Az oktatás és a tudomány szolgálatában – beszélgetés Györke Magdolna egyetemi tanárral
A kárpátaljai magyar tudományos élet és a felsőoktatás területén végzett több évtizedes kiemelkedő kutató és oktatói tevékenységének elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki Györke Magdolnát, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének (UNE UMOTI) docensét augusztus 20-án.
A rangos elismerés kapcsán pályájának eredményeiről és tapasztalatairól beszélgettünk a díjazottal.
– Mindig pedagógus szerettem volna lenni – emlékszik vissza a pályája kezdetére Györke Magdolna. Az iskolában nagyon kedveltem a humán tantárgyakat, ezért esett választásom az Ungvári Állami Egyetem magyar szakára, ahol 1972-ben kezdtem meg tanulmányaimat. A magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1977-ben kaptam meg, s még ugyanebben az évben laboránsként kezdtem dolgozni az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszéken. A tanszéken nagyon aktív kutatómunka folyt, minden oktató választott kutatási témán dolgozott, tudományos értekezéseket védett. Levelező tagozatos aspiránsként így kezdtem én is tudományos kutatással foglalkozni. Kandidátusi értekezésem témájául az öltözködés szakszókincsének vizsgálatát választottam a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban (tudományos vezető Lizanec Péter professzor). Disszertációmat 2002-ben védtem meg az ungvári egyetemen. A védés után is kutattam az adott témakör szókincsét, az utóbbi években pedig a szláv átvételeket vizsgáltam a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban, nyelvhasználatban.
Részt vettem az Európai nyelvatlasz I. kötetének (1989), az Összkárpáti nyelvatlasz VI. kötetének (2001), A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára I–II. kötetének (2012, 2013) a munkálataiban.
Rendszeresen részt veszek a hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon.
Fontosnak tartom a magyar nyelven oktató intézményekkel való kapcsolattartást, a szakmai egyeztetéseket, a magyar tannyelvű iskolák tantárgyi vetélkedőinek munkájában való részvételt, a magyar szakos tanárok munkájának segítését.
Az elmélyült és eredményes tudományos munka mellett Györke Magdolna folyamatosan oktatott s oktat ma is: mai magyar nyelvet, nyelvjárástant és anyanyelvi tantárgy-pedagógiát tanított az Ungvári Állami (ma Nemzeti) Egyetemen, 1992-től 2000-ig a Kisgejőci Középiskola magyartanára volt, s tíz éven át másodállásban dolgozott a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Filológiai Tanszékén. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézete Magyar Filológiai Tanszékének docense.
Egyetemi oktatóként magyar szakos hallgatók nemzedékeit ismertette meg a magyar nyelv és irodalom tanításának módszertanával. Ezzel kapcsolatos tapasztalatait így fogalmazza meg:
– Fontos, hogy aki módszertant oktat, az rendelkezzen iskolai gyakorlattal is. Majdnem egy évtizeden át tanítottam magyar nyelvet és irodalmat a Kisgejőci Középiskola valamennyi osztályában. Ezért nemcsak elméleti síkon tudtam megvilágítani a módszertani kérdéseket, sokat segített a gyakorlat is. A pedagógiai gyakorlatok és az órák, előadások tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanítás nem egyirányú folyamat: tanár és diák kölcsönös munkája, megfelelő szintű együttműködése.
Amikor a jó tanár és az eredményes kutató ismérveiről kérdezem, szerényen elmosolyodik.
– Sokan megfogalmazták már válaszaikat erre a kérdésre. Legfontosabb, hogy a tanár legyen szakmailag jól felkészült, őrizze meg a lelkesedését a tanítás iránt, folyamatosan fejlessze a tudását, igyekezzen megismerni és elsajátítani a legújabb tanítási módszereket. Legyen emberközpontú, szerény, türelmes, igazságos, szeresse a tantárgyát, a tanulókat, diákokat.
A kutatói pályához kitartásra van szükség. Fontos az adott kérdéssel kapcsolatos szakirodalom ismerete, a hiteles anyaggyűjtés, az alapos, pontos és megfelelő szakmai felkészültséggel elvégzett elemzés. Így tudunk a végén megalapozott következtetéseket levonni az adott témával kapcsolatban. Megtanultam és vallom, hogy a tanári munkához és a tudományos kutatáshoz is alázat, kitartás, szerénység és tisztelet kell.
Munkatársai, régi és jelenlegi diákjai jól tudják, hogy az említett tulajdonságok őrá is jellemzőek.
Pályájának rangos elismerése kapcsán a köszönetnyilvánítást tartja a legfontosabbnak:
– Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Magyar Filológiai Tanszék nyelvészeinek: Lizanec Péternek, Kótyuk Istvánnak és Horváth Katalinnak, akiktől sokat tanultam szakmai téren és emberségben egyaránt. Hálás vagyok az UNE UMOTI vezetőségének és a Magyar Filológiai Tanszéknek azért, hogy jelöltek a megtisztelő kitüntetésre.
Hidi Tünde
Kárpátalja.ma