A magyar rovásírás egy megoldott rejtélye
Egy nyomtalanul eltűnt hang, az ellenséget eltipró paták vagy az ősi székely Napisten? Egy (két?) rejtélyes betű nyomában…
A magyar rovásírásban van egy (két?) rejtélyes betű: több elképzelés is volt arról, hogy mit is jelöl, de egyik sem tűnt igazán meggyőzőnek.
A rovásírás forrásai
Mindössze három olyan forrásunk van, mely – latin betűkkel – megadja a rovásírás betűinek hangértékét.
A Nikolsburgi ábécé egy ősnyomtatványba bekötött pergamenlapon található: a nyomtatvány 1483-ban jelent meg, az ábécét is körülbelül ekkor jegyezhették le.
A következő forrás Telegdi János 1598-ban írt Rudimenta… (Alapok… – azaz a rovásírás alapjai) című tankönyvének kézirata.
A harmadik forrás egy székely rovásírásos naptárbot, pontosabban annak szövegének 1690 körül készített másolata. Ezt a szöveget másolója, Luigi Ferdinando Marsigli neve alatt vagy Bolognai rovásemlék néven tartják számon.
A rejtélyes betű(k?)
A rovásírás betűi közül kettő egyértelműen kilóg a többi közül: ezek nem egy hangot jelölnek, hanem hangkapcsolatot: az egyik az nt-t, a másik az mp-t vagy az mb-t. Ezek az n és a t, illetve az n és a p jelének összeolvasztásából keletkeztek. Az ilyen betűösszeolvadásokat a szakirodalom ligatúráknak hívja. Ligatúrákkal találkozhatunk a latin betűs nyomtatásban is.
A rejtélyes betű mellett a latin betűkkel a tpru (a Nikolsburgi ábécében), illetve tprus (Telegdinél) felirat szerepel. A Bolognai rovásemlékben ilyen betű nincs. A rejtélyes betű formája azonban a két forrásban eltér: a Nikolsburgi ábécében az nt, Telegdinél viszont az mp jelére emlékeztet.
Sokféle elképzelés született arról, hogy mit is jelöl. Egyes vélekedések szerint ez egy sajátos beszédhang, az úgynevezett bilabiális tremuláns jele. Ezt a hangot úgy képezzük, hogy az ajkainkat pergetjük, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nyelvünket pergetjük az r képzésekor. (A lovaskocsi megállítására szoktak ilyen hangot hallatni a hajtók.) Ezzel az elképzeléssel az a fő probléma, hogy ismereteink szerint a magyarban sosem volt ilyen hang: bár egyes vélemények szerint bizonyos hangutánzó jellegű szavakban lehetett hasonló (ptrüsszentés, ptrücsük).
Más elképzelések a betűt a tipró szóval hozzák összefüggésbe. A legvadabb elképzelés szerint a Telegdinél előforduló, bogárra emlékeztető jel a az óegyiptomi skarabeus jelével függ össze: ennek olvasata chpr(w), s mivel ez az egyiptomiaknál a Napisten jelképe is volt, nyilván a székely rovásírásban is a Napisten jele. (Arról azonban nem esik szó, hogy hogyan is hangzott.)
Segít a kontextus
Máté Zsolt megoldása egyszerű, de nagyon szellemes. Ő azt feltételezte, hogy a trpu(s) nem a betű hangértékét jelöli, hanem rövidítés. Ennek lehetséges feloldása temperius vagy temporius, azaz ‘korábban’. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért áll különböző betűk mellett, és a betűk hangértékét is megtudhatjuk, ha figyelembe vesszük, hol fordulnak elő.
A Nikolsburgi ábécében a tprus-szal jelölt betű az nt jele után áll, és arra is hasonlít, de annál kicsit bonyolultabb: a függőleges vonalat az nt esetében egy, a tprus-szal jelöltnél három vonal metszi. Az ábécé e része tehát úgy értelmezendő, hogy az nt-nek van egy „mai”, egyszerűbb jele, illetve egy korábbi, bonyolultabb jele.
Telegdinél viszont az mb jelét követi a tpru-val jelölt jel, és arra is hasonlít: ismét az előbbi az egyszerűbb: a „bogár”-nak négy, míg az utóbbinál hat „lába” van. Ismét arról van szó tehát, hogy az mb korabeli jele mellett a szerző ismert egy régebbi, bonyolultabb jelet is.
Szó sincs tehát furcsa hangokról vagy ősi istenekről: csupán arról, hogy bizonyos betűknek több változata is ismert volt.
Forrás: nyest.hu