A boldogság nyomában

„A boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán” – mondta Arisztotelész több mint 2000 évvel ezelőtt. A boldogság kérdésén való elmélkedés nem újkeletű dolog, egyidős a filozófiai gondolkodással. A téma örökzöld, de vajon tud még nekünk újat mondani egy 20. századi pszichológus arról, hogyan merítsünk még nagyobbat az élet folyamából?

Az 1980-as évekig a pszichológia főként a problémákra irányította a figyelmet. Freud és követői lépten-nyomon lelki betegségeket diagnosztizáltak, látásmódjuk és téziseik révén a közvélemény a pszichológia és a pszichiátria területét a lelki és mentális nehézségekkel, a személyiségek megtörésével és szétesésével azonosította. Az elmúlt harminc évben azonban előtérbe kerültek a pozitív pszichológia megközelítései, mellyel maga a tudományág is új megvilágítást kapott. A pozitív pszichológia képviselői a kiegyensúlyozott életmód helyreállításának kérdéseit helyezik előtérbe, vizsgálataikkal célirányosan kutatják a boldogság okait, tényezőit és az emberre gyakorolt hatásait.

Csíkszentmihályi Mihály, az Egyesült Államokban élő magyar származású pszichológus professzor, a híres áramlatélmény, a „flow” névadó atyja. Az a meglátás, miszerint a pénz senkit nem tesz tartósan boldoggá, számára is triviális volt. Kezdeti kutatásai során arra a kérdésre kereste a választ, hogy mégis mi motivál sok embert abban, hogy egész életét feltegye olyan elfoglaltságokra, amik nem hozzák meg számukra sem a várt hírnevet, sem pedig a vagyont. Mindezek ellenére valamiféle különös oknál fogva megérnek számukra minden fáradságot, mert tartós kielégülést jelentenek, és értelmet adnak életüknek. Az anyagi javak kétségkívül nagyon kellemes és nélkülözhetetlen elemei mindennapjainknak, de nem összetévesztendők azzal a mélyebb elégedettségérzettel, melyről Csíkszentmihályi beszél.

Empirikus kutatásai alapján a flowt úgy írja le, mint az igazi öröm, a kreativitás, a teljes élet megélésének pillanatát, mely során tökéletesen együtt „áramlunk” a tevékenységgel, amit végzünk. Az 1975-ben megjelent A tökéletes élmény pszichológiája című könyve nem tippeket ad, hogy hogyan legyünk boldogok, hisz’ az örömteli életre nincsen egyetlen recept, azt – a jó ízlés és erkölcs határain belül – mindenkinek saját szája íze szerint kell fűszereznie.

A kutató munkáiban feltárja, hogy az örömérzés, a boldogság nem a véletlen műve vagy a körülmények mellékterméke, sem nem anyagi jószág, illetve nem azonos a hatalommal, sem pedig a tudással vagy a szépséggel. A flow, vagyis a hiánytalan elégedettségérzet, akkor ér el bennünket, ha sikerült elérnünk a magunk elé kitűzött célt, látjuk, hogy van értelme küzdelmeinknek, a próbák eredményesen edzenek minket, előrébb jutunk, fejlődik személyiségünk, vagy egyszerűen csak önfeledten megélünk pillanatokat, és igazán jól érezzük magunkat egy másik ember társaságában.

Egy olyan különleges cselekvési állapot ez, mely során abban a tevékenységben, amit csinálunk – és élvezünk – a végletekig menően képesek vagyunk elmerülni. Mindeközben a mindennapok nyomasztó problémái, a külvilág zajai egyszerre csak megszűnnek létezni, a gondok feledésbe merülnek. A flow állapotában úgy érezzük, mintha megállt volna a földi élet, időérzékünket is teljesen elveszítjük, testünk megszűnik befolyásolni bennünket, nem érezünk fájdalmat, sem azt, hogy éhesek vagyunk-e, vagy épp fáradtak. Ilyenkor a koncentráció foka legtöbbször olyan magasra hág, hogy teljesen eggyé válunk céljainkkal, és minden energiánkat annak elérésére összpontosítjuk. Flow-élmény során feltétel nélkül egyetértünk azzal, amit teszünk, a kitűzött célok, a teljesítmény és az eredmény tökéletes összhangba kerülünk.

Csíkszentmihályi tanulmányaiban kifejti, hogy kultúrától, oktatástól, neveltetéstől, társadalmi kaszttól, életkortól vagy nemtől függetlenül hét olyan jelenség van, mely együttesen jelenik meg a flow állapotában. Először elmerülünk abban, amivel foglalatoskodunk, majd miután a koncentráció intenzívvé vált, extázisba kerülünk, és egy olyanfajta határozottságot tapasztalunk meg, melyben világossá válik számunkra és pontosan tudjuk, mit akarunk tenni, még ha azt a valamit nem is olyan könnyű elérni. Tudjuk, hogy amit meg kell tennünk, nem áll a képességeink felett; attól függetlenül, hogy nehéz a feladat, az számunkra megvalósítható. Mély kiegyensúlyozottság és derű jár át bennünket, miközben az idő megszűnik létezni. Saját magunkról is megfeledkezünk, és valósággal úgy érezzük, hogy valami nálunk hatalmasabb részévé váltunk.

Mára már egyfajta közismert tény a kreativitás tanulmányozásában, hogy legalább tíz év intenzív gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki megalkosson valami újat a saját területén. Az a fajta automatikus és spontán folyamat, amit a flow-élmény során él át az ember, csak olyasvalakivel tud megtörténni, aki megfelelő szaktudással rendelkezik, valamint kialakult technikája van. Nyilvánvaló, hogy a hozzá nem értő átlagemberre egy zenemű megkomponálása nem fog a teljes bevonódás élményével hatni, hiszen az számára semmit nem jelent. Míg a zeneszerzőből a muzsika mint forrás tud feltörni, és mint áramlat tud kifolyni.

A legkülönfélébb események kiválthatnak ilyen könnyed és spontán „tökéletes élményhatást”: a sport, a zene, a művészet, a tudomány, a gyermekünkkel való önfeledt játék, de még akár a házi- vagy a monoton napi munka is. Társas lény lévén nem hat a meglepetés erejével az sem, hogy a legtöbbek számára az emberi kapcsolatok jelentenek flow-élményt. Ilyen lehet egy mély, tartalmas baráti beszélgetés, de az igaz szerelem őszinte pillanatai is, melyek közben azt érezzük, hogy igazán élünk és virulunk. Bármilyen tevékenységet is végezzünk, flow-élmény esetében annak teljesen tudatában vagyunk, ami velünk történik, míg a környezetünk eseményeit jórészt figyelmen kívül hagyjuk; úgymond kikapcsolunk a körülményekből és belépünk belső, saját világunkba. Tehát a flow nem a tartalomtól függ, hanem a cselekvés minőségétől; sosem a dolgok kimenetele a fontos, nem várunk jutalmat, a tevékenység önmagában az érték (ezek az úgynevezett autotelikus tevékenységek).

Csíkszentmihályi arra mutat rá, hogy a boldogság megéléséhez alapvető fontosságú, hogy olyan célokat tűzzünk magunk elé, melyek elérése összhangban van teljesítőképességünkkel, a kihívás sem nem teljesíthetetlenül nagy, sem nem elhanyagolhatóan kicsi számunkra. Tehát egyes humoristák megállapítása, miszerint „mindig jó magasra helyezzük a lécet, hogy biztonsággal átfuthassunk alatta”, bizonyítottan téves. A képességek és kihívások optimumának megtalálása azért nagyon fontos, mert ha túl magasan van a léc, az frusztrációt okozhat, megjelenhet a kudarctól való félelem, míg ha túl kis kihívással áll szemben az ember, elképzelhető, hogy unalom, rosszabb esetben apátia fogja el. Csíkszentmihályi szerint, ha megfelelő célokat állítunk magunk elé, idővel megtanulható – és fejleszthető – élményeink, tapasztalataink helyes feldolgozása, melynek eredményeképp életminőségünk javulását érhetjük el, belső harmóniát élhetünk át, és így magát a boldogságot tapasztalhatjuk meg. Véleménye szerint a maximális motiváltság és kreativitás enélkül nem érhető el.

Természetesen nem arról van szó, hogy elítélendő, ha valaki csak ül, és semmittevései közepette bambán néz ki a fejéből. Nem a teljesítményorientált társadalmak híresültek el a kiegyensúlyozott életvitelről, a jó közérzet legtöbbször az alkotás és a személyes kiteljesedés gyümölcse. Vagyis ha hiányoznak az elérendő célok, a legtöbb ember előbb-utóbb elveszti lendületét, egyben motivációját, és így egyre kevésbé lesz képes összeszedetten élni. A flow megtapasztalásának az is alapfeltétele, hogy tudatos döntést hozunk arról, mire is fordítjuk azt a drága időnket, hiszen életünk minőségét az határozza meg, amit átélünk, olyan tevékenységek, melyekben képesek vagyunk teljesen feloldódni. Kétség nem fér hozzá, hogy bizonyos korlátokkal kivétel nélkül mindegyikünknek szembe kell néznie; meghatározott kultúrából, társadalomból, háttérből jövünk, korlátozottak lehetnek anyagi forrásaink vagy akár fizikai képességeink. Azonban az is biztos, hogy mindenki számára van egy olyan szabad mozgástér, melyben jövőjét illetően saját felsősségére dönthet.

A legnagyobb kérdés az, hogy képesek vagyunk-e – és egyáltalán akarjuk-e – befolyásolni azt, hogy az idő múlása miként szövi életünk fonalát, vagy azt csupán az események sodrására bízzuk. Napjaink zakatoló társadalmában megkérdőjelezhetetlen, hogy az élet egyik legnagyobb kihívásává az vált, hogy ne csak megéljük a mindennapokat, hanem élvezni is tudjuk azokat. Megéri gondolkodásunkat és életmódunkat ehhez igazítani, mert jó érzéssel és megelégedettséggel leginkább azokra az időszakokra gondolunk vissza, mikor bár kihívásokkal kellett szembenéznünk, sikeresen küzdöttünk le az akadályokat.

A flow központi gondolata, hogy az ember személyiségének kiteljesedését, az egyéni képességek fejlesztését a tökéletes élmény megtapasztalása motiválja, és ismételt átélése ösztönöz bennünket, hogy a saját határainkat meghaladva fejlődjünk. Olyan tudatállapot ez, amely hozzájárul a személyiség fejlődéséhez, gazdagodásához, a képességek fejlesztéséhez, a kihívások és nehézségek sikeres leküzdéséhez, valamint az igazi boldog pillanatok teljes megéléséhez.

Kutatások igazolják, hogy azok az emberek értékelik életüket tartalmasnak, akik gyakran erőpróbát jelentő feladatokkal néznek farkasszemet, valamint célokat tűznek ki maguk elé. Viszont nem elegendő célokat helyezni magunk elé, és azokat tisztes távolból szemlélni, el is kell érni őket. Ha szükséges, inkább nagyobb, mint kisebb erőfeszítések árán, de a megoldásokat meg kell találni. Amint a kihívást leküzdjük, és megéljük a flow magával ragadó pillanatát, az eredmény nem más, mint egyfajta belső harmónia. Cél, megvalósítás, harmónia – ezáltal kóstolunk bele a mély elégedettségérzés ízvilágába, valamint visszük tovább a társadalmat, sőt az egész emberiséget.

A flow feltalálója

Csíkszentmihályi Mihály 1934-ben Fiumében született, ahol édesapja magyar konzul volt. A család 1944-ben hagyta el Magyarországot, és Rómába költözött, majd ott egy kis éttermet üzemeltetett. A fiatal Csíkszentmihályi nem érezte jól magát Olaszországban, így az Egyesült Államokban próbált szerencsét. Az egyetem mellett festészettel is foglalkozott. Tanulmányait a chicagói egyetemen végezte, melynek pszichológia tanszékét később vezette is. Doktori disszertációját a kreativitásról írta. E téma kutatása kapcsán kezdte el foglalkoztatni a boldogság pszichológiai jelensége, melyet 1972-ben megjelent tanulmányában flow-élményként írt le. Az elmélet azonban csak 1988-ban vált elismertté. A hetvenes éveiben járó professzor számos amerikai akadémiai tagsága mellett mára már a Magyar Tudományos Akadémiának is tiszteletbeli tagja.

Takács Dalma írása

Forrás: MTA