Mi fenyegeti a stabilitást Kárpátalján?

A magyar kettős állampolgársággal kapcsolatos probléma akkor éleződött ki, amikor a közelmúltban kiderült, hogy az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat, az SZBU munkatársai Kárpátalján „elbeszélgetnek a magyar állampolgárságért folyamodó ukrán állampolgárokkal”.

Vagyim Karaszev, a kijevi Globális Stratégiák Intézetének igazgatója a történtek fő okát abban látja, hogy Kijev elsősorban a hatalom konszolidációjával van elfoglalva, nincs kiérlelt stratégiája a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban, eközben pedig a nem túl felkészült helyi hatalom a mostani esethez hasonló, átgondolatlan válaszokat ad a kihívásokra. A kárpátaljai bázisú Egységes Központ nevű párt vezetőségi tagjaként mindehhez még megjegyzi, problémát jelent, hogy a nemzeti konszolidáció folyamatában sokaknak ellenségekre van szükségük, akikkel szemben igazolhatják ukrán mivoltukat.

– Különböző teóriák keltek szárnyra azzal kapcsolatban, hogy miért éppen a magyar kettős állampolgárság ellen lépett fel ilyen határozottan a nemzetbiztonsági szolgálat, amikor köztudott, hogy orosz, román vagy izraeli útlevéllel nagyon sok ukrán állampolgár rendelkezik. Azért sem logikus ez a keménykedés, mert minden jelből ítélve a kijevi vezetés kimondottan jó kapcsolatokra törekszik Magyarországgal. Mi állhat akkor a történtek hátterében?

– Főként az, hogy a központi hatalom saját problémáival van elfoglalva, nincs átgondolt stratégiája a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan, s nem is nagyon foglalkozik e társadalmi csoportok gondjaival, s alapvetően a helyi hatalomra bízza a felmerülő kérdések megoldását. Eközben szembesülve e problémákkal, a helyi hatalom a maga intellektuális szintjén megpróbál reagálni e kihívásokra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a határ menti régiókban a hatalom ösztönösen fél attól, hogy a szociális helyzetből adódó különbségek miatt e térségek polgárai közül sokan keresik a boldogulást a magasabb életszínvonalat biztosítani képes szomszédos országokban. A keleti megyék lakói Oroszországban, míg nyugaton Lengyelországban, Romániában vagy éppen Magyarországon. Ehhez jön, hogy Budapest vagy Bukarest útlevelet, Varsó úgynevezett lengyel kártyát ad a határokon túl élő nemzettársainak, s ez nyugtalanítja az ukrán hatalmat. Gondoljon csak bele, Ukrajna 27 régiójából 19 más országokkal határos.

– A félelemből adódó átgondolatlan lépések helyett talán a kiszámítható, jogokat biztosító magatartás jobban megnyugtatná a kisebbségeket…

– Ilyen politikát azonban csak olyan állam képes folytatni, amely már átesett a nemzeti konszolidáció folyamatán. Ukrajna még nem tart ott, nem alakult ki a nemzeti bázis, nem tudja például eldönteni, hogy május 9-ét orosz vagy európai módon ünnepelje. S egy nemzeti értelemben nem integrálódott állam a kisebbségi kérdéshez sem mer racionálisan nyúlni. Egyrészt ösztönösen tart a szomszédos befolyás növekedésétől, másrészt a nemzeti konszolidációhoz ellenségképekre van szüksége. S ez nem csak Ukrajnára jellemző, hiszen vegyük például Szlovákiát. Idáig Ukrajna elsősorban Oroszországgal szemben próbálta meghatározni önmagát, ám a hatalomváltás után ez kevésbé járható út, hiszen Moszkva nagyon is határozottan kiáll az érdekei mellett, így elsősorban Románia, néhányaknak esetleg Magyarország jelentheti ezt az ellenpontot.

– Mindez azonban a kétoldalú kapcsolatok alakulását nézve Magyarország esetében kimondottan szembe megy az ukrán diplomácia törekvéseivel. Nem tartja ezt abszurdnak?

– A külügyminisztérium aligha tud a kisebbségi kérdésekkel foglalkozni. Minden energiáját leköti, hogy megnyugtassa az autoriter tendenciák és az orosz befolyás esetleges növekedése miatt aggódó Európát. Ráadásul Kijev nem is nagyon érzékeli, milyen problémák vannak Kárpátalján.

– Térjünk vissza az SZBU kárpátaljai magyarokkal szembeni fellépéséhez. A parlament külügyi bizottságának hangzatos nyilatkozatoktól nem idegenkedő elnökhelyettese, Tarasz Csornovil például az UNIAN hírügynökségnek ezzel kapcsolatban meglehetősen meredek teóriát vázolt, mondván, „provokációról van szó, amely arra irányul, hogy a visegrádi négyek felhagyjanak az Ukrajna érdekeiért való lobbizással”, amiben mindenekelőtt Oroszország vezetése érdekelt…

– Hagyjuk az összeesküvés-elméleteket. Úgy vélem, éppen ellenkezőleg, Ukrajna nagyon is érdekelt az együttműködésben a visegrádi csoporttal. Az Európai Unió ugyanis nem tekinti komoly játékosnak Ukrajnát, amely ráadásul Oroszországhoz sem kerülhet fojtogató közelségbe, így nagyon is jól jönne Janukovicsnak a visegrádiakkal kialakítani egyfajta regionális partnerséget. Nem beszélve arról, hogy az erős vezetők nagyon is megérthetik egymást, így Magyarország és Ukrajna miért fordulna egymás ellen?! Ezenkívül az SZBU önállóságát sem értékelném túl. Még akkor sem, ha esetleg más országok érdekeit követők is mozoghatnak a szolgálatok köreiben.

– Vannak, akik szerint dühös érzelmi megnyilvánulásról van szó, amiért az Európai Unió nem veszi komolyan Kijev integrációs törekvéseit, s még a vízummentességről folytatott tárgyalások is lelassultak…

– Ah, hogy jön ide Magyarország?! Ez nem életszerű. E kérdésekben egyébként is azzal szokta Ukrajna Brüsszelt figyelmeztetni, hogy látványosan Oroszországhoz közeledik. Az igazi probléma itt annak felismerése s az ebből adódó félelem, hogy Ukrajna nem képes az ukrajnai magyaroknak azt nyújtani, amit Magyarország.

– S mit gondol a történtekről pártja, az Egységes Központ?

– Mi a helyi testületekben együttműködünk mindkét kárpátaljai magyar párttal, a Jegyinij Centrnek magyar tagjai is vannak, s tisztában vagyunk azzal is, hogy létezik egyfajta kárpátaljai szubregionális identitás, s ott a különböző etnikumok jól megértik egymást…

– …egyelőre, hiszen a mostanihoz hasonló történetek a szélsőségesen nacionalista Szabadság Pártnak a kezére játszanak, ami viszont logikus lehet, ha igaz, amit sokan mondanak, hogy a Szvoboda erősítése Timosenko gyengítése miatt bizonyos mértékben érdeke lehet a jelenlegi hatalomnak. Mint ahogy az is, hogy az ilyen kérdések előtérbe tolásával elterelje a figyelmet a növekvő szociális problémákról. Nem gondolja?

– Logikusan hangzik, de a nemzeti eszme hordozójának tartott Nyugat-Ukrajna lejáratása, a nemzeti erők besározása, a demokrácia helyett fasisztoid irányba tolása másnak is érdekében állhat. Mint ahogy harmadik felet erősíthet csak az is, ha növekszik a feszültség Kijev és valamelyik szomszédja között. Az ilyen helyzet csak gyengíti Ukrajnát. Mint ahogy az is, ha az Európába nyíló kapunak tekinthető Kárpátalja instabil. Pártunk az etnikai nyugalom megőrzésében érdekelt. Tiszteletben tartjuk a magyar nemzetiségűek kulturális sajátosságait, s úgy gondoljuk, hogy ez a kisebbség segítheti a két ország közötti együttműködés erősítését is. A jelenlegi viszonylagos nyugalom, a hatalmi egyensúly felborítása, az etnikumok kijátszása, szembefordítása azonban nemcsak a Szvoboda érdeke, a jövő évi választásokon itt akar visszatérni a nagypolitikába Viktor Medvedcsuk és félvilági csoportja is, s ez kiélezheti a helyzetet. Az egymással versengő erők bizonyára megpróbálják maguk mellé állítani a kisebbségeket, így a magyarok pártjait is. Ilyen körülmények között a szolgálatok is a kelleténél nagyobb szerephez juthatnak. Nehéz év előtt áll tehát Kárpátalja, hiszen sem a belső folyamatok, a jövő évi választás, sem pedig a várható külső tényezők nem a nyugalmat erősítik. A választások Ukrajnában mindig instabilitással fenyegetnek, különösen akkor, ha gyenge a központi hatalom.

– Hogyan, az elmúlt évekhez viszonyítva jóval stabilabb a politikai hatalom?

– A problémát nem a csinovnyikok feletti ellenőrzés hiánya jelenti, hanem az állam gyengesége. Juscsenko idején a hatalom gyenge volt, ám az állam erős. Most ez fordítva van. Nem tudjuk, merre menjünk, s azt sem, hogy milyen nemzeti eszme körül gyülekezzünk.

Stier Gábor – (Kijev)

Forrás: MNO