Az Év Tanára és az Év Diákja díjátadó ünnepség a BMG-ben

A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium egyik szép hagyománya, hogy a tanévnyitón az előző tanév eredményei alapján átadják az Év Tanára és az Év Diákja díjakat. A díjat 2009-ben Szabó Miklós akkori mosonmagyaróvári polgármester kezdeményezésére a Mosonmagyaróvári Önkormányzat alapította, s az őt követő városvezetők folytatták a hagyományt. Az idei tanévnyitón a gimnázium igazgatója, Szabó Árpád már bejelentette, hogy az alapítók idén az Év Tanára megtisztelő címet Horkay Zsuzsanna nyugalomba vonuló magyartanárnak ítélték oda, az Év Diákja pedig Belovics Alexandra IV. B osztályos gimnazista lett, s a díjat egy későbbi időpontban majd az adományozók képviselőjétől vehetik át.
Erre az ünnepélyes pillanatra családias, meghitt és megható ünnepség keretében került sor október 3-án, a pedagógusnap előestéjén. Az alapítók nevében dr. Nagy István egykori mosonmagyaróvári polgármester, jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára érkezett a gimnáziumba, hogy személyesen adja át a díjakat. Kíséretében Böröndi Lajos politikai főtanácsadó és a kárpátaljai származású Lőrincz Ernő államtitkári tanácsadó is részt vett az ünnepségen, melyen jelen volt a gimnázium tantestületének minden tagja, valamint jelenlegi és egykori gimnazisták is.
Horkay Zsuzsanna a tanítói-tanári pályát az egykori 8. számú középiskolában kezdte, a gimnáziumban újraindulása óta, 1991-től oktatott egészen az elmúlt tanév végéig. 39 éves pedagógusi pályafutás után vonult nyugalomba. Diákok százainak az életében vált meghatározó személyiséggé. Magyartanárként, három osztály osztályfőnökeként mindig magyarságukra büszke, szülőföldjüket megbecsülő, a tudást értékelő, öntudatos és emberséges fiatalokat nevelt tanítványaiból – határtalan szeretettel, végtelen türelemmel és odaadással, örök példaként szolgáló emberi tartással. Tanítványai megszámlálhatatlan versenyen értek el kiváló eredményeket, járási, megyei, magyarországi és Kárpát-medencei vetélkedők, helyesírási, szépkiejtési és szavalóversenyek díjait szerezték meg, s bárhová vitte is őket később az élet, becsülettel megállják a helyüket. De Zsuzsa nénit a kollégák szeretete és tisztelete is övezi: szakmai tudása, végtelen kedvessége, segítőkészsége, bölcsessége mindannyiunk számára követendő például szolgál. Mindezekért elmondhatjuk: az Év Tanára díjat egy kiváló Tanár, egy kivételes Ember vette át dr. Nagy Istvántól.
Belovics Alexandra ugyancsak most vehette át az Év Diákja díjat nem mindennapi teljesítményéért: minden évet kitűnő eredménnyel, dicsérőoklevéllel zárt, de az elmúlt tanév végén harmadikos gimnazistaként a bizonyítványában minden tantárgyból 12-es érdemjegy szerepelt – amire a gimnáziumban még nem volt példa. Emellett számos dobogós helyezést ért el matematikából, magyar, ukrán és német nyelvből, történelemből, kémiából, fizikából és biológiából hazai és magyarországi versenyeken egyaránt.
A díjátadást megható műsor követte. A VII-es és IV-es gimnazisták fellépése után „meglepetés-vendégek”: a Tanárnő három kibocsátott osztályának képviselői – Lechner (Makkai) Ilona, a Rákóczi-főiskola tanára, Túri László történelemtanár, Laskoti Zoltán lelkész (ez alkalomra írt levelében) és Kacsanovszki Nikolett főiskolai hallgató – köszöntötték meghatottan és hálásan egykori osztályfőnöküket. A műsor végén a tanári kórus énekelte el – fájó szívvel tudomásul véve, hogy a legkedvesebb kolléga nem lesz köztünk a mindennapokban – Horkay Zsuzsanna egyik kedvelt dalát, az Egy csepp emberséget. Búcsúzóul Gogola Zoltán tanár úrnak a gimnáziumot ábrázoló festményét nyújtottuk át, emlékeztetőül az itt töltött évekre. Reméljük, sokszor ellátogat majd ezentúl is a gimnáziumba.
Végezetül maga az ünnepelt köszönte meg a neki szánt műsort, de úgy, ahogyan azt csak ő tudja: azt hiszem, mindnyájan kicsit jobb embernek éreztük magunkat a szavait hallgatva.
A díjátadó ünnepség „krónikája” ennyinél többet nem tükrözhet – de aki ott volt ezen az emlékezetes napon, olyan érzésekkel lett gazdagabb, amelyeket sosem felejt el. Mint ahogy a mi Zsuzsa néninket, a mi Zsuzsánkat sem, soha…

R.M.