Kárpátalja botanikusa: Margittai Antal (1880-1939)

Margittai Antal 1880. szeptember 17-én született Várpalánkán. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Munkácsi Reálgimnáziumban tanult. 1900-ban beiratkozott a Budapesti Egyetem filozófiai fakultására, ahol olyan neves tanárai voltak, mint Beke Manó ismert matematikus és Eötvös Loránd világhírű fizikus, az „Eötvös inga” feltalálója.
1904-től Margittai Antal eleinte ideiglenesen, majd a fizika és matematika tanári diplomája átvételét követően 1905-től a Znyijev melletti Klastori Tanítóképző professzoraként dolgozott. Szabadidejében a Kis- és Nagy-Fátra növényvilágát kutatta, új növényfajokat fedezett fel. Ebben az időben közel 1000 oldalas herbáriumot készített, amely jelenleg a Pozsonyi Nemzeti Múzeumban található.
1916-ban professzori állást kapott a Munkácsi Állami Tanítóképzőben. Egyidejűleg a Munkácsi Kereskedelmi Akadémián is tanított, ahol 1923-ban felkérték az igazgatói poszt betöltésére. A felkérést nem fogadta el, mivel az adminisztrációs teendők sok idejét vették volna el, ezért úgy döntött, hogy marad egyszerű gimnáziumi tanárnak, időt biztosítva florisztikai kutatásainak folytatására.
Margittai Antal kezdeményezte a szisztematikus florisztikai kutatásokat régiónkban. Elsőként fedezett fel egy sor, Kárpátalja flóráját gazdagító új fajt, megállapította elterjedésüket, köztük, különös tekintettel a ritkán előforduló fajokra, mint amilyen a fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum L.), erdélyi lednek (Lathyrus transsilvanicus (Spreng.) Reichenb.), törpe iszaprojt (Limosella aquatica L.), magyar cickafark (Achillea pannonica Scheele) stb.
1916-tól kutatási területeit kiterjesztette Ung-, Ugocsa- és Máramaros megyékre. Florisztikai kirándulásainak kedvenc helyéül a Szvidoveci masszívum vált, ahol először talált havasi gyopárt (Leontopodium alpinum Cass.) Gondosan kutatta a vulkanikus hegyek flóráját, Királyhalma, Ladmóc, Szomotor és Brezovica falvak környékén a Tarbucka-hegyét.
Több mint két évtizeden keresztül gyűjtötte, hasonlította össze, írta le és foglalta össze a rendszertani szempontból a Rózsa nemzetséget (Rosa L.). A nemzetség tanulmányozása során Margittay leírt néhány, a tudomány számára új fajt és hibridet (Margittai, 1918, 1937). Eredményeit a „Enumeratio monographiae Rosarum sponte crescentium Carpatorum septentrionalis orientalium” monográfiájában összegezte, amelynek a latin nyelvű publikálatlan kéziratát a budapesti székhelyű Magyar Természettudományi Múzeumban őrzik.
Hosszú időn keresztül gyűjtött a „Magyarország füvei” kollekció (1900-1915) és a „Magyar sásfélék, szittyófélék, gyékényfélék és békabuzogányfélék” (1914–1928) gyűjteménye számára. Gyűjteményeinek legnagyobb részét a Magyar Természettudományi Múzeum herbáriumában (Budapest), a fennmaradó részét a kolozsvári, pozsonyi és a prágai múzeumokban őrzik. A gyűjtött anyag feldolgozásakor Margittai még egy egész sor új taxont írt le.
Margittai Antal 1939. július 17-én halt meg, Várpalánkán helyezték végső nyugalomba. Sajnos nem érkezett befejezni célul kitűzött feladatait, és, ahogyan írja: „… elkészíteni a Podkarpatszka Rusz flóragyűjteményét”.
Emlékére 2010-ben domborművet (Matl Péter szobrászművész alkotását) avattak az egykori Munkácsi Állami Reálgimnázium, a jelenlegi 1 sz. középiskola homlokzatán.
Összeállította: Kolozsvári István