Rákóczinak dicső kora

Ez év őszén újabb kárpátaljai oktatási intézményekbe jut el a kiemelt nemzeti értékként, hungarikumként nyilvántartott hangszer, a tárogató hangja.
2014 őszén Aknaszlatinától Beregszászig Kárpátalja 48 magyar tannyelvű általános és középiskolájában tartott Hej, Rákóczi, Bercsényi… címmel rendhagyó, a magyar történelem egyik fontos mozzanatát, a Rákóczi-szabadságharc éveit felelevenítő előadássorozatot Nagy Csaba tárogatóművész, a Rákóczi Tárogató Egyesület vezetője. Az idei évben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezőmunkája és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatása jóvoltából folytatódik a sorozat a munkácsi és az ungvári régió 30 iskolájában. Az előadássorozat a 5. Tárogatós Világtalálkozó eseményeinek keretében valósul meg.
– Kárpátaljához ezer szállal kapcsolódik a Rákóczi-szabadságharc. Egymást érik azok az emlékhelyek, amelyek a szabadságharc vagy maga II. Rákóczi Ferenc fejedelem előtt tisztelegnek – közölte Nagy Csaba tárogatóművész. – A Rákóczi Tárogató Egyesület célkitűzései között szerepel, hogy Kárpátalja minden iskolájában megszólaljon a tárogató, hiszen ez a hangszer erős történelmi szálakkal kapcsolódik a szabadságharchoz.
Az előadás a Rákóczi-szabadságharc egészét öleli fel. Nagy Csaba a szabadságharc és II. Rákóczi Ferenc életének fontos eseményeit, személyeit, helyeit mutatja be a diákoknak rövid történeti áttekintés és néhány nagyméretű kép segítségével. Az előadásban persze a történeti és a reformtárogató kapja a legnagyobb szerepet. Előbbi az a hangszer, amelyik bő 300 évvel ezelőtt csatába hívta, bátorította, vagy éppen visszavonulásra szólította Rákóczi kurucait. Hangja sokkal erősebb és áthatóbb, mint a reformtárogatóé, a korabeli időkben mondhatni a szabadság jelképe volt. A szabadságharc vége felé azonban egyre kesergőbb dallamok szólaltak meg a tárogatókon, a szatmári békekötés után pedig elhallgattak, elnémultak ezek a hangszerek. A tárogató a millennium jegyében, 1896-ban született újjá, s kapta meg ma ismert formáját.
Nagy Csaba nem mellesleg történész, így zenei ismeretei mellé bőséges történelmi tudás is társul. Mint mondja, igyekszik a zene történelmi hátterét is felkutatni, ezért nemcsak közismertebb tárogatós dalokat játszik el, hanem próbál a hangszer történetének mélyéig hatolni, hogy valóban az eredeti, történeti anyag szólaljon meg. Ennek fényében harsannak fel azok a dallamok, amelyek egykoron a csata hevében, a kuruc táborokban vagy éppen Rákóczi fejedelmi udvarában szóltak.
– Milyen cél vezéreli Önt abban, hogy minden iskolában bemutassa előadását?
– Ez az előadás nem csak élményt nyújt, hanem olyan ismereteket is ad, amelyeket a diákok, tanárok évek múlva is hasznosítani tudnak. Azt is szeretném elérni, hogy a gyerekek dalkincsében a kuruc dalok is ott legyenek. Sajnálatos módon ritkán fordul elő, hogy a diákok el tudnak énekelni egy-egy kuruc dalt egy iskolában. Tudom, hogy kevés az óraszám, amelyet erre fordíthatnak az énektanárok. Valószínűleg az ő identitásukon is múlik, tanítanak-e ilyen dalokat a diákoknak.
Több mint 50 kárpátaljai előadással a háta mögött Nagy Csaba így nyilatkozott lapunknak:
– Azt hiszem, jó helyre hull a mag. Az előadás résztvevői látnak és hallanak egy olyan hangszert, amelyet élőben csak nagyon ritkán van lehetőségük megismerni. Amikor pedig legközelebb az alsósoknál olvasásból, a felsősöknél történelemből, irodalomból, énekből tanulnak erről az időszakról, vissza tudnak utalni az előadásra és emlékezni arra, mit is tanultak ezen a rendhagyó órán. Azt is fontosnak tartom, hogy amikor kirándulásaik során megnézik majd a munkácsi várat, egy olyan történelmi emlékhelyet lássanak majd benne, amelyhez nekik is kötődésük van. A fiatalok legyenek büszkék arra, hogy olyan vidéken élnek, laknak, ahol a Rákóczi-szabadságharc fontos eseményei zajlottak. Milyen jó lenne, ha a Kárpátalján élő fiatalok 2-3 kuruc dalt ismernének, és ezek a dalok elkísérnék őket életük során. Ehhez a munkához szeretném megnyerni a Kárpátalján tanító ének, történelem és magyar szakos tanárokat.
Espán Margaréta