Tüntetések, azaz bábszínház ukrán módra

Egy nyomozó riportfilm margójára

A tüntetés mint a demokrácia eszköze.

A tüntetés – demonstratív megnyilvánulás, amely lehet tiltakozó vagy támogató jellegű. Tehát állásfoglalást tükröz. A tüntetés súlya és társadalmi hatása általában attól függ, hogy milyen nagyságrendű tömeget tud megmozgatni.

Számos ilyen jellegű demonstratív megnyilvánulásról tudunk, és a legtöbben talán még a csalódások után is hiszünk a tömeg erejében, az emberek akaratnyilvánításában, hiszünk a DEMOKRÁCIÁBAN.

 

Hiszünk, míg ezt a hitünket tényekkel meg nem cáfolják.

A napokban a YouTube-on  terjedő Tömegbérlés c. kisfilmre hívták fel a figyelmünket, s amit ott láttunk, az egyszerre volt nevetséges és félelmetes. A kisfilm készítője egy fiatal riporter és csapata.

Ám kezdjük az elején…

Bár az ukrán emberekre nem jellemző, hogy a tiltakozásnak nyilvános formáját válasszák, Ukrajnában szinte heti rendszerességgel szerveznek tüntetéseket, demonstrációkat, ún. „mitingeket”. A cél legtöbbször ugyanaz: figyelemfelkeltés, politikai erőfitogtatás –manipuláció.

A tömeg megszervezéséhez emberek kellenek, ennek köszönhetően a „munkaerőpiac” új foglalkozásokkal bővült, megjelentek az ún. „bábszervezők” – akik a tömeget alkotó emberek megszervezésének feladatát vállalták fel; és megjelentek a hivatásos tüntetők (azt hiszem, az új fogalom új megnevezést is igényel, nevezzük hát őket „demonstratőröknek”), azaz azok az emberek, akiket órabérért tömegalakító funkcióval alkalmaznak.

A kisfilmben az egyik „demonstratőr” beszámol arról, hogy egy-egy ilyen alakalomkor 5 órás „utcánállásért” 140 hrivnyát fizetnek a „munkavállalónak”. A Kijevbe felrendelt emberek gyakorta pórul járnak, a megrendelők olajra lépnek, és nem fizetik ki őket. Mint kiderül a filmből, ez is azon múlik, hogy melyik „bábszervező” toborozza az embereket.

Erről szól a film problémafelvezető része, s bár a skandalumhoz valószínűleg ennyi is elég lenne, a jó riporter kíváncsi és mindennek utánajár alapon, a kisfilmben azt láthatjuk, miként szerveznek meg egy konkrét áltüntetést.

Legelőször azt tisztázzák, mi kell egy demonstrációhoz. Több dologra is szükség van: egyrészt kell a tömeg, kell egy cél, kell néhány lózung, egy megafon, meg természetesen hatósági engedély.

Mivel a tömeg a legfontosabb tényező, a riporter előbb a bábszervezőt keresi meg. A tárgyaláson ketten vesznek részt, az eseményt rejtett kamerával rögzítik. Néhány mondat után kiderül, hogy bármilyen mennyiségű tömeg igényelhető: lehet az 20, 30, 2000, 4000, de akár 7-10 ezer fő is. Az órabér pedig attól függ, hogy kik kellenek: nyugdíjasok, fiatalok, nők, vagy férfiak, és még milyen egyéb kritériumoknak kell megfelelniük. A megrendelő másnapra 20-30 idős nőt rendel a tüntetésére, fejenként 30 hrivnyát kell fizetnie egy óráért.

„És holnap melyik politikai erő álláspontját kell képviselni”– merül fel a bábszervezőben a kérdés. Némi magyarázkodás után a riporter elhiteti, hogy a szándékok komolyak, a politikai erő is komoly, de újraszervezésen esik át, ezért egyelőre névtelenül kell folynia az eseménynek. A tárgyalópartnerre megnyugtatóan hat az Igazságügyi Minisztérium (mint bejegyző szerv) említése. És mivel a megrendelő ismeretlen a bábszervező számára, 50% előlegben egyeznek ki. Üzlet nyélbeütve.

A továbbiakban meg kell szerezni a tüntetés hivatalos engedélyeztetését. A bejelentéshez csak egy név kell. A riporternek és csapatának a „bábok” korából adódóan a „Mozgalom az idősebb nők jogaiért” elnevezés jutott eszébe. A hivatalos bejelentéssel sem volt gond. A rendőrőrsön beadott kérelmet kérdés nélkül aláírták. A „társadalmi előadást” másnap 14.00 órára tűzték ki.

Másnap…

A tüntetés előtt 120 perccel beszerezték a szükséges kellékeket: festékszórót, néhány méter fehér anyagot, a legolcsóbbik fajtából. A szervező csapat úgy gondolta, hogy az esemény nevéből kiindulva a „demonstratőr” hölgyeknek Viktor Janukovics társadalmi színről eltűnt nejét kell megtámogatni. (Hiszen Ukrajna first ladyje az elnök beiktatása után eltűnt a közszínről, még külföldi útjaira sem kíséri el a férjet, bár ezt a nemzetközi diplomáciai protokoll is előírja.)

40 perccel az események előtt megszülettek a rímelő jelmondatok és a transzparensek is. (Ízelítőként lefordítottunk néhányat: „Ukrajna nem Irán, Janukovics nem tirán (nus) (azaz zsarnok)! Tiszteljük a first ladyt!” Vagy egy másik: „Viktor! Mutasd meg a világnak Ljudát!”)

A szervezők úgy tervezték, hogy a tüntetésen menet közben megváltoztatják a jelmondatot, és a tüntető tömeg: „Örök hatalmat Janukovicsnak!” és ehhez hasonló jelmondatokat fog skandálni, illetve ilyen feliratú transzparenst fog tartani.

Minden készen volt. Kezdődhetett a cirkuszi előadás, mely során kiderül minden néző számára, milyen a meg- vagy kifizetett demokrácia.

A tüntetés helyszínén már gyülekeztek a résztvevők, és nemcsak ők, de a rendőrség munkatársai is, akik eligazították a tömeget. A bábszervezők még az esemény előtt „bábszámlálást” tartottak, majd a tényleges szervezők ismertették a jelmondatokat, tartottak egy rögtönzött főpróbát. Majd élesben tüntetnek, kb. 3,5 órát.

És mi az eredmény?

2500 hrivnyáért megszerveztek egy tüntetést, amiről számos napilap és internetes portál beszámolt. Nemzetközi szinten sem maradt a dolog visszhang nélkül. A demonstráció lett a nap legfontosabb eseménye. Aki nem hiszi, járjon utána!

Ennyibe kerül a demokráciánk, ennyibe kerül a szólásszabadságunk. Kétségtelen, hogy a dolog siralmas, kétségtelen, hogy ez tükrözi a társadalomhoz, politikához való hozzáállásunkat, s kétségbeejtő, hogy minden mögött ott rejlik az országban uralkodó káosz és az emberek megélhetési problémái.

A kérdés csak annyi: megéri-e? Nem anyagilag, – erkölcsileg, megéri-e?!

KK.