Szalagtűző ünnepség a karácsfalvi líceumban (2)

A Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban november 10-én került sor a már hagyománnyá vált szalagtűző ünnepségre. A 2012-2013-as tanévben 22 végzős diák kapta meg a zöld-fehér szalagot. Az ünnepség Szent Liturgiával vette kezdetét a falu görögkatolikus templomában. A liturgián Pősze Roland atya, a líceum lelki vezetője szólt beszédében elsőként a diákokhoz. Az atya prédikációját egy bölcs idézet köré építette fel: „Tanulj a múltból, higgy a jövőben, és szorgalmasan munkálkodj a jelenben!”
– A jelenetek csak úgy lesz tartalmas, ha nem felejtitek el a múltban történteket, amelyből sokat tanulhattok, és így másképp cselekedhettek a jövőben – fejtette ki gondolatait az atya. A jelen mindig lehetőség arra, hogy reményteli szívvel újrakezdjük az elrontott dolgokat. Mindig van lehetőség a megújulásra és az újrakezdésre. De mindehhez nagyon fontos, hogyan cselekszem a jelen pillanatban. Úgy kell tennem mindent, hogy később ne bánjak meg semmit: „Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra!”
A liturgiát követően Tóth Jenő atya, a líceum vezetője nyitotta meg beszédével a szalagtűző ünnepséget. A tanulók mögött és előtt álló útról beszélt. Mindkettő fontos a diákok életében – hangsúlyozta –, mert az eddig megtett út és az állomás, ahová most elértek, vezeti őket a cél felé. Nem könnyű egyik ember életében sem menni az úton, de Jézus Krisztussal együtt nem lesz nehéz. Ha el is estek, mindig lesz, aki felemeljen titeket – mondta beszédében Jenő atya.
A 10. osztályosok műsorral készültek a végzősök köszöntésére. Taracközi Karolina Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el. „ A víz szalad, a kő marad, a kő marad” – írja a költő versében, nyomatékosítva az üzenetet a versszakok utáni ismétléssel. Mindegyik végzősnek egy követ nyújtottak át, melyre egy bölcs gondolatot írtak.
Ezt követően a 11.-esek osztályfőnöke, Héder Edina tanárnő szólt a diákjaihoz. Beszédében elmondta, hogy a hétköznapok szürkeségeit az ilyen ünnepek varázsolják széppé. De nem szabad elfelejteni a hétköznapokat sem és azt a készülődést, amellyel várták ezt az ünnepet. – Az útjelzők mellé, melyeket eddig kaptatok utatok során, ma szintén kaptok egyet: a zöld-fehér szalagot. Ez jelzi számotokra, hogy honnan indultatok, hol álltok most, és hová tartotok. Sztojkás diákhoz méltóan kell viselnetek a szalagot! – fejtette ki gondolatait az osztályfőnök. – Az életetekben semmi sem véletlen, az Atyának mindennel célja van, hogy mindenki beteljesíthesse küldetését ezen a földön – hangsúlyozta a tanárnő, majd egy érdekes kérdés feltevésével zárta beszédét, amelyen minden jelenlévő elgondolkodhatott. A kérdés így szólt: „Mit tennél, ha megtudnád, hogy még egy napod van hátra a földi életből?” Első hallásra úgy tűnik, nehéz lenne gyors választ adni erre a kérdésre. Pedig a válasz nagyon egyszerű: „Ugyanazt, amit eddig!” – mondta Edina tanárnő dákjainak.
A szalag feltűzését követően a líceum dísztermében folytatódott az ünnepi műsor, ahol a végzősök eltáncolták a várva várt keringőt. Ezen a csodálatos napon szívük-lelkük fehérbe öltözött, amely örökre szóló emlék marad számukra. A táncnak, a zenének már vége, ma már csak emlék. Olyan emlék, amelyet jó felidézni.
Nehéz napjainkon a velünk történt jó dolgokra kell emlékeznünk. Reménykednünk kell abban, hogy a szép dolgok nemcsak egyszer történnek meg velünk az életben, hanem annyiszor, ahányszor hiszünk bennük, mert aki reményben él, az zene nélkül is táncol!