10 tipp – így faragjuk le a szén-dioxid kibocsátást!

Ki ne hallott volna már az éghajlatváltozásról, a globális felmelegedésről? Sajnos már érezzük is a hatásait – hogyan csökkenthetnénk széndioxid-kibocsátásunkat?

Az újságokból, a médiából, a plakátokról ordít a figyelmeztetés: a klímaváltozás, a globális felmelegedés sajnos már nemcsak egy távoli lehetőség, hanem a küszöbön áll és érezteti is hatását. Neves tudósok ezrei szerint 90 százalékos biztonsággal állítható: a Föld jelenlegi hőmérsékletét az emberek okozták. Talán még mindig nem késő azonban tenni azért, hogy csökkentsük a hurrikánok, árvizek, aszályok, hőhullámok gyakoriságát. A kísérleti „kezelések” már folynak. De mit tehetünk mi eközben?

Hogyan csökkenthetnénk a szén-dioxid-kibocsátást?

A széndioxid jelentős, üvegházhatást okozó gáz, mely intenzív olaj- és szénhasználatunknak köszönhetően kerül a légkörbe. Hogy harcolhassunk a globális felmelegedés ellen, annak fontos eszköze a szén-dioxid kibocsátás lecsökkentése. Persze, bárcsak olyan egyszerű lenne megtenni, mint mondani. Mit tudunk mégis tenni az érdekében?

1. Emlékezzünk: mindez nem ment meg minket

A szén-dioxid kibocsátás egyensúlyba hozása nem ment meg bennünket. Az egyetlen ok arra, hogy mérsékeljük, az üvegházhatású gázok légkörbe juttatásának csökkentése – mindannyian tudjuk, hogy bár a kötés segíthet gyógyítani a sebet, a megelőzés sokkal jobb módszer. Az életünkben bevezetett valódi változásoknak nagyobb hatása lesz, mint bármilyen szén-dioxid csökkentő trükknek. Például, ha szomszédaink látnak minket, amint kisétálunk a buszmegállóba, és nem autóval indulunk a munkába. Jelentős számú autó kerülhet le az utakról! Kollégáink elkezdenek arról beszélni, hogy biciklivel érkeztünk munkába, és milyen jól esett kora reggel tekerni egyet! Szavazzunk a Föld – és saját magunk – egészségére tetteinkkel! Tehát az első lépés az, hogy csökkentsük a saját magunk által generált energiát. Ha ezt már megtettük, jöhet a többi, amelyre kevésbé van hatásunk.

2. Nézzünk szembe az elfeledett energiaforrásokkal

Valószínűleg ma már eszünkbe se nagyon jut, hogy a tévé, a számítógép, a vízforraló, a sztereó, a légkondicionáló mind-mind villamos energiát használ. Sokan vennék szívesen, ha napelemek lennének házuk tetején, vagy szélturbina a hátsó udvarban, hogy az energia megújuló legyen és ne szennyező forrásból származzon. Ám rengeteg embernek tűnnek túlságosan ijesztőnek a kezdeti költségek. Környezetkímélő megoldások azonban máshonnan is származhatnak. Lépjünk kapcsolatba a helyi energiaszolgáltatóval, térképezzük fel a zöld energia-lehetőségeket. Lehet, hogy valamivel több összeg szerepel majd a számlánkon. De segítünk kialakítani a tiszta energiát adó létesítmények működését. Minél többen igénylik, annál több nap- és szélerőmű épülhet meg.

3. Legyünk körültekintőek!

Ha nem is tudunk mindent megtenni a kevesebb szén-dioxid kibocsátásért, ismerjük meg jobban az energiával ellátó szolgáltatót. Végezzünk egy kis kutatást, mint amikor egy új mosogatógépet- vagy akár ágyat vásárolunk. Mi biztosítja, hogy az általunk kiadott pénz biztosan az kibocsátás-kiegyensúlyozására megy el? Van-e szilárd kliens-listájuk? Vegyük fel a kapcsolatot másokkal, és érdeklődjünk, vajon nekik mi a véleményük a szolgáltatóról és a szolgáltatásokról. Vajon támogatunk-e új projekteket, vagy a pénzünk csak a „szokásos ügymenetre” megy el?

4. Lássuk a fákat az erdőben!

A szén-dioxid kibocsátás mérséklésének egyik jól ismert formája nem más, mint a fák ültetése. Ahogy nőnek, elnyelik a szén-dioxidot, „megfogják” és megtartják, egészen addig, amíg ki nem vágják őket vagy el nem pusztulnak. Ekkor a szén-dioxid ismét a légkörbe kerül. Nem tudjuk ugyanakkor, hogy a fák mennyire hatékonyak a szén-dioxid „csapdába ejtésében”. A tudósok jelenleg azt gyanítják: ez a módszer leginkább a trópusi erdőknél működik, a pólusokhoz közelebb talán még káros is. Sokáig tart, míg a fák megnőnek. Mindenhol 15-150 év, mire nagyon méretes fa lesz belőlük – a klímaváltozás problémájával azonban itt és most vagyunk kénytelenek szembenézni. Természetesen nagyon helyes dolog minél több fát ültetni, ám mégsem hagyatkozhatunk csak a fákra a klímaváltozás elleni harcban.

5. Szén-dioxid kibocsátás és szélenergia

A faültetésnél hatékonyabbnak tűnik néhány szén-dioxid kibocsátást ellensúlyozó dolog: a megújuló energiaforrások közül a szélerőmű és a napenergia-fotovoltaikus növények. Más lehetőségek között említhetjük a hydro-, hulladékot energiává alakító-, geotermikus metánkivonást a szemétlerakókból vagy mezőgazdasági hulladékból. Nemcsak szélturbinára vagy napelemre lehet költeni a pénzt, az ehhez hasonló létesítmények is életképesek. Sajnos gyakran a megújuló energiaforrást hasznosító erőműveknek kell versenyezniük a megszokott, támogatott, fosszilis energia-rendszerekkel, mint amilyen a szén- és a földgáz. Ha tehetjük, a tiszta energetikai projekteket és az újra erdősítéseket támogassuk.

6. Szavazzunk az aranyra

Csak az országok és nagy vállalatok egyenlítik ki szén-dioxid kibocsátásukat a kiotói jegyzőkönyv keretén belül, a „kisember” kibocsátásait inkább afféle önkéntes kompenzációnak lehetne nevezni, mely nem kötelező. Akiktől vásárolunk, azok részéről viszont elvárjuk, hogy betartsanak bizonyos szabályokat. A de facto referenciaérték a Gold (arany) Standard projekt. Egy 38 nemzetközi zöld csoportból álló konzorcium értékeli, benne a WWF-el, a David Suzuki alapítvánnyal és a Greenpeace-szel, és lényegében ugyanazokat az alapelveket követik, mint a kiotói jegyzőkönyv. Érdemes ellenőrizni, mely projektek felelnek meg ennek a szabványnak, és melyeket értékelik még csak most.

7. A Gold Standard nem az egyetlen

Számos kormányzatnak vannak saját akkreditációs programjaik, az üvegházhatást okozó gázok csökkentése érdekében. Nézzünk utána saját hazánkban is ilyeneknek. Sok esetben a kritika nem magának a tartalomnak szól, hanem a folyamatnak, melyben hiányzik az átláthatóság és az ellenőrzés. Csak olyan programokba regisztráljunk, melyeknél biztosítva van a legmagasabb szintű átláthatóság.

8. Ha az átlagember nem cselekszik

Miközben a faültetés és a megújuló energiák hosszútávon segítséget jelentenek, mindez nem jelent nagy változást, ha a városi „átlagember” nem kötelezi el magát és igyekszik csökkenteni a szén-dioxid kibocsátását. Kevesebb energiát kell használnunk! Kezdjük az energiahatékonysággal. Hiszen otthonainkba, üzleteinkbe nem olyan nehéz energiatakarékos berendezéseket venni, mindez pedig azonnali és mérhető szén-dioxid kibocsátás-csökkenéssel jár.

9. Ismerjük meg a szót: addicionalitás

Ami sokak számára nem mindegy: a járulékos költségek. Miközben a már leírt különféle projektek megtörténnek valahogy, vajon mi megfizetjük-e a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének az árát? Senki sem szeretne extra kiadásokat emiatt. Ám a szén-dioxid kibocsátás csökkentése az egyéni kibocsátás leszorítását is jelenti. Ne felejtsük el, hogy azért jóval fontosabb dolgot „veszünk” egy hamburgernél…

10. Ha nem változtatunk

Ingyen ebéd nem jár a szén-dioxid kibocsátásának csökkentéséhez. Ám ha nem változtatunk, „energiaszomjunk” megváltoztatja az időjárást, az ökoszisztémákat, melyek jelenlegi életmódunkat támogatják. Tudnunk kell felelősséget vállalni és változtatni, hogy kézzelfogható és személyes változásokra számíthassunk! Komposztáljunk, így kevesebb hulladék megy a lerakóba, ahol metánná alakul, és ez még a szén-dioxidnál is ártalmasabb. Vezessünk kevesebbet, vakációzzunk otthonunkhoz közelebb; csatlakozzunk faültetési akciókhoz; telepítsünk napkollektoros melegvíz-rendszert otthonra; heti rendszerességgel tartsunk húsmentes napot; cseréljük az izzókat kompakt fénycsövekre vagy LED-ekre.