A horvátok és a Spanyolok is kifogtak a magyarokon

A Spanyolországban zajló férfi kézilabda-világbajnokságot két győzelemmel kezdte a magyar válogatott. Azonban az Egyiptom és Ausztrália ellen elért papírforma sikerek után a következő fordulóban Nagy Lászlóéknak Horvátország ellen kellett bizonyítania.
A két gárda legutóbb a 2012-es londoni olimpián csapott össze, akkor a bronzmeccsen a jugoszláv utódállam kézilabdázói diadalmaskodtak 33:26 arányban, tehát a magyaroknak volt mit törleszteni déli szomszédjával szemben. A mérkőzés előtt mindkét szövetségi kapitány nagyon udvariasan nyilatkozott ellenfeléről, a szakvezetők kiemelték, hogy csapataik számára most jött el az első komolyabb megmérettetés. A január 15-ei összecsapáson a 11. percig tudták Császárék a lépést tartani a horvátokkal. Ekkor 5:4 után egy hétperces gólcsend következett a magyar támadójátékban, ami alatt a horvátok 9:4 elléptek. Az első játékrész hátralévő időben nem változott a különbség a csapatok között, jóformán felváltva estek a gólok mindkét oldalon. Így a szünetre 15:11-es horvát előnnyel tértek a felek. A második félidő elején beragadt a Mocsai-csapat. Az első magyar gólra több mint négy percet kellett várnia a piros-fehér-zöld drukkereknek, azonban ekkor az eredményjelző már 19:11-es horvát előnyt mutatott. S bár még nagyon sok idő volt hátra a találkozóból érezni lehetett, hogy ha valami drasztikus fordulat nem történik az összecsapáson, ezt a mérkőzést is simán nyerik a dél-szlávok. A várt csoda elmaradt, igaz a 39. percre Nagy Laciéknak sikerült 21:16-ra felzárkózniuk, de sajnos ezután az ellenfél Kopljar vezetésével ismét növelni tudta az előnyét. A hajrára a kulcsjátékosait a spanyolok ellen pihentető magyar válogatott így nagyon simán 30:21-re kikapott Horvátországtól.

Két nap elteltével a magyar válogatott a házigazda spanyolokkal mérte össze tudását. Minden játékos teljes erőbedobással készült a mérkőzésre, különösen igaz ez a 11 évig Barcelonában élő és kézilabdázó Nagy Lászlóra, aki kis híján a spanyol címeres mezt is magára öltötte. Az összecsapás elején fej-fej mellett haladtak a csapatok. Magyar oldalon Nagy nyújtott kiemelkedőt, a veszprémi átlövő húzóembere volt a válogatottnak. A 12. percben 7:7 után 9:7-re elhúztak Harsányiék. Ezt a megszerzett előnyt majdnem játékrész végéig tartani tudták Mocsai mester tanítványait, azonban két perccel a szünet előtt 14:14-nél utolérték az ibériaiak. Ezzel az állással vonultak a pihenőre is a csapatok. A második játékrészben 15:15 után 17:15-re elléptek a hazaiak. Sőt a 44. percben Tomás gólja után már 19:16-ra mentek a spanyolok. A magyar válogatottban Tatai tartotta a lelket. A csereként beállt fiatal kapus több bravúrt is bemutatott a találkozón, bár a túloldalon meg kell jegyeznünk, hogy Sterbik Árpád sem tétlenkedett. A magyar származású kapusnak elévülhetetlen érdemei voltak a spanyolok vezetésében. Az utolsó tíz perchez közeledve feljöttek két gólra Nagy Laciék, ám 22:20 után elfáradt a magyar csapat. A spanyolok védőfalával ebben az időszakban nem tudott mit kezdeni a magyar gárda. Míg a túloldalon Ruesgáék sorra lőtték a gólokat. Így az 58. percben már 28:20-ra vezettek a hazaiak. Kisebb szépségtapaszként a nyolc perces gólcsendet megtörve Nagy Kornél és Mocsai kozmetikázta 22:28-ra az eredményt.