Nyelvi jogaink: ukránul minden ukrán állampolgárnak?

Kötelezően tudnia kell-e ukránul minden ukrán állampolgárnak?
A sajtóban, értelmiségiek, politikusok nyilatkozataiban, de gyakran egyszerű hétköznapi emberektől is hallhatunk arról, hogy fölösleges a kisebbségek nyelvi jogainak biztosítása, hiszen Ukrajnában mindenkinek tudnia kell ukránul; s ha az összes polgár ismeri az államnyelvet, akkor mindenkinek azonos jogai vannak: valamennyien használhatják ezt a nyelvet az összes helyzetben. Felmerül azonban a kérdés: valóban kötelező-e minden ukrán állampolgárnak ismernie az államnyelvet?
Az állampolgárok jogait és kötelezettségeit demokratikus jogállamokban az alkotmány, törvények és rendeletek rögzítik. Ukrajnában azonban egyetlen olyan normatív jogi dokumentum sincs hatályban, amely kötelezően előírja, hogy az ország valamennyi állampolgárának ismernie kell az államnyelvet.
A jogszabályok előírják, hogy mindenkinek, aki részt vesz a közoktatásban, az oktatás minden szintjén (az óvodától az egyetemig) tanulnia kell az államnyelvet. Arra vonatkozó jogszabály azonban nincs, amely nyelvtanulásra kötelezné azokat, akik 1991-ben (azaz Ukrajna függetlenné válása) előtt már befejezték tanulmányaikat, s azok során (mert például magyar tannyelvű iskolába jártak) egyáltalán nem tanulták az ukrán nyelvet.
Az alkotmány (a 103., 127. és 148. cikkelyében) előírja, hogy bizonyos tisztségek (az állam elnöke, bíró, alkotmánybíró) betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges az államnyelv ismerete. Számos olyan törvény is van, melyek az állampolgárok bizonyos kategóriája számára (például: parlamenti képviselő, felsőoktatási intézmény rektora, helyi önkormányzat vagy állami közigazgatás munkatársa stb.) írják elő az ukrán nyelv kötelező ismeretét, hogy betölthessék hivatalukat. Az állampolgárságról szóló törvény azt is rögzíti, hogy azok a bevándorlók, akik ukrán állampolgárságért folyamodnak, számos egyéb feltételnek való megfelelés mellett akkor kaphatnak ukrán állampolgárságot, ha beszélik az államnyelvet. Ám az ukrán nyelv ismeretének kötelezettségét egyetlen törvény sem terjeszti ki Ukrajna minden jelenlegi állampolgárára.
Ezzel szemben a nemzetközi egyezmények (mint például a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája, a nemzeti kisebbségek oktatási jogairól szóló hágai ajánlások), illetve például az állami nyelvpolitika alapjairól szóló ukrajnai törvény [5.2.5. bekezdés] rögzítik azt, hogy mindenkinek joga van az ország államnyelvének elsajátításához. Az államnyelv megtanulása tehát nem mindenkire kiterjedő kötelezettségként, hanem általános jogként jelenik meg. Jogaink érvényesítéséhez pedig az államnak kell megteremtenie a szükséges feltételeket. Többek között azzal, hogy biztosítja azokat a személyi és tárgyi feltételeket, melyek révén a magyar tannyelvű iskolákban is magas szinten elsajátítható lesz az ukrán nyelv.
Az ukrán állami nyelvpolitika egyik fontos célja annak a gyakorlatnak az elősegítése, melynek keretében minden állampolgár több nyelvet ismer , illetve a többnyelvűség kialakításának és a nemzetközi nyelvek elsajátításának támogatása.
Minden ukrán állampolgárnak érdeke, hogy elsajátítsa az államnyelvet, ez egyértelmű. Ám ne feledjük: az hétköznapi polgár, aki nem beszél ukránul, ettől még nem törvénysértő.

Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)