Kopogtató: szerencsés utat!

A települések végén álló táblák általában Viszontlátásra!/Щасливої дороги! (Tükörfordításban: Boldog utat!) felirattal búcsúznak az utazóktól. Az ukrán nyelvű felirat kissé szarkasztikusan hathat a kárpátaljai ember számára, hiszen az itt élőknek a mi útjainkról nem éppen a boldogság jut az eszébe. Ismerve a vidékünkön uralkodó állapotokat, bátran kijelenthetem, hogy néhány útszakasz sikeres, törésmentes túléléséhez isteni szerencse szükséges.

Néhány napja egy délután szerettem volna eljutni Beregszászba. Ez egy igencsak merész óhaj volt a részemről, hiszen még a délelőtti órákban is problémás bejutni a városba a falunkból és vissza, hát még délután! Mivel a lakóhelyemre nem jár semmilyen menetrendszerinti úti alkalmatosság, gondoltam, korábban indulok, és gyalog teszem meg a távot az Ilosva–Beregszász főút felé, hátha elcsípek egy Beregszászba tartó gépkocsit vagy buszt. Természetesen még véletlenül sem botlottam bele egy autóbuszba sem.

Útközben elég időm volt megszemlélni az enyhén szólva is siralmas bekötőutunkat, amely inkább hasonlít egy bombázás utáni látképre, mint egy tavaly „javítgatott” útra. A választék széles: picinyke bukkanóktól az utat átszelő repedésekig, tenyérnyi lyukacskáktól a kráterig minden található rajta a járművezetők nagy bosszúságára. Hiába kerülné ki a rutinos sofőr az egyik mélyebb gödröt, helyette négy kicsibe hajt bele. Évről évre ugyanazok a gondok okoznak nem kis fejfájást, és semmi sem változik, azt leszámítva, hogy minél tovább, az utak egyre csak rosszabbak lesznek.

Másnap is csak kétórányi várakozás után sikerült hazavergődnöm (megjegyzem, a táv mindössze alig 18 km.) Hazafelé menet ismét a kátyúinkat figyelgettem, amik úgy szaporodnak és növekednek napról napra, mint az út melletti erdőben lévő gombák. Közben az egyik faluba tartó anyuka a gyerekek iskolai utaztatásának nehézségein kesergett, amelynek egyik fő oka a rettenetes út.

Ha az illetékeseknek nem sikerült vagy nem is volt szándékuk figyelembe venni a kátyúproblémát, akkor mutassuk meg vagy emlékeztessük őket erre: a 102-es segélyhívót tárcsázva a település vagy annak határában lévő útszakaszon lévő nagyobb kátyúk helyrehozása mellett a felelős tisztviselők felelősségre vonását is kérhetjük. A közúti biztonságra vonatkozó állami szabvány (ДСТУ 3587–97) alapján az állami szerveknek kötelességük lenne a bejelentésre reagálni és cselekedni. Sőt, akár egyenest az Ukravtodort is értesíthetjük, például egy mutatós fotóval ellátott levél formájában a [email protected] vagy [email protected] címre küldve. Egy próbát megér.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma