Orosz Ildikó az Ungvári Hungarológiai Központ 35. évfordulójáról
Harmincöt éve kezdte meg munkáját az Ungvári Hungarológiai Központ az Ungvári Állami Egyetemen (ma: Ungvári Nemzeti Egyetem). A magyarságtudományi kutatásokat folytató intézmény kapcsán Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke osztotta meg gondolatait a TV21 Ungvárral.
Orosz Ildikó elmondta, hogy a központ megnyitóján a Nagydobronyi Középiskola nevelési-oktatási igazgatóhelyetteseként volt jelen. Az intézet előző munkatársa volt Soós Kálmán (a Rákóczi-főiskola egykori rektora – a szerk.)is.
Hangsúlyozta:
a központ létrejöttét Köpeczi Béla, Magyarország emberi erőforrások minisztere kezdeményezte, aki a projekt megálmodója és kivitelezője volt.
Az elnök asszony szavai szerint így engedték meg, hogy megkezdje munkáját a hungarológiai központ, amelynek helyszínéül az állami tisztségviselők a Bródy-villát választották ki. Kiemelte: 1985-ben ez az épület óvodaként működött.
Nekünk, fiataloknak, kezdő pedagógusoknak úgy tűnt, hogy ez egy nagyon fontos intézménye és szellemi központja lesz a kárpátaljai magyarságnak
– taglalta, hozzátéve, hogy nagy lelkesedéssel indult meg itt a kutatómunka.
Orosz Ildikó megjegyezte azt is, hogy idővel, amikor a Bródy-család visszaperelhette volna a villát, azt kérték, hogy Magyarországon kapjanak helyette egy másik villát a magyar államtól.
Az elnök asszony méltatta Váradi-Stenberg János kárpátaljai történészprofesszor munkásságát, aki – szavai szerint – a helyi fiatal történészek példaképe volt, és a kezdeményezője annak, hogy oktassák a magyar nép történetét Kárpátalján. Váradi-Stenberg professzor hallgatója volt Soós Kálmán is.
Elmondta, hogy a projekt 1987-ben indult meg, és 1989-ben adták át az épületét, addig az Ungvári Állami Egyetemen egy szobában dolgoztak a kutatók.
Sajnálattal taglalta, hogy nem tudott szárnyalni annyira a kárpátaljai magyar történelem kutatása, mint amekkora reményeket fűztek ehhez.
Ugyanakkor kifejtette, hogy a központ révén kapták vissza nevüket olyan települések, mint Tiszaágtelek és Tiszaásvány a hatalom nehezményezése ellenére.
Orosz Ildikó beszámolt arról, hogy
Soós Kálmán ellen belső eljárást indítottak amiatt, hogy a beregszászi levéltárban kutatott sokat, nem pedig a hivatali teendőivel foglalatoskodott az intézeten belül. A pert Soós Kálmán megnyerte, ezután néhány évig munkanélküli volt, különböző tudományos kutatási pályázatokból élt, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelmi tanszékén kezdett dolgozni, és vállalta az egyetemi oktatási részt, mint igazgatóhelyettes
– mondta.
Az elnök asszony örömmel fogadta, hogy az Ungvári Hungarológiai Központ élére „fiatal garnitúra” került köztük olyanok, akik 35 évvel ezelőtt az ungvári egyetemen tanultak.
„Remélem, hogy ez az intézmény most egy lendületet kap, és ez a fiatal lendület, ami a fiatal vezetőket jellemzi, azok szárnyait nem fogják letörni, és a Hungarológiai Intézet valóban a magyar kutatás és szellemiség központjává válik, és az azóta megalakult Magyar Tudományos vagy Akadémiai Tanácsnak is a szíve lehet itt Ungváron”
– zárta gondolatait Orosz Ildikó.
Kapcsolódó:
Szili Katalin: az Ungvári Hungarológiai Központ a nemzeti önazonosságunk kovásza