Üres-e a vasútállomás? A továbbiakban az „Edelvejsz”-ről
Nemrég a Kárpátaljai vasúti szállítási igazgatóság vezetője, Vaszil Nagy interjút adott nekem, melyben magyarázta a vasúti közlekedés rendszerében történő változtatásokat, többek közt az „Edelvejsz” fokozott kényelmű vonat Técső-Ungvár irányának a visszavonását.
Vaszil úr meggyőzően hozott fel példákat, adatokat az „Edelvejsz” korábbi irányának a népszerűtlenségéről a „diákmentes” napokon. Arról volt szó, hogy más napokon a dízel majdnem üresen jár. Közben a járat munkájának minden órája közel 880 hrivnyába kerül a vasútnak.
Az irány visszavonása felháborította a népet. Ezért úgy döntöttek, hogy módosítják az irányt és Bátyuig dízellel fogják szállítani az utasokat, onnan pedig „elektricskával” egészen Ungvárig.
***
Az interjú után kedvem támadt leellenőrizni, valóban csak egy kevés embernek szükséges reggel Ungvárra utazni? Ezért egyszerű hétköznapon döntöttem igénybe venni az Ukrzaliznica szolgáltatásait és ellátogatni az Ung fölötti városba.
Ahhoz, hogy reggel fél kilencre a megyei fővárosban lehessek, kijevi idő szerint hajnal 3:30-kor kellett ébrednem. Egy óra múlva már az állomáson álltam. Nyomban felmerült bennem a kérdés, vajon hány embernek lesz kedve ilyen korán, hajnaéban (vagy késő éjszaka) ébredni?
És valóban, 4:30-kor a vonat elindult, miközben alig „szedett össze” egy vagonnyi utast. Az első vagy a negyedik vagonról van szó (ezek kisebbek melegebbek). Kb. 40-50 embert számoltam össze. Az egész vonaton! Eszembe jutottak a vasúti vezetőség szavai és bizonyítást találtam rájuk. De ismétlem, nem fűződik-e az utasok kis mennyisége az elindulás túlságosan korai idejéhez? Emlékszem, valamikor az „Edelvejsz” 5:17-kor indult Nagyszőlősről, most pedig 4:30-kor!
Amint a vagonba léptem, a kísérő azonnal „megjegyesített”. Meglepett a jegy ára: egészen 9 hrivnya! Miközben egy autóbusz jegy Ungvárig akár 30-ba is kerülhet. Hol az igazság?
De valami más nevettetett meg. A kísérőtől kapott jegynek megfelelően nem Nagyszőlősön, hanem Fancsikán szálltam fel. Ennek a kis ravaszságnak köszönhetően az Ukrzaliznica egyszerű dolgozójának 50 kopijkát sikerült megtakarítania.
Bátyun a vonatból közel 100 fő szállt ki. Körülbelül 30 perc a várakoyási idő az elektrovonatra Ungvárig. Ez idő alatt a mikrofonból 10-15-ször elhangzottak a szigorú figyelmeztetések, hogy „jegyet csak a pénztárban vásárolni, a kedvezményekről” stb. Én megijedtem, és vettem még egy jegyet. Azt hiszem, 5.50-be került.
Bátyuból a vonat több, mint jól telítetten indult el. Megszámolni az utasokat nem sikerült, de 2/3-ára biztosan telített volt a vonat. Nem volt annyira kényelmes, egyszerű „elektricskával” kellett utazni kemény fa ülésekkel, de nálunk az emberek nem büszkék.
Az ungvári rámpára 8.30-kor léptem. A vonatból sok ember szállt ki, akiknek, ahogyan nekem is, kényelmes volt ez a megérkezési idő.
Ugyanazon a napon ugyanazzal az iránnyal mentem haza. Ez alkalommal is sok utas volt.
***
Természetesen nem szabad egy személy utazását az útvonal népszerűségének reprezentatív vizsgálatának tekinteni. Azonban a számokat, melyeket az állami monopóliumok hoznak fel, szintén nem ártana átellenőrizni.
Forrás: goloskarpat.info