Magyar nyelvű oktatás a Felső-Tisza-vidéken

Kárpátalján a Felső-Tisza-vidéki szórványmagyarság alatt a Kőrösmezőtől – a Tisza eredetétől – Husztig tartó területeket értik, ahol még élnek magyarok.

Az itteni települések nagy részén a magyar nyelv használata már szinte csak a családra korlátozódik. Ezért különösen fontos figyelnünk az itt élő fiatalok oktatására, beiskolázására és tannyelv választására.

Az óvodai oktatástól kezdve a beiskolázáson át egészen a felsőoktatásba való bekerülésig rengeteg választási lehetősége van úgy a szülőknek, mint maguknak a tanulóknak. A körülmények azonban nem mindig a helyes útra terelik a döntést. Az emelt szintű érettségiről és az ukrán nyelv oktatásáról szóló, 2007-ben és 2008-ban hozott miniszteri rendeletek következtében a szülők egy része gyermeke boldogulása érdekében az ukrán oktatási intézményt választotta és választja. Ennek hatását évről évre érzi a magyarság, érzik a pedagógusok, hiszen nem ritka eset, hogy a tanév megkezdése előtt agitálni kell a szülőket a magyar tannyelvű iskola választása mellett. Némely területen ezt sikerrel teszik.

Az alábbiakban az elmúlt tanév adatain keresztül láthatjuk a Felső-Tisza-vidék magyar iskoláinak létszámalakulását. Az adatokat Benedek Imre, az Aknaszlatinai 3. sz. Bolyai János Középiskola Igazgatója gyűjtötte, és mutatta be a harmadik alkalommal megrendezett Felső-Tisza-vidéki Magyarok Találkozóján. Ezen a területen az elmúlt tanévben emelkedett az alsósok létszáma.

Az oktatás már a bölcsődével és az óvodával kezdetét veszi. A szórványterületen mindössze öt településen – Kőrösmező, Aknaszlatina, Técső, Visk, Huszt – működik bölcsőde, s ezekben csak Huszton van 29 magyar gyermek az ukrán csoportban. Magyar csoport nincs. A magyar óvodások aránya már kicsit jobb, noha az ukrán csoportba beíratott gyermekek száma ezt is meghaladja. A legtöbb esetben az óvodai csoport meghatározza a beiskolázást is. A magyar csoportba járó gyermekek többségét azonos tannyelvű iskolába íratja a szülő. Azonban a kőrösmezői vegyes csoport 45 óvodásából mindössze 11 ment magyar iskolába, míg 34-et ukrán osztályba írattak szülei. Hasonló a helyzet Técsőn és Visken is. Aknaszlatinán viszont fordított esettel találkozunk. Itt ugyanis a 7:3 az arány a magyar tannyelvű iskola javára, akárcsak Rahón és Huszton, ahol szintén nem nagy számban, de mégis többen választották beiskolázáskor a magyar tannyelvű osztályt.

Itt kell megjegyeznünk, hogy egyes szórványtelepüléseken a magyar érdekvédelmi szervezeteknek és a helyi közösségeknek köszönhetően sikerült egykor beindítani a magyar nyelv oktatását, a magyar iskolát. Így az utóbbi években, bár nem nagy mértékben, de mégis nő a magyar iskolások száma.

A szórványterületen jelenleg 348 alsó tagozatos tanuló van a magyar osztályokban, s ebből legtöbben, 121-en Visken, ahol a többi településtől eltérően két első, két harmadik és két negyedik magyar első osztály működik párhuzamosan. Ugyanakkor Gyertyánligeten mindössze egy magyar osztály (első osztály) működik hét tanulóval. Kőrösmező, Rahó és Gyertyánliget azok a települések, ahol látványosan kevesebb a magyar osztályba beíratott tanuló, s ennek függvényében a magyar anyanyelvű gyermek.

Ugyanez a tendencia az általános iskolai oktatás terén is. Rahón például nincs magyar tannyelvű osztály az általános iskolában, bár tíz éven át működött általános iskola, s csak az utóbbi években szűntek meg a magyar osztályok.

Gyertyánligeten is mindössze egy magyar osztály működik hét tanulóval (9. osztály), Kőrösmezőn pedig összesen 22 tanuló jár magyar osztályba. Itt magyar nyelvű oktatás csak az ötödik és hatodik osztályban van.

	5.		6.		7.			8.			9.			Összesen
Kőrösmező	1	12	1	10		0	0		0	0		0	0	2	22
Rahó	0	0	0	0		0	0		0	0		0	0	0	0
Gyertyánliget	0	0	0	0		0	0		0	0		1	7	1	7
Aknaszlatina	1	19	1	13		1	14		1	20		1	18	5	84
Técső	1	17	1	8		1	19		1	17		1	13	5	74
Líceum									1	9		1	20	2	29
Visk	2	39	2	38		3	43		2	40		2	35	11	195
Huszt	1	8	1	5		1	11		1	9		1	5	5	38

Magyar tannyelvű középiskola a felső-Tisza-vidéki szórványterületen mindössze három településen működik: Aknaszlatinán, Técsőn (a középiskola és a líceum), valamint Visken. Ezen intézményekben összességében 134 tanuló részesül magyar nyelvű oktatásban. A legtöbb diákkal a Técsői Református Líceum számolhat, ahol a 10. és 11. osztályban összesen 64-en tanulnak. Ezt követi Visk, ahol 31 középiskolás diák van, majd Aknaszlatina 25 tanulóval. A Técsői Hollósy Simon Középiskolában mindössze 14 középiskolás tanul magyar nyelven.

Tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a 2007-2008-as tanévben bevezetett emelt szintű érettségi teljes negatív diszkriminációt szült a kisebbségekkel szemben. Nem kivétel ezalól a kárpátaljai magyarság sem, ahol az érettségizőknek ukrán nyelvből és irodalomból kell vizsgázniuk. S ezeken a teszteken az ukrán anyanyelvű tanulók számára összeállított feladatot kell elvégeznie az anyanyelvén – jelen esetben magyar nyelven – tanuló érettségizőnek is. Mondanunk sem kell – a feladattal nem mindenki tud megbirkózni. Azt gondolhatnánk, hogy e szempontból – mármint az ukrán nyelv ismerete szempontjából – a szórványterületen élők előnyben vannak, hiszen ők jobban bírják az államnyelvet. Igen ám, de a helyi magyar anyanyelvű oktatási intézményben merőben más tanterv szerint oktatják többek között az ukrán nyelvet. Így az a helyzet alakult ki, hogy az emelt szintű érettségin a magyar diákok nem a tantárgyi ismeretekről (ukrán nyelv és irodalom), hanem eleve az ukrán nyelv ismeretéről adnak számot.

Az alábbi táblázat az ukrán emelt szintű érettségi kapcsán az elmúlt tanév eredményeit tükrözi. Jól látható, hogy nem minden végzősnek sikerült megbirkóznia a teszttel. A létszámot tekintve a legjobb adatokat a técsői líceum mutatta. Itt ugyanis a 34 érettségiző diák közül 27-en adtak emelt szintű érettségit ukrán nyelvből és irodalomból, s mindössze 11 tanulónak nem sikerült. Viszont az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola 11 végzőse közül négy tanuló vállalkozott az ukrán emelt szintű érettségi megírására, s mindannyian sikeresen vizsgáztak. A técsői középiskola nyolc, valamint a Viski Kölcsey Ferenc Középiskola 21 tanulója közül öt-öt tanuló írta meg a tesztet. Ezek közül háromnak nem sikerült. Ha a számokat összevetjük, még élesebb helyzetet látunk. A négy iskola 74 érettségizője közül 41 tanuló tett emelet szintű érettségit ukrán nyelvből és irodalomból, akik közül 27-en érték el a szükséges ponthatárt, így ők folytathatták tovább tanulmányaikat valamilyen felsőoktatási intézményben, feltéve, ha sikerült leadniuk a szaktantárgyuknak megfelelő tantárgyi tesztet is, mely az ukrán vizsga mellett kötelező, s szakonként és intézményenként változó.

Ukrán	Érettségiző		Vizsgázott	Nem sikerült
Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola	11		4	0
Técsői Magyar Tannyelvű református Líceum	34		27	11
Técsői Hollósy Simon Középiskola	8		5	1
Viski Kölcsey Ferenc Középiskola	21		5	2
Idegen nyelv
Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola	11		3	0
Técsői Magyar Tannyelvű református Líceum	34		10	0
Técsői Hollósy Simon Középiskola	8		4	0
Viski Kölcsey Ferenc Középiskola	21		1	0

Tudjuk, hogy az oktatási intézményekben az ukránt anyanyelvként oktatják, míg az angolt, természetesen idegennyelvként tanulják a diákok. Az oktatás és elsajátítás szintjének különbségei az emelt szintű érettségi eredményein is jól láthatóak. Míg az ukrán tesztet 41 tanulóból 27-nek sikerült leadnia, addig az angol emelt szintű érettségit a 18 jelentkezőből 18-an le is adták, tehát 100%-os teljesítmény. Könnyebb lenne a vizsga? Nem, mindössze a tantárgy módszertana más. Az optimális megoldás az lenne, ha megfelelő programokat és tankönyveket dolgoznának ki az ukrán nyelv oktatására azoknak a gyerekeknek, akik számára az ukrán második nyelv és nem anyanyelv. Emellett a pedagógusok továbbképzésére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, az új módszerek alkalmazásával sokkal hatékonyabb és eredményesebb lehet az oktatás.

A továbbtanulásról szóló adatok szerint a tanulók nagy része egyetemre (18 fő), főiskolára (14 fő) vagy szakiskolába (16 fő) megy. Míg 18 tanuló valamilyen munkahelyen helyezkedett el. Egy fő választotta a magyarországi egyetemi előkészítőt, és heten nem tanultak tovább és nem is dolgoznak. Tehát a további képzés igénye fennáll, hiszen a 74 diák közül összesen 49-en választották a továbbtanulás lehetőségét.