Külhoni magyar egyetemek (2. rész)

Honlapunkon már korábban olvashatták cikkünk első részét, melyben a szlovákiai Selye János Egyetemet és a romániai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet mutattuk be olvasóinknak.

Folytatva ezt a sort, jelen cikkünkben a szerbiai és a kárpátaljai magyar felsőoktatási intézményről lesz szó. Szintén a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen hangzottak el az alábbi beszédek és fogalmazódtak meg azok gondolatok, melyek a további együttműködést szorgalmazták minden résztvevő felől.

Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képviseletében Lepes József egyetemi docens mutatta be az intézmény működését.

A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar vajdasági, tartományi alapítású intézmény. 2004-ben regisztrálták, és 2006. január 31-től az Újvidéki Tudományegyetem 14. karaként jegyezték be. Az MTTK az első magyar tannyelvű állami felsőoktatási intézmény Szerbiában.

„Persze ez sem ment zökkenőmentesen. Amikor elindult a szervezkedés a kar létrehozásának irányába, a leendő tanári kar összegyűjtése nehéz feladat volt. Kezdetben 24-en voltunk, végül 12-en maradtunk. Később jöttek a fenyegetések, melyek szerint a kar tiszavirág-életű lesz, aztán munka nélkül maradnak a tanárok. De ez nem így lett. Ez a kar fejlődik, sőt, mind életképesebb – hangoztatta Lepes József. A tanítást egy szakon, a tanítóképzéssel kezdtük, most már három szakon dolgozunk: tanítóképző, óvodapedagógia és a mesterképzésen is vannak előadásaink.”

A Kart 2009 tavaszán akkreditálta a Szerbiai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Bizottság (a szerbiai „MAB”). Akkreditálták továbbá a 8 féléves tanítói alapképzést és 8 féléves óvóképzést (ugyancsak Bsc), valamint a 2 féléves módszertani mesterképzést. Az akkreditáció költségeit, valamint az akkreditáció egyes követelményeinek a teljesítését (informatikai rendszer, oktatói háttér, szakirodalom) a Kar fedezte, jórészt anyaországi támogatásokból, illetve a Kiemelt Nemzeti Intézményként kapott támogatásból.

„Az Újvidéki Egyetemnek 14 kara van és ebből csak egy tiszta magyar, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar. A többi karon található itt-ott magyarul oktató tanár, azonban esetükben az a jellemző, hogy magyarul tanítják a tantárgyat, de aztán szerbül kell vizsgázni belőle” – hangzottak Lepes József gondolatai.

Ami a tanítóképzést illeti, Vajdaságban a magyar tanítóképzés nagy múltra tekint vissza, ami néha nagyon, néha kevésbé göröngyös úton-módon fejlődött. Sokszor próbálták letörni azt a hatalmas energiát, mellyel küzdöttek a magyar oktatásért. Így volt olyan időszak is, amikor a magyar tanítóképzés szerb nyelven folyt. Csak a magyar nyelv tanítása folyhatott magyar nyelven.

„Szerbiában a magyar diplomások száma 0,2 %, ami nagyon alacsony mutató. Ezért is volt szükség egy magyar nyelvű képzés indítására. Természetesen Szerbiában is, akárcsak Kárpátalján, a diákok mehetnek bármely más szerb egyetemre, főiskolára, de a vajdasági magyar gyerekek a szerb nyelvet nagyon rosszul beszélik. Nem azért, mert nem akarják beszélni, hanem azért, mert a program szándékosan úgy van elkészítve, mintha anyanyelven tanulnák, s ez persze akadályokat képez.” Azt hiszem, ez a helyzet olvasóink számára is ismerős, hiszen a kárpátaljai gyerekek is hasonló nehézségekkel küzdenek. „Addig nem lesz haladás, amíg a szerbet így oktatják. Ezért kell fejleszteni a felsőoktatást is, s Szabadka ennek egy alappillére.”

A jelenlegi helyzet köszönhető annak, hogy a kar nagy támogatást kap az anyaországtól különböző fejlesztésekre és a később induló képzések finanszírozására is, hiszen szükségünk van a vendég tanárokra, tudván azt, hogy mi nem vagyunk elegen.

„Az oktatás, a tudomány átadása mellett nekünk, kisebbségben élő magyar oktatóknak még egy feladatunk van: át kell adni a kompakt ismereteket is, ami majd megtartó erőt képez a magyarság oldalán. Hallgatóinkba a képzés évei alatt próbáljuk a szózat minden szavát belepalántálni, és lehet, hogy ennek köszönhetően 98 %-uk Vajdaságban marad, itt kamatoztatja tudását. Maga a szabadkai intézmény a képzési szakokkal lassan betölt egy teret, ami nem válik a magyarság kárára. Ezáltal összeállnak a „mozaikdarabkák”, melynek egyes részei még csak most készülnek. És hiszem azt, hogy sok-sok év múlva ezek az elkészült mozaikdarabkák ténylegesen összeállhatnak, és lesz egy erős magyar felsőoktatás Szerbiában.”

Mindezek után beszéljünk Kárpátaljáról is. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működéséről, nehézségeiről Orosz Ildikó, a főiskola elnöke számolt be, akiben rengeteg gondolat fogalmazódott meg, melyek a jövőbeli együttműködést, hatékonyságot és a színvonal emelését szolgálnák.

A II. RF KMF alapítványi fenntartású kárpátaljai székhelyű, államilag elismert III. akkreditációs fokozatú ukrajnai felsőoktatási intézmény. A képzés beindításának éve 1994, amikor az oktatás a Nyíregyházi Főiskola Speciális Képzéseként vette kezdetét. (Ekkor még nem rendelkezik önálló jogi státusszal a Főiskola.) Önálló, hivatalosan bejegyzett, állami működési engedéllyel rendelkező felsőoktatási intézményként tíz éve, azaz 1996 óta működik. 1996-tól Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (KMTF) néven folytatott tanárképzést különböző szakokon és szakpárokon. 2003-tól II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néven struktúraváltással és profilját bővítve a tanárképzésen kívül eső szakterületeken is folynak nappali, levelező, kihelyezett és tanfolyami képzések. A Főiskola két anyaországi kihelyezett képzésnek a képzőhelyeként is működik: a Corvinus Egyetem Kertészeti Karának kertészmérnöki, illetve a Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Karának gazdálkodási szakos képzéseként.

„Legyen egy egységes kárpát-medencei felsőoktatási tér – ez a mi közös gondolkodásunk és összejövetelünk célja. Nőjön össze az, ami ezer éven keresztül összetartozott, és legyen természetes az, ami természetes volt még három-négy generációval ezelőtt – hangzottak Orosz Ildikó szavai. Csakhogy mindehez meg kell teremteni a stabilitást többek között a politikában, ami egyrészt minden régióban magyar-magyar kérdés is.

A politikai kérdés mindig többségi és kisebbségi kérdés, amit esetünkben a magyar állam tud képviselni. Ha megfelelő politikai erővel tud hatni a kellő irányba, hogy azok a diplomák, melyeket mi kiadunk, azok elismerhetők legyenek, azaz megteremti ezeknek az intézményeknek a jogbiztonságát, akkor ez segítség lenne az intézmények számára. Ennek persze van egy szakmai része is, a minőség kérdése. Egyfajta minőségbiztosítást kellene adni ezeknek a kisebbségi felsőoktatási intézményeknek. Magyarországi szinten lehetne erre megoldásokat találni, ha egy egységes felsőoktatási térben gondolkodnánk. Tovább fejlesztenénk azt a lépést, amit 2010-ben a Magyar Rektori Konferencia megtett, hogy ezeket a határon túli intézményeket beemelte a Magyar Rektori Konferenciába.

Továbbá kiemelt fontosságú a kapcsolatok továbbfejlesztése. Nem szabad a minimális szinten maradni, ami csak egy megbeszélés vagy egyéb beszélgetés erejéig terjed. Például a tudományos kutatás terén a főiskolán is működik a TDK magyarországi szabályzat szerint. A főiskola hallgatói jól szerepelnek nemcsak a területi konferenciákon, de az országos megmérettetéseken is. Volt olyan diákunk, aki első lett az országos konferencián, az ELTE diákja pedig a második. Vannak közös kutatásaink, szervezünk közös konferenciákat. Tehát megvan az együttműködés, csak mindezt egy hosszabb távú koncepcióban kellene hivatalossá tenni.

Egy harmadik kérdés az anyagi biztonság kérdése. Az anyagi stabilitás a minőségi oktatás feltétele. Az anyagi biztosítás is fontos, hiszen ahhoz, hogy minőségi oktatást folytassunk, meg kellene teremteni a stabil működés feltételeit, ami most még sajnos politikafüggő. Ezek az intézmények pedig labilissá válnak azáltal, hogy hosszútávon ennek a politikai bel- és külharcnak lesznek kitéve. Ennek kiküszöbölésére célszerű lenne stabil működés kapcsán minél inkább eltávolítani a napi politikától, ami azt jelenti, hogy nem a politikai helyzettől függene az intézmények finanszírozása.

Végül a politikán és a jogi hátteren tovább lépve a jövőben dolgozhatunk azon, hogy ez a közös felsőoktatási kárpát-medencei tér egységes legyen. Erre próbáljunk a jövőben is törekedni, keresni a megoldásokat.”