Kopogtató: lovas szekéren Európába

Hiába mutatott piros lapot az előző kormánynak a kárpátaljai magyarság 90%-a, az idő előrehaladtával egyre inkább kénytelenek vagyunk belátni: a tartalom a régi, csak a csomagolás változott.

Lett például egy huszonkilenc éves, tanintézményben egy percig sem dolgozó oktatásügyi miniszterünk, aki a héten tiszteletét tette megyénkben és tárgyalóasztalhoz ült a kárpátaljai magyar szervezetek vezetőivel is. Ha elég naivak voltunk ahhoz, hogy ne sejtsük a Velencei Bizottság előtti politikai színjátéknak a látogatást, a Soros-ösztöndíjas szakember gyorsan lerántotta azt a bizonyos leplet és leszögezte: eszük ágában sincs változtatni az oktatási törvény 7. cikkelyén.

A látogatás után kicsivel a Velencei Bizottság ugyanakkor kimondta, hogy Ukrajnának hatályon kívül kell helyeznie a kisebbségek nyelvhasználatáról szóló jogszabály azon rendelkezéseit, amelyek különbséget tesznek az ukrán és más, az Európai Unió hivatalos vagy nem hivatalos kisebbségi nyelvei között.

Ám ahhoz, hogy az ország vezetése ne csak látszatmegoldásokra törekedjen a javaslatokat illetően, talán a nyugatnak is hozzáállást kellene változtatnia. Amíg az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének kijevi konferenciáján belefojthatják a szót a magyar küldöttbe, mivel az oktatási törvény jogfosztó intézkedéseinek felemlegetésével „tiszteletlen volt az ukrán néppel”, Ukrajna aligha fogja elszégyellni magát az országban élő kisebbségek ellehetetlenítése miatt.

Márpedig Európa nem akarhat a keblére vonni egy országot, melynek határátkelőin több mint tíz kilométeres kamionsorok kígyóznak; egy országot, ahol lovas kocsival vontatják a betegszállítás közben lerobbant mentőautókat; ahol pottyantós WC-k pöcegödreiből kell tanulókat kimenekíteni az iskolákban, s ahol „üzletemberek” úgy dobálják egymás udvarába a gránátokat, mint máshol a kisgyerekek a labdát…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma