Újabb magyarellenes kirohanás a Szvobodától

Úgy tűnik, az elmúlt hónapok ukrajnai eseményei semmire sem tanították meg a Szvobodát.

Ezúttal a Zakarpattya online közölte az ukrán radikális nacionalista párt ungvári szervezetének közleményét a ketergényi magyar helységnévtábla ürügyén „Az ungvári »Szvoboda« követeli, hogy büntessék meg a magyar nyelvű útjelző táblák felállításának szervezőit és ellenőrizzék a KMKSZ politikusait” címmel.

„A Szvoboda Összukrán Szövetség ungvári városi szervezetének aktivistái az Ungvári járásban Rozivka település Minaj község felőli bejáratánál útjelző táblát fedeztek fel a magyar »Ketergény« felirattal. Ez sérti Ukrajna hatályos állami szabványait, amennyiben a település neve nem felel meg a ténylegesnek és nem államnyelven íródott.” – Ezt Tomas Lelekacs, az ungvári Szvoboda vezetője hangsúlyozta.

Hiteles forrásból ismertté vált, hogy ilyen útjelző táblákat az egyik magyar párt, a KMKSZ közreműködésével nemcsak Rozivkában állítanak, hanem az Ungvári járás más falvaiban is, az Ungvári RDA (Ungvári Járási Állami Adminisztráció – a szerk.) engedélyével.

A szvobodások hangsúlyozzák: az idegen nyelvű táblák felállítását kezdeményezőknek semmiféle jogalapjuk nincs arra, hogy átkereszteljék Kárpátalja településeit. Miközben Ukrajna háborúban áll a keleti agresszorral, a magyar soviniszták alantas módon hátulról mérnek csapást az ukránokra. „Ezt diverzáns tevékenységként kell értékelni, mely az ukrán államiság ellen irányul. Az ország keleti részén szintén köz- és politikai szereplők apró ‘békés kezdeményezéseivel’ indult minden. Ezért az ungvári Szvoboda követeli az ukrán titkosszolgálatoktól, hogy állapítsák meg ezen ukránellenes cselekményeknek a kezdeményezőit és értékeljék azokat a jog szempontjából” – kommentálta a helyzetet a szvobodás Tomas Lelekacs.

A szvobodások a megfelelő panaszleveleket megküldték az Ungvári RDA elnökének, a DAI (Ukrán Állami Közlekedésrendészet – a szerk.) vezetőjének, a Kárpátaljai Megyei Belügyi Főosztály ungvári járási osztályának, valamint Kárpátalja megye ügyészének. „Az ungvári Szvoboda követeli, hogy büntessék meg a magyar nyelvű útjelző táblák felállításának szervezőit, és ugyancsak szükségesnek tartja ellenőrizni a KMKSZ párt egyes politikusainak, valamint a velük kapcsolatban álló személyeknek a tevékenységét” – áll a Szvoboda ungvári városi szervezetének sajtószolgálata által jegyzett közleményben, melyhez fotót is mellékeltek a település végét jelző, hivatalosnak tűnő helységnévtábláról.

Hogy napjainkban továbbra is megjelenhetnek hasonló irományok, az egyszerre tanulságos és szomorú. Tanulságos, mert ez azt mutatja, hogy miközben romokban hever az ország – gazdaságilag mindenképpen –, az egyik kormánypártnak esze ágában sincs a megbékélésre törekedni. Szomorú, hogy ehelyett – a ferdítésektől sem visszariadva – primitív nyomásgyakorlással próbálkoznak.

De kezdjük a tényekkel! Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a magyar nyelv Kárpátalján nem idegen, hanem az egyik itt őshonos nemzeti közösség nyelve. A település elfogadott magyar neve Ketergény, vagyis magyarul nem az ukrán név latin betűs átiratát kell használni, ahogyan azt a szvobodás közlemény sugallja. A jelenleg hatályos nyelvtörvény értelmében Ketergényben és a régióban magyar nyelven is feltüntethetőek a településnevek.

Emlékeim szerint az Ungvári járásban korábban minden település határában szabályos ukrán–magyar kétnyelvű helységnévtáblák fogadták az arra utazókat. Eljött azonban 2012, a lengyel–ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság éve, s az ott élők állítása szerint a hatóságok ekkor lecserélték az ukrán–magyar helységnévtáblákat a határtól az ország belsejébe vezető utak mentén ukrán–latin(?) feliratú táblákra (ezzel jelképesen mintegy letörölve a térképről az itt élő magyarságot).

Hogy valóban így történt-e, s hogy ezután miként került egynyelvű tábla Ketergény végébe, arra talán egy oknyomozó riport kapcsán derülhetne fény. Annyi bizonyos, hogy a helységnévtáblák kihelyezése állami, illetve helyi önkormányzati feladat; amennyiben tehát a hatóságok nem tettek eleget kötelezettségeiknek, illetve a tábláról hiányzik az ukrán felirat, a felsőbb hivatalokban kellene keresni a vétkeseket, s nem azok között, akik esetleg a maguk módján igyekeztek megoldani a problémát. A KMKSZ-re „kenni” a dolgot már csak azért is értelmetlen, mivel a szervezetnek nincs felhatalmazása erre a tevékenységre, ráadásul mindenkor kerülte, hogy állami feladatokat vállaljon át.

Vessünk egy pillantást az eset politikai vonatkozásaira is! Mindenekelőtt ne feledjük, hogy Tomas Lelekacs egyike volt azoknak a kárpátaljai szvobodás vezetőknek, akik 2011 februárjában felgyújtották a Vereckei-hágón a magyar honfoglalási emlékművet. A felelősségre vonást csak azért úszta meg, mert a bíróság amnesztiában részesítette, vagyis elfogultsága irányunkban nyilvánvaló. Ugyanakkor a Szvoboda a jelenlegi kormánykoalíció tagja, megfontolandó tehát, hogy kinek higgyünk: az európai irányt hirdető kijevi hivatalos nyilatkozatoknak, vagy az ungvári szvobodások gyanúsítgatásainak?

Nem árt felidézni, hogy a nacionalisták a minapi elnökválasztás alkalmával távolról sem szerepeltek olyan jól, mint az azt megelőző parlamenti választásokon. Miután a közeljövőben elkerülhetetlennek tűnik az újabb, előrehozott törvényhozási választások kiírása, nem teljesen alaptalan az a feltevés sem, hogy esetleg az egyik „hagyományos” (vagyis a magyar) ellenségkép felelevenítésével próbálják rendezni soraikat az ungvári szvobodások – ezt a törekvésüket tükrözi a szóban forgó közlemény.

Végül érdemes elolvasni a nyilatkozathoz fűzött olvasói kommentárokat. A bejegyzések között természetesen akadnak, amelyek a magyar nyelvű feliratok azonnali eltávolítását sürgetik, s olyanok is, melyekben a folyton kötekedő Szvobodát kárhoztatják. A véleményt nyilvánítók némelyike azonban felveti, hogy a nacionalista párt miért akar rombolni ahelyett, hogy építene; miért nem pótolja a hiányzó ukrán nyelvű feliratot ahelyett, hogy eltüntetné a már meglévő magyart is. Az olvasók ezzel valószínűleg rátapintottak a lényegre: akkor válhat Ukrajna valóban európai állammá, ha a hadakozás helyett az együttműködést választjuk, s a rombolás helyett megtanulunk építeni.