre” – mondja. „Ami Ukrajnát illeti, államunk sajnos sehogyan sem reagál az adott kérdésre, bár nálunk formálisan tilos a kettős állampolgárság. Akut problémát jelent a román útlevelek gyakorlatilag ellenőrizetlen és tömeges kiadása Bukovinában és Odessza megyében. De a magas szintű vezetés szemmel láthatóan nem kívánja megbolygatni a két ország közötti diplomáciai idillt az ukrán–román kapcsolatok enyhülése után, mely a tavalyi NATO-csúcstalálkozón következett be Chicagóban. Érdekes, hogy Románia minden módon támogatja a román állampolgárság felvételét más országok állampolgárai által, de a maga esetében egyáltalán nem üdvözli a kettős állampolgárságot az etnikai magyarok vonatkozásában” – mutat rá Maxim Kijak.

Oleszja Jahno-Belkovszkaja, a politikai tudományok kandidátusa, kijevi szakíró emlékeztet, hogy Ukrajnában a különböző becslések szerint 200-250 ezer lakosnak van két vagy több állampolgársága. Mint rámutat, értelmetlen e kérdésben a jogi felelősségre vonás bevezetésének lehetőségéről beszélni, hiszen a szabálysértők elsősorban a hivatalnokok és üzletemberek közül kerülnek ki, több mint 20 parlamenti képviselő kettős állampolgár.

„S míg a kettős állampolgárság az egyszerű polgárok számára mindenekelőtt pótlólagos lehetőségeket jelent, a politikusok esetében nem egyszerűen az „ország vonzerejének” mutatója, de kiskapu a felelősségre vonás elkerüléséhez (megszedte magát az országon, és lelépett). Itt ugyanaz az elv érvényesül, mint az úgynevezett nemzeti tőke esetében: a pénzt az ukrán államot kihasználva keresik, de Nyugaton, az offshorokban őrzik. Úgy vélem, hogy a kettős állampolgárságot engedélyezni kell. Egy létező probléma bármilyen legalizációja jobb, mintha a szürke zónába száműzzük azt” – fogalmaz Oleszja Jahno-Belkovszkaja.

Benedikte Gegecskori, a grúz kormánykoalícióhoz tartozó Szabad Demokraták Pártjának egyik vezetője hazája gyakorlatát ismertetve elmondta a portálnak, hogy elnöki rendelettel az országnak tett különleges szolgálatokért, illetve államérdekből felvehető a grúz állampolgárság anélkül, hogy az előzőről le kellene mondania a kérelmezőnek. A törvény egyébként az orosz állampolgárokra is vonatkozik – tette hozzá nem minden kétértelműség nélkül.

„Míg az ukrán állam változatlanul folytatja a nép »rémisztgetését« a kettős és hármas állampolgárságért viselt felelősséggel, a normális országok örökre megkaparintják a serény és dolgos ukránokat. Eközben egy EU-tagország vagy Oroszország útlevele a sikeres élet szimbólumává válik, amelyet leplezetlen élvezettel dugnak a kapzsi zsaru, vámos és határőr orra alá Ozzy „Mama, I am Coming Home!” című dalának zenéjére” – zárja írását Makszim Mihajlenko.

A kérdés már csak az, mikor válik az ukrán közvélemény és a hatalom számára egyértelművé végre, hogy a kettős állampolgárság kérdését sürgősen rendezni kell, szem előtt tartva, hogy erőszakkal és tiltással nem lehet hosszú távon szembe menni a lakosság akaratával.