Ukránul tanul(na) a gyerek

Szülő vagyok, aki bármilyen hihetetlen, de nap mint nap 4-5 órát tölt az ötödikes gyermekével a házi feladatok elkészítésével. Elkél a szülői segítség még akkor is, ha egy szorgalmas, jól tanuló gyerekről van szó. Minden tantárgyból sok a házi feladat, elvégzésük jóval meghaladja az életkori sajátosságoknak megfelelő napi két és fél órát. Ezeket az új tankönyveket és tanterveket talán nem is gyerekeknek írták, hiszen még nekünk, szülőknek is nehéz felfogni többszöri elolvasás után is a tankönyvekben található egy-egy nyakatekert, ukránról fordított szöveg mondanivalóját a saját anyanyelvünkön, magyarul. De hogyan segítsünk gyermekünknek megérteni és megtanulni az ukrán nyelvet és irodalmat, ha mi magunk oroszt tanultunk és a szótáron kívül semmilyen segédeszköz nem áll rendelkezésünkre?

Több szülővel is beszélgettem, akiknek a gyereke ukrán iskolába jár. Minden probléma nélkül megoldják a házi feladatokat. Csodálkozva néznek rám, hisz megtalálható az interneten, kapható az üzletekben a „Kész házi feladatok”-at tartalmazó segédkönyv, bármi, amire szüksége lehet gyereknek, szülőnek és tanárnak. Bűne-e egy gyereknek vagy tanárnak, hogy magyar iskolába jár vagy ott dolgozik?

Képzeljék el azt a fiatal ukrán szakos, ukrán anyanyelvű tanárt, aki magyar iskolában kezd el dolgozni. Ha nem ért magyarul, az lesz az első benyomása, hogy analfabétákkal van dolga. Ugyanis a magyar gyerekeknek az új 5. osztályos nyelvtankönyvben 3-4 soros ukrán nyelvű utasításban írják le, mi a megoldandó feladat. Már a kérdést sem érti, hogy tudjon válaszolni rá? Igaz, az óra témája is a legjobb esetben 2 sor, de előfordulnak 4 soros címek is.

Pl: § 20. 3вepтaння. Poздiлoвi знаки при звертанні. Bико­ристання звeртань у розмовному і художньому стилях мовлення.

Ezután következik egy féloldalas szabály és magyarázat, persze magyar fordítás nélkül. A negyedikes könyvben legalább a címeket lefordították.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az új nyelvtani fogalmak az ukrán nyelvben megelőzik a magyar nyelvből tanulandókat. Ez következetes folytatása a negyedikes tanmenetnek, ugyanis ott is hasonló a helyzet. Például ukrán nyelvből a mondatok bővítő részeit már az első félévben megtanulták: Другорядні члени речення: додаток (tárgy), означення (jelző), обставинa (harározó). Ezeket a fogalmakat a negyedik osztályban még nem tanulták sem magyarul, sem ukránul, sőt magyar nyelvből nem is fogják tanulni az ötödik osztályban sem (legalábbis a tankönyv nem tartalmazza). Ésszerű, logikai sorrend, ugye? Ha a gyerek még anyanyelvén sem tudja ezeknek a nyelvtani fogalmaknak a jelentését, hogyan tudja elsajátítani idegen nyelven?

A paragrafusok végén csak azokat a szavakat teszik bele a kisszótárba, amit feltételezhetően nem ért egy ötödikes gyerek. Például: голубити – dédelgetni, брід – gázló, кочівник – nomád, кирпу гнути – hivalkodik, полова – pelyva, ряст – keltike stb. Ezek ugye nélkülözhetetlen szavak egy idegen nyelv elsajátításához. Az ukrán főnévi igenévi alakot magyarra kivétel nélkül egyes szám 3. személyben fordítják. Pl. чкурнити – robog, вополитися – megtestesít, виходити – kimegy stb. Nem vagyok tanár, de ez így szerintem nem helyes.

A gyakorlatok tele vannak bonyolult, érthetetlen, régies nyelvezetű versidézetekkel, népköltésekkel, regényrészletekkel, melyeket még megérteni is nehéz, nemhogy elemezni. Szerény véleményem szerint ez nem viszi előbbre a nyelvtanulást, sőt, mintha szándékosan akadályozná.

Az új anyagnál a példamondatok egyszerűek, amit a gyerek is könnyen megért. Aztán a begyakorló és a házi feladatok szövegei már mind idézetek. Ami még elfogadhatatlanabb számomra, az olyan gyakorlatok, amikor magyarról kell ukránra fordítani különböző szövegeket. Pl.: a 63. gyakorlatban ezt a versrészletet kell ukránra fordítani:

Jön a tavasz, megy a tél,

barna medve üldögél:

– Kibújás vagy bebújás?

ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,

ha bebújok, hortyogok,

ha kibújok, jót eszem,

ha bebújok, éhezem.

Nagy kihívás még egy műfordítónak is. Egy ötödikes gyereknek pedig csak közömbösség, esetleg vicc forrása, a szülőnek meg bosszúság. De a feladat itt nem ér véget: állapítsuk meg, mit vettünk észre, hogyan keletkeztek az ukrán és a magyar szókapcsolatok! Egyszerű feladat, ugye?! Vajon hány ötödikes tudta egyedül elvégezni, és vajon hány gyereknek tudtak otthon segíteni? És ez még csak az ötödik osztály!

Minden témakör után jön egy feladatsor 15-17 kérdéssel az elméleti részből (szabályok), majd a gyakorlatok 3 változatban 6-6 feladattal. Tanuló legyen a talpán az a magyar nyelvű gyerek, aki 45 perc alatt meg tudja oldani legalább közepes osztályzatra!

Egyre tehetetlenebbek és elkeseredettebbek vagyunk elsősorban mi, szülők, akik magyar iskolába írattuk gyermekeinket, bízva abban, hogy az anyanyelvükön könnyebben elsajátítják a tudományt. Örülünk annak, hogy végre a magyar tanulók számára is átdolgozzák az ukrán nyelv és irodalom könyveket. Nagyot tévedtünk. Ezekből a könyvekből képtelenség nyelvet tanulni! Mert nem jobb az irodalomkönyv sem. Egy órára 8-12 oldalas szöveget kell elolvasni a gyereknek olyan szavakkal tele, melyek még a szótárakban sem találhatóak, majd vázlatpontokban összefoglalni, leírni vagy elmondani a tartalmát. Ha a szülő nem tud ukránul, a gyerek teljesen elveszett. Mindezt azok a tanárok tudnák megerősíteni, akik tanítanak belőle, és esetleg gyermeküket is tanítják. Vagy talán egy magyar anyanyelvű ukrán szakos tanár gyermeke sem tanul magyar iskolában? A tanároktól hallottam, hogy az ukrán osztályok számára íródott tankönyvek egyszerűbb nyelvezetűek.

Félreértés ne essék: nem a magyar iskola létjogosultságát akarom megkérdőjelezni. Sőt! Rendíthetetlenül kiállok mellette. Meggyőződésem, hogy csak anyanyelvén szerezhet biztos tudást ez ember. Az ukrán nyelv elsajátítása is fontos, de nem ilyen módszerekkel és tankönyvekkel. A beszédkészség fejlesztésére nem jut idő a nyelvtan tanítása mellett, ami nem a tanárok hibája, hisz ezt írja elő a program. De ha mindannyian – tanárok, módszerészek, szülők – beletörődünk ebbe a hatástalan és eredménytelen tanítási rendszerbe, akkor gyerekeinknek nincs jövőjük ebben az országban. Ha megszerzett tudásukat csak anyanyelvükön tudják bizonyítani, Magyarországon tanulnak majd tovább.

Tudom, hogy egy új tankönyv kiadása sok munkába és még több pénzbe kerül. A 2013-ban kiadott tankönyveket egyhamar nem cserélik újakra. Ezért szeretném kérni a KMPSZ-t és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványt, hogy támogassák egy szülőknek szóló, 5., 6. osztályos ukrán nyelv és irodalom házi feladatok megoldását segítő könyv megszerkesztését és kiadását. Hiszem azt, hogy lenne rá fizetőképes kereslet, mert a problémámmal nem vagyok egyedül. Bízom benne, hogy vannak még gyerekek, akik szeretnék megtanulni az államnyelvet. Legalább ők ne veszítsék el minden kedvüket és türelmüket. A szülők, nagyszülők pedig, akik nem vagy csak részben tanulták az ukrán nyelvet, a gyerekeikkel együtt pótolhassák ezt a hiányosságukat.

Gondolom, már előkészületben vannak a 6. osztálynak szóló új tankönyvek is. Remélem, ésszerűbbek, könnyebbek, mint az ötödikesek. Bízom benne, hogy szeptemberre napvilágot látnak a hozzájuk kapcsolódó segédanyagok is, és megvásárolhatók lesznek a könyvesboltokban.

Köszönöm, hogy helyet adtak egy magyar szülő véleményének.