Kicsoda Csízik Károly?

Hogy nem ismerik? Pedig nem akárkiről van szó, ő a szerbiai Vajdasági Szociáldemokrata Liga magyar nemzetiségű képviselője. De Popović Judit nevét biztosan hallották már, hiszen ő a szerb Liberális Demokrata Párt képviselője. Hogyhogy nem?
Sose hallottak Sándor Józsefről, a Szerbiai Egyesült Régiók Párt képviselőjéről sem? Sorolhatnánk még azon határon túli magyarok nevét, akik valamely szerb, szlovák vagy román párt színeiben jutottak képviselői mandátumhoz az elmúlt 20 esztendőben – hasonló sikerrel. Egyikük sem elsősorban azzal tűnt ki ugyanis országa törvényhozásában, hogy következetesen, mindenáron kiállt volna a magyar ügy mellett.

Ez persze nem csoda, hiszen látni kell, hogy politikai értelemben a pártlistán mandátumhoz jutott parlamenti képviselő nem a maga ura, még akkor sem, ha egyébként magyar. Saját véleménye tehát bizonyos korlátok között még csak-csak lehet valamely politikai kérdést illetően, de annyi bizonyos, hogy amikor szavazásra kerül a sor a törvényhozásban, alá kell, hogy rendelje magánvéleményét a pártérdeknek. Annak a pártnak az akarata érvényesül ilyenkor, amely a honatyát a parlamentbe juttatta, s ez bármikor ellentmondhat egy másik közösség, például a magyarok érdekeinek.

Nincs ez másként Ukrajnában sem. Például ha Gajdos István az október 28-i választások eredményeként mégis bejut a kijevi parlamentbe, a Régiók Pártja (PR) kormányra kerülve pedig úgy dönt majd, szigorít a nyáron elfogadott új nyelvtörvényen, hogy az valóban csak az ukrajnai oroszoknak teremtsen előnyös helyzetet a nyelvhasználat terén, akkor egy elvben magyar érdekvédelmi szervezet, az UMDSZ vezetője kénytelen lesz megszavazni a közösségünket hátrányosan érintő törvénymódosítást. A politikus hasonló helyzetben természetesen megteheti, hogy megtagadja az engedelmességet, és nem szavaz együtt a frakciójával. Ilyen esetben azonban a pártnak jogában áll megbüntetni a renitens képviselőt, akár meg is vonhatják tőle a képviselői mandátumot.

Előfordulhatna tehát, hogy Gajdos István csak mandátuma elvesztése árán maradhatna hű azokhoz az elvekhez, amelyeket egyébként fennen hirdet. Ezzel viszont ugye éppen attól a fegyverétől, a parlamenti képviselőségtől fosztatna meg, amelyre a legnagyobb szüksége volna a kárpátaljai magyarságnak érdekei megjelenítéséhez a fővárosban.

Hogy azután hasonló helyzetben az újdonsült honatya odadobná-e a nehezen megszerzett képviselői mandátumot a magyar ügy érdekében, azt az olvasó döntse el maga. Valószínű viszont, hogy ha évek múltán valaki megkérdezi majd, ki az a Gajdos István, a magyarok nemigen fognak emlékezni rá. Ahogy arra sem emlékszünk ma már, hogy Csibi Magor Imre 2007-től 2009-ig az Európai Parlament képviselője volt a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) listájáról.