The New York Times: Ankara és Moszkva közeledése meglepetésként érte a Nyugatot

Meglepetésként érte a Nyugatot Törökország és Oroszország közeledése – írta a The New York Times című tekintélyes amerikai napilap a keddi orosz-török államfői találkozóval kapcsolatban.

A lap szerint senki sem számított arra, hogy a török-orosz kapcsolatok szélsőségesen megváltoznak, legalábbis nem azonnal. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy aggodalmat váltson ki Nyugaton.

Moszkvának és Ankarának a szíriai konfliktusban egymással ellentétes céljai vannak, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő pedig „egymás torkának estek”, miután tavaly novemberben Törökország lelőtt egy orosz harci repülőt. Putyin akkor úgy nyilatkozott, hogy a törökök hátba támadták Oroszországot, és bocsánatkérést követelt Ankarától. Ezt a török kormány következetesen megtagadta. Moszkva végül szankciókat vezetett be Törökországgal szemben, a kapcsolatok pedig mélypontra kerültek.

Erdogannak a meghiúsított török puccskísérlet utáni első külföldi útja viszont Szentpétervárra vezetett, és a két államfő megállapodott a kétoldalú kapcsolatok helyreállításáról.

A The New York Times szerint azonban bármilyen jövőbeli megállapodás a két ország között komoly következményekkel járhat a Közel-Keletre és Európára nézve. A szorosabb orosz-török kapcsolatok miatt feszültségek keletkezhetnek a NATO-ban, amit az orosz elnök örömmel ki is használna. Moszkva végső célja pedig az lehet – fejtegeti a lap -, hogy bevonja Törökországot befolyási szférájába, valamint az általa támogatott ázsiai biztonsági és gazdasági szervezetekbe.

Alekszandr Vasziljev, a Moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetének orosz-török kapcsolatok szakértője szerint Erdogan Oroszországot a Nyugattal folytatott tárgyalásokban használhatja fel, mint adut. „Számára a fő cél a Nyugat, nem Oroszország” – mondta Vasziljev.

Törökország nemcsak NATO-tag, de kulcsfontosságú szerepe van az Európába igyekvő menekültek számának csökkentésében is. Eközben Ankara és Washington között egyre feszültebbé tűnik válni a viszony amiatt, hogy az Egyesült Államok nem adta ki Törökországnak a puccskísérlet kitervelésével vádolt Fethullah Gülen hitszónokot, Erdogan legnagyobb ellenlábasát.

A lap idézi Elizabeth Trudeau-t, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjét, aki az államfői szintű találkozóval kapcsolatban azt mondta: „nem hiszem, hogy egyáltalán kérdés volna az, hogy a kapcsolatunk Törökországgal meggyengülne emiatt.” Hozzátette azonban, hogy nem tekintik az eseményt „zéró összegű játéknak”, és azt hangoztatta: Törökország és Oroszország is az Iszlám Állam ellen harcol, és a két ország részt vesz a szíriai konfliktus rendezésére tett erőfeszítésekben. „Sok a közös cél és érdek ott” – mondta Trudeau Szíriára utalva.

A The New York Times viszont úgy véli: a Fehér Házat kellemetlenül érintette a Moszkva és Ankara közötti közeledés kilátása, habár nyilvánosan nem mondták ezt ki.

Az orosz vezetés kedden utalt arra, hogy az orosz erők hosszú távra rendezkedtek be Szíriában. Alekszandr Golc orosz katonai elemző szerint Oroszország jelezni kívánta, hogy kiáll – az Ankara által ellenzett – Bassár el-Aszad szíriai elnök mellett, és kész hosszú távon támogatni a damaszkuszi rezsimet a véres polgárháborúban.

A The New York Times szerint a szíriai konfliktussal összefüggésben Moszkva feltehetően azt szeretné Törökországtól, hogy zárja le határait a milicisták és fegyverek beáramlásának csökkentése végett, illetve változtasson az álláspontján, miszerint Aszadnak távoznia kell az elnöki tisztségből.

Ankara ezzel szemben azt várja el Moszkvától, hogy hagyja abba a török támogatású felkelők bombázását, csökkentse a kurdoknak nyújtott támogatását, és hagyjon fel a civil lakosság elleni légitámadásokkal, ami emberek ezreit kényszeríti Törökországba menekülni.