Újabb támadás a magyar nyelvű oktatás ellen

A kijevi oktatási minisztérium – a tárca 2011. február 16-ai 141. sz. rendeletére hivatkozva – 2011. március 4-ei dátummal és №1/9-151. regisztrációs számmal levelet küldött a regionális oktatási hatóságoknak arról, hogy az iskolások általános tudásszintjének felmérése érdekében az 5–8. osztályokban összesítő dolgozatokat kell íratni ukrán nyelvből, matematikából, Ukrajna történetéből, idegen nyelvből, valamint az orosz tannyelvű iskolákban orosz nyelvből is (http://www.mon.gov.ua/?id=2).

Az egyik kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet szerint kisebbségbarát kormány ezzel a lépéssel újabb támadást intézett a kisebbségi, s ezen belül a kárpátaljai magyar oktatási rendszer ellen. A rendelkezés több szempontból is a magyar nyelvű oktatás presztízse ellen hat, illetve hátrányosan különbözteti meg a nem ukrán nyelven tanuló ukrajnai iskolásokat.

1. A összesítő dolgozatok feladatai csak ukrán nyelven készültek el. Matematikából és Ukrajna történetéből lefordíthatók ugyan a feladatok az oktatás nyelvére, és a magyar tannyelvű iskolák tanulói anyanyelvükön írhatják meg az ellenőrző dolgozatokat (értelemszerűen az ukrán és az idegen nyelv kivételével), ám a fordításokat a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak kell elvégezniük: szabadidejükben, ingyen.

2. A magyar nyelv nem szerepel a kötelezően előírt dolgozatra kijelölt tantárgyak között. Ezzel az oktatási tárca azt jelzi, hogy a gyerekek anyanyelve sokkal kevésbé fontos, mint a többi tantárgy, ezt a tárgyat nem is kell komolyan tanulni. Mindeközben a rendelet ismételten igazolja azt, hogy Janukovics kormánya és Tabacsnik oktatási miniszter nem a kisebbségi nyelvi és emberi jogokat, hanem csupán az orosz közösség érdekeit tartja szem előtt. Az orosz nyelv ugyanis szerepel a kötelezően megírandó dolgozatok között mindazok számára, akik orosz tannyelvű iskolába járnak. Ukrajnában azonban nemcsak az orosz, hanem a magyar, román, moldáv, krími tatár, lengyel és szlovák nemzeti kisebbségnek is vannak anyanyelven oktató iskoláik, ezekből a nyelvekből azonban nem kell ellenőrző dolgozatot írni.

3. Államnyelvből minden ukrajnai 5–8. osztályos számára kötelező a dolgozat. Csernicskó István kárpátaljai magyar nyelvész – miután tételesen elemzi, mely feltételek hiányoznak az eredményes iskolai ukránnyelv-oktatáshoz – annak a véleményének ad hangot a Nyelvek, emberek, helyzetek című kötetben, hogy az államnyelv oktatásával kapcsolatos hiányosságok többsége „valószínűleg abból ered, hogy az ukrajnai oktatási vezetők nem tudatosították, hogy az ukrán nyelv mint tantárgy teljesen mást jelent az ukrán tannyelvű iskolákban és mást azokban az intézményekben, ahol az oktatás nyelve a kisebbség anyanyelve. Az Ukrán nyelv ugyanis mint tantárgy azonos néven szerepel ugyan az ukrán és a nem ukrán tannyelvű iskolák órarendjében, de mást jelent az egyik és mást a másik iskolában. Az első esetben a tanulók már meglévő anyanyelvi tudással jönnek az iskolába, így az ukrán nyelvi (esetükben anyanyelvi) nevelés pedagógiai célja az írni és olvasni tudás megtanítása mellett a gyerekek anyanyelvi ismereteinek, műveltségének fejlesztése, a standard (köznyelvi) nyelvváltozat normáinak a tudatosítása, az idegen nyelvek oktatásának megalapozása. A második esetben viszont a fő cél az, hogy az ukránul nem beszélő iskolások elsajátítsák az államnyelvet, és kommunikálni tudjanak ezen a nyelven. Ha a célok különbözőségéből indulunk ki, világos, hogy nem alkalmazhatunk azonos módszereket az ukrán és a nem ukrán tannyelvű iskolákban az Ukrán nyelv című tantárgy oktatása során. A célok és módszerek eltérésének szükségességét követeli meg az is, hogy különböző óraszámban, illetve más-más tantervek és tankönyvek alapján oktatják az Ukrán nyelv című tantárgyat az ukrán, illetve nem ukrán (magyar) tannyelvű iskolákban”. A kijevi oktatási vezetés tehát vagy képtelen felfogni, hogy az iskolai órarendekben Ukrán nyelv néven szereplő tantárgy teljesen mást fed az ukrán tannyelvű iskolákban (itt a gyerekek anyanyelvét jelöli), illetve a kisebbségi tannyelvű intézményekben (itt államnyelv, mely nem egyezik meg a gyerekek anyanyelvével), vagy pedig szándékosan diszkriminálja kisebbségi polgárait azzal, hogy azonos követelményeket állít ukrán nyelvből mindenki számára. Akár az első, akár a második feltételezés helytálló, az oktatási minisztérium felelőssége és felelőtlensége egyértelmű. Miközben tehát az ukrán állam függetlensége 20 esztendeje alatt sem teremtette meg a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a kisebbségi iskolákban magas szinten elsajátítható legyen az ukrán nyelv, a kisebbségi tanulóktól anyanyelvi szintű ukránnyelvtudást vár el.

A narancsos forradalom idején hatalomra jutott erők nemzetállam-építési törekvéseiket az oktatás ukránosításával kívánták megalapozni. Kárpátaljai magyar nyelvészek, oktatási szakértők, érdekvédelmi és politikai szervezetek számtalanszor fejezték ki tiltakozásukat például azzal a máig hatályban lévő, a kisebbségieket hátrányosan megkülönböztető gyakorlattal szemben, hogy minden felsőoktatásba jelentkezőnek azonos követelmények szerint kell felvételi vizsgát tenni ukrán nyelvből és irodalomból, saját anyanyelvükből azonban tilos felvételizniük.

A 2010-es elnökválasztás után hatalomra jutott új politikai elit nem csupán változtatás nélkül hagyta ezt a diszkriminatív rendelkezést, hanem a felvételi vizsgák szintjéről az 5–8. osztályosok szintjére is kiterjesztette a kisebbségieket hátrányosan érintő gyakorlatot, miközben az orosz nyelv felvételi és kötelező dolgozati tárggyá minősítésével gesztusokat tesznek a mögöttük álló, nagyrészt orosz ajkú kelet- és dél-ukrajnai választóik felé.

HAI