Melyik a rosszabb? Még mindig az oktatási törvény 7. cikkelyéről

Immár második hónapja folyik a politikai életben, a diplomáciában, a sajtóban és a hétköznapi emberek között a vita a 2017. szeptember 5-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa által megszavazott új oktatási törvény 7. cikkelyéről. Ez a bizonyos 7. cikkely azt mondja ki, hogy az oktatás nyelve Ukrajnában az államnyelv, és a nemzeti kisebbségek képviselői számára az elemi iskola után, az 5. osztálytól „egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható – államnyelven, angol nyelven, az Európai Unió más hivatalos nyelvein”.

A törvény 7. cikkely bevezetésének szükségességét Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma és a Külügyminisztériuma vezetői, sőt maga az államelnök is azzal indokolja, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői, köztük az Ukrajnában élő románok és magyarok, nem tudnak ukránul. Ezt a megállapításukat a külső független tesztelés ukrán nyelv és irodalom tesztvizsgájának eredményeire alapozva tették meg.

A 2016. évi ukrán nyelv és irodalom független tesztelés eredményeit elemezve Lilija Hrinevics oktatási miniszter asszony 2017. április 13-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tisztségviselői, valamint nemzetközi és ukrajnai oktatási szakemberek előtt a kárpátaljai magyar érettségizők kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy ezek a gyerekek az iskola befejezését követően nem rendelkeznek megfelelő szintű ukrán nyelvtudással, így nem indulnak egyenlő esélyekkel a felsőoktatáshoz való hozzáférés területén Ukrajnában, hiszen az ukrán nyelv független tesztvizsga sikeres teljesítése kötelező a felvételi során. Erre abból következtetett a tárcavezető, hogy „Az Ukrán független tesztközpont hivatalos adatai szerint 2016-ban Kárpátalján a végzősök több, mint 36%-a tette le csupán 1-től 3-ig terjedő érdemjegyre a 12 skálán a független tesztközpontban a tesztvizsgát ukrán nyelvből “.

Ugyanezeket az érveket hangoztatja az ukrán diplomácia is, szerte a világban. Például Mykola Tochytskyi, aki Ukrajnát képviseli az Európai Unióban, „Speaking with facts about Ukraine’s law on education” (Beszéljünk a tényekről Ukrajna oktatási törvénye kapcsán) című angol nyelvű cikkében megállapítja, hogy 2016-ban a magyar és a román kisebbséghez tartozó gyerekek közül 60,1% nem tudta sikeresen letenni az ukrán nyelv tesztvizsgát a független tesztelésen, pedig matematikából és Ukrajna történetéből jól vizsgáztak a tesztközpontban.

A törvény 7. cikkelye mellett tehát a legfőbb érv az ukrán politikum részéről az, hogy a nemzeti kisebbségek képviselői nagyon rosszul szerepelnek ukránból a független tesztelésen, ami – szerintük – azt jelenti, hogy nem tudnak ukránul.

Ha azonban a független tesztelést szervező és lebonyolító intézmény hivatalos honlapján alaposan megvizsgáljuk az ukrán nyelv és irodalom kötelező tesztvizsga követelményeit és feladatsorait, akkor kiderül, hogy azokat úgy állították össze, hogy a vizsga valójában nem a nyelvtudást méri.

Az ukrán nyelv és irodalom független tesztelés feladatsora három részből áll. Az első az ukrán nyelv. Ez feleletválasztós grammatikai feladatokat tartalmaz, ahol minden feladatnál négy válaszlehetőség közül kell bekarikázni a helyes választ. A második rész az ukrán irodalom. Itt hasonló típusú feladatok várnak az érettségizőkre. A harmadik részben egy megadott témáról kell egy legalább 100 szavas véleménykifejtő esszét (fogalmazást) írni. (A 2016. évi feladatlap elérhető itt.) A nyelvtani feladatok és az esszé pontszámai alapján számítják ki az érettségi vizsga pontszámait; a felsőoktatási felvételi eljárásba vitt pontok meghatározása során az ukrán irodalom feladatokból megszerzett pontokat is figyelembe veszik.

Az ilyen vizsga során nem állapítható meg a vizsgázó nyelvtudásának a szintje. Ennek ellenére – amint a fentebb idézett miniszteri nyilatkozatokból is látjuk – Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma a független tesztelés eredményeire alapozva állítja azt, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák végzősei nem beszélik megfelelő szinten az államnyelvet, és erre hivatkozással akarja megszüntetni a magyar nyelvű oktatást, illetve bevezetni a kétnyelvű képzést.

A független tesztelésen alkalmazott teszt azonban nem alkalmas arra, hogy felmérje a gyerekek ukrán nyelvtudását.

Ez egyébként abból is látszik, hogy számos olyan ukrán tannyelvű iskola van az országban és Kárpátalján, amelyek ukrán anyanyelvű tanulói nagyon magas – egyes magyar tannyelvű iskoláknál is jóval magasabb – arányban nem tudták teljesíteni a vizsga minimumkövetelményeit.

Miközben például a magyar tannyelvű Péterfalvi (Tivadari) Református Líceum diákjainak 24,32%-a nem érte el a 12-es skálán a 4-es osztályzatot 2017-ben az ukrán független tesztelésen, ugyanabban a Nagyszőlősi járásban az ukrán tannyelvű Borzsavszke (Nagycsongova) középiskolájának tanulói körében ez az arány 69,23%, Bukove (Felsőbükk) középiskolájában 52,38% volt.

A Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskolában az érettségizőknek 8,33%-a, a Szent István római katolikus líceum maturálóinak pedig 25%-a nem érte el az ukrán tesztvizsgán a legalább 4-es érdemjegyet. Mindkét intézmény magyar tannyelvű. Ugyanakkor a Munkácsi járásban Kálnik ukrán tannyelvű középiskolájának diákjai körében a bukási arány ugyanebből a tantárgyból 60%-os volt, Puznyakivci település érettségizőinél pedig 63,64%-os. Tucatnyi hasonló példát lehet kimazsolázni a tesztközpont honlapján.

Kevéssé hihető, hogy ha a független tesztelésen az ukrán nyelv és irodalom vizsga alkalmas volna a gyerekek nyelvtudásszintjének felmérésére, akkor a magyar tannyelvű iskolák magyar anyanyelvű tanulói magasabb eredményt érhetnének el, mint az ukrán anyanyelvű gyerekeket oktató ukrán tannyelvű intézmények végzős diákjai. Mert ha a magas rangú ukrán politikusok logikájából indulunk ki, akkor a független tesztelése minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy sok-sok ukrán anyanyelvű ukrán állampolgár (akik ráadásul ukrán tannyelvű iskolába jártak) nem tud ukránul: nem tudja saját anyanyelvét. Ez nyilván nem így van.

Amikor tehát Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériumának tisztségviselői a független tesztelés alapján következtetnek a kárpátaljai magyarok gyenge nyelvtudására, akkor tévúton járnak.

Ha Ukrajna magas rangú politikusai és tisztségviselői nem értik, hogy a független tesztközpontban szervezett ukrán nyelv független tesztvizsga nem alkalmas a nyelvtudás mérésére, akkor bizony szakmailag felkészületlen tanácsadókra hallgatnak, és ők is maguk is a nyelvpedagógia és a nyelvészet alapvető ismereteinek hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Ami azt jelenti, hogy felelőtlen és megalapozatlan, szakmailag elhibázott, rossz döntést hoztak a törvény 7. cikkelyének elfogadásával. Ha azonban tudják, hogy a tesztvizsga nem méri a nyelvtudást, s mégis ennek eredményeire hivatkozva vezetik be az oktatási törvény 7. cikkelyét, akkor ez bizony szándékos hazudozás.

Nem könnyű eldönteni, melyik változat rosszabb. Az-e, ha az ország legmagasabb rangú politikusai úgy hoznak nyelvpedagógiai döntéseket, hogy szakmailag teljesen inkompetensek, vagy az, ha tudatosan hazugságra alapozzák döntésüket.

Az oktatási törvény 7. cikkelye kapcsán tehát nem az a kérdés, hogy sikerül-e megegyezni Kijevvel a jogszabály végrehajtási mechanizmusáról; az egész 7. cikkely úgy rossz, ahogy van.