Weisz Sándor, Suti bácsi emlékére

Weisz Sándor néven született Nagyszőlősön, túlélte a hitleri haláltáborokat, Izraelben megtagadta magyarságát, felvette a Yitzhak Livnat nevet, és évtizedekig nem szólalt meg magyarul.  Majd a felesége elvitte egy étterembe, ahol a cigány „megérezte”, hogy magyar, és az édesanyja nótáját húzta a fülébe. Suti nem bírta abbahagyni a zokogást. Onnantól kezdve jött rá, hogy nem lehet gyűlölködve élni, és az élőkön állni bosszút a holtak bűneiért.

Előbb Budapestre jött vissza, később rendszeresen hazajárt Kárpátaljára és szeretett szülővárosába, Nagyszőlősre. Ahol tudott, segített, fiatalokat támogatott, kedvességével, humorával, töretlen optimizmusával, régi polgári úriember modorával mindenkit levett a lábáról. Egyszerűen szeretett, és hagyta magát szeretni.

Mikor Izraelben jártam, egyszer valaki azt kérdezte tőlem, tudom-e, milyen nagy emberrel van dolgom? Befolyásos üzletemberrel, akit ebben az országban mindenki ismer. Nem tudtam, mert sosem kérkedett ezzel. Ha hogyléte felől érdeklődtem, a holocaust borzalmait kamasz fiúként átélő, sok betegséggel küzdő ember rendszeresen ezt válaszolta: „Sokkal jobban vagyok annál, mint amilyen rosszul lehetnék.”

A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány és a Rákóczi Honismereti Mozgótábor egyik fő támogatója és szervezője, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjével, illetve a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett közéleti szereplő, mindannyiunk Suti bácsija, 87 éves korában hunyt el.

Hiányozni fogsz, de szavaid a fülembe csengenek, érzem életerődet, élni akarásodat, feltétel nélküli szeretetedet, amire engem is megtanítottál. Emléked legyen áldott!

Sponták Szabina

Kárpátalja.ma