A Rákóczi-díjas Naszvadi György ünnepi beszéde

A hagyományokhoz híven idén is kiosztották a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által alapított Rákóczi-díjakat, melyeket minden éven a főiskola tanévnyitó ünnepségén adnak át.

A Rákóczi-díj ismertetése

Az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás elindításának 20. évfordulója alkalmából a Rákóczi-főiskola Tudományos Tanácsa 2014. február 19-ei nyílt ülésén határozatot hozott a Rákóczi-díj megalapításáról. A Rákóczi-díj két elemből áll. Egy ezüst emlékéremből, melynek egyik oldalán az érem közepén a díjazott neve szerepel, körben a főiskola neve, valamint a „Rákóczi-díj” felirat olvasható rajta és az évszám, melyben adományozták. Az érem másik oldalának közepében a főiskola címere látható, mely megegyezik a Rákóczi-család címerével, körben a Rákóczi-szabadságharc jelmondata olvasható latinul: „Cum Deo Pro Patria et Libertate”, valamint a főiskola neve latinul: „ACADEMIA DE FRANCISCUS RAKOCZI II (SZEKUNDUM) NOMINATA”.

A díj másik eleme egy fehér nemesfémötvözetből készült gyűrű, melyen Rákóczi fejedelem pecsétnyomó címerképe található: Erdély címerpajzsán, a szívpajzsban a Rákóczi-család címere látható, amely így egyszerre erdélyi és vezérlő fejedelmi.

A főiskolai tanács döntése értelmében

–           a Rákóczi-díj odaítélésének elsődleges szempontjai: az önálló kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatás létrejöttének és intézményünk, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola megmaradása és fejlődése szempontjából döntő szerepet vállaló személyek tevékenységének elismerése, akik erkölcsi kiállásuk, anyagi támogatásuk révén jelentősen hozzájárultak több ezer kárpátaljai magyar fiatal képzéséhez, ezzel is segítve boldogulásukat szülőföldjükön;

–           a Rákóczi-díjat minden évben két személy kaphatja: egy anyaországi vagy külföldi és egy kárpátaljai;

–           a Rákóczi-díjat a főiskola ünnepélyes tanévnyitóján adják át.

A főiskolai tanács határozatának értelmében 2016-ban e díj anyaországi díjazottja Naszvadi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója, a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány Kuratóriumának elnöke. A kárpátaljai díjazott pedig Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke.

Naszvadi György egészségügyi okok miatt nem tudott részt venni az ünnepségen, így köszöntő szavait Szalipszki Endre, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja tolmácsolta.

Naszvadi György ünnepi beszéde

Tisztelt Rektor Asszony, Elnök Úr, kedves Hallgatók, nagyra becsült Támogatók!

 Engedjétek meg, hogy – egészségügyi akadályoztatásomra tekintettel – ezúton mondjak köszönetet a megtisztelő döntésért, amely szerint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola legrangosabb kitüntetését ezúttal nekem ítélték, és általa kiemelt figyelembe részesítették azokat a törekvéseket, amelyek az elmúlt években, évtizedekben vezérelték kapcsolatomat és együttműködésemet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával, illetve általában véve is a kárpátaljai magyar közösséggel.

 A Szentírás egyik legfontosabb figyelmeztetése egy nemzet számára a Bírák könyve 2. fejezetének 10-12. verseiben megírt nemzedékváltás, ahol arról van szó, hogy lassan eltávozik a választott nép köréből az a nemzedék, amely még megélte a pusztai vándorlást és az ígéretföldjére való visszatérés csodáját, és az új nemzedék, amely már nem rendelkezik ezekkel a tapasztalatokkal, fokozatosan elszakad a közösséget összetartó értékektől.

(A Károli-fordítás szerint: „ És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utána, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedetei, melyeket cselekedett Izráellel. (…) És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül.”)

Minden nép történelmében az egyik legnagyobb kérdés, hogy a nemzedékek át tudják-e adni egymásnak tapasztalataikat, értékeiket, elkötelezettségüket, sőt az előttük járó nemzedékek tapasztalatait, megalapozva ezzel az őket követő nemzedék identitását és általa életképességét, jövőjét.

 Az én nemzedékemet – annak mind kárpátaljai, mind magyarországi részét – nagyon fontos élményekben részesítette a történelem. Kárpátaljai nemzedéktársaimnak történelmi csúcsteljesítménye, hogy a Szovjetunió elzártságában is be tudtak rendezni és meg tudtak őrizni egy kis magyar világot Kárpátalja magyarlakta részein, majd a szovjet birodalom megingása és végül felbomlása során ezt a korábban majdnem teljesen elszigetelt magyar világot sikeresen integrálták a határok felett a Kárpát-medencei magyarság nagy közösségébe. A magyarországi nemzedék pedig hatvan évvel ezelőtt véghez vitte a világtörténelem legnagyobb szabadságharcát az ellen a világrend ellen, amelyik elválasztotta egymástól a lélekben összetartozó embereket, így többek között a magyarországi és a kárpátaljai magyarokat, majd ennek a szabadságharcnak a leverése után a megszállt Magyarországon is rejtve megpróbált anyaországi funkciókat gyakorolni és felkészíteni az országot arra, hogy a rendszerváltás után ezt a funkciókat szabadon láthassa el. Sokszor sziszifuszinak tűnő, de végül eredményesen elvégzett munka, sokszor reménytelennek tűnő, de végül győztesen megvívott harc és az egész nemzedék számára páratlan élmény és tapasztalat volt mindez.

 Nagyon fontossá vált tehát számunkra, hogy ebből a tapasztalatból, ebből az élményből és mindezek mozgatórugóiból, nemzedékünk értékvilágából, amelyet az előttünk járó nemzedékektől örököltünk, minél többet adhassunk át azoknak, akik már az új világban születtek, és ezért nem kellett megvívniuk azokat a harcokat – vagy pontosabban: nem azokat a harcokat kellett megvívnunk –, amiket nekünk.  

 Ezért szívügyem az oktatás szerte a Kárpát-medencében, így Kárpátalján is. Egy kisebbségi helyzetű közösség túléléséhez nélkülözhetetlen a közösséget összetartó értékeket átadni képes anyanyelvű oktatás az óvodától a felsőfokig, és az, hogy az oktatókat a közösség saját értékrendje alapján, saját intézményeiben képezhesse ki. Nagyjából erre gondolhatott Ady Endre, amikor megalkotta a „szabadító magyar tanító” fogalmát.

 Köszönöm, hogy – amint a kitüntetésről szóló döntésük mutatja – fontosnak tartották, hogy mindezt fontosnak tartottam. Kérem, őrizzék meg ezt a jövőben is! Sose mondjanak le a jövőről! Sose mondjanak le értékeik nemzedékről nemzedékre való átörökítéséről.

 Isten áldja a „szabadító magyar tanítókat”! Isten áldja a kárpátaljai magyarságot, Isten áldja a kárpátajai magyar oktatást!

Kárpátalja.ma