Tanítványok tanítanak

Múlt, jelen, jövő a kárpátaljai népzene és néptánc oktatásában címmel tartottak konferenciát július 8-án a Tiszapéterfalvai Ifjúsági Művészeti Iskolában az idén 20. alkalommal megrendezett Ének-, zene-, néptánc- és kézművestábor keretében azon személyek részvételével, akik nagyban kivették részüket vidékünkön a folklór megőrzéséért, átörökítéséért folytatott munkában.
A konferencia kezdetén Berki Károly irodavezető köszöntötte a jelenlévőket a népzenei tábor főszervezője, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nevében, hangsúlyozva, hogy a tábor megszervezésének és irányításának oroszlánrészét vállaló lelkes pedagógusok, a Pál család, Biky Ottó és Homoki Gábor 20 éve töretlenül azon munkálkodnak, hogy műveljék és átadják a fiataloknak is azt a kultúrát, amelyet elődeink ránk hagytak.
Az összejövetel első felében a népzenei, néptánc és kézművestábor kezdeteiről és jelenéről esett szó annak szakmai részéért felelős személyek jóvoltából, de nem csupán a technikai, hanem a lelki és szellemi háttér kapcsán is. Pál Lajos és felesége, Pál Ka­talin a péterfalvai zeneiskolában zajló népzene-, néptánc- és népdaloktatásról szólt. A házaspár 1986-ban került Tiszapéterfalvára. Bár mindketten klasszikus zenei képzést kaptak, ráéreztek a népzene és annak oktatása fontosságára, s tanult zenészként, tapasztalt pedagógusként kezdtek neki ők maguk is tanulni. Elkezdtek a Kodály-módszer szerint oktatni, és bár mindig csak egy lépéssel jártak növendékeik előtt az anyagban, amelyet gyakorlat közben sajátítottak el maguk is, munkájuk sikerét egyértelműen bizonyítja, hogy egykori növendékeik ma már képzett népzenészek, néptáncosok, népdalénekesek, s ők maguk is bekapcsolódnak oktatóként a tábor munkájába. S ha már növendékek: az időközben művészeti iskolává bővült intézmény egykori diákja volt a két későbbi igazgató, Biky Ottó és Homoki Gábor is. Biky Ottó, aki jelenleg a Csornai Művészeti Iskola vezetője, 1999 és 2004 között ült a péterfalvai iskolaigazgatói székben mindent megtéve azért, hogy a Pál Lajos igazgatósága alatt elindult kezdeményezés ugyanolyan, töretlen lelkesedéssel folytatódjon. 2004-ben Homoki Gábor lett az iskola vezetője, s az azóta eltelt évek alatt szintén számos egykori péterfalvai diák lépett népzenei pályára. Ilyenek Csüri Szebasztián és Huszti Beáta, a tábor néptáncoktatói vagy épp Kokas Erzsébet népdalénekes, Kokas Krisztina és Kokas Károly, a Kokas Banda néptáncosai.
Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezetője az idén már második alkalommal megtartott népzenei mesterkurzusról tartott ismertetőt, amelynek legfőbb célja, hogy „megfogja” a népzene iránt érdeklődő, tanulni vágyó felnőtt korosztály képviselőit is.
A továbbiakban Takács Zsuzsanna, a Viski Népzenei Tábor vezetője a népi kultúra megőrzéséért létrehozott tábor munkájáról, Váradi Natália, a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány irodaigazgatója az alapítvány által szervezett Nagyberegi Népzenei és Néptánctáborról és a Szól a fülemüle kárpátaljai népzenei tehetségkutatóról tartott ismertetőt. Kokas Károly, a Kokas Banda vezetője és Kovács Sándor, a BorzsaVári népi zenekar megalapítója a népzene, a néptánc és a család kapcsolatáról beszélt, lévén, hogy mindketten egy olyan autentikus népzenével foglalkozó együttest vezetnek, amelyben családtagjaikkal együtt muzsikálnak. Molnár Eleonóra, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület vezetője az egyesület által tavaly elindított táncházmozgalomról tartott beszámolót, Kudlotyák Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet igazgatója a kárpátaljai népművészeti fesztiválokat ismertette, Váradi Enikő, a Sodró Együttes táncosa pedig az általa szervezett folkkocsma-sorozat beindításáról számolt be.
Pál Katalin a népzene és néptáncoktatás kapcsán lapunk érdeklődésére elmondta: hasznosnak látná egy érdekvédelmi szerv létrehozását, amely összefogná, szakmailag irányítaná a kárpátaljai néptáncegyütteseket, népzenekarokat.
Az est Pál István Szalonna és Bandája lemezbemutató koncertjével zárult.
A konferencia létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága támogatta.
em