A tárkony termesztése

A tárkony Ázsia pusztáin honos, valószínű, hogy a népvándorlás során még őseink hozták be a Kárpát-medencébe és terjesztették el. Erdélyben az egyik legismertebb és legkedveltebb fűszernövény.
Két fő változata terjedt el: a francia tárkony (Artemisia dracunculus) és az orosz tárkony (Artemisia dracunculus redowsky). Az orosz változat jóval igénytelenebb, de lényegesen kevesebb illóolajat tartalmaz a franciával szemben, így mára már szinte csak a francia tárkonyt találjuk az ültetvényekben.

A növény jellemzői
A növény lágy szárú, évelő, rövid gyökértörzséből igen dús gyökérzet ered. A gyökértörzs évente fokozatosan vastagodik, ez a fő terjedési módja. Ebből ered a 10-20 barnásfehér, 10-15 cm hosszú tarack, amelyet gyakran a sok járulékos gyökér annyira befed, hogy maga alig látható. A hajtások zöldek, a tövükön barnásvörösek, alulról felfelé a vegetáció előrehaladtával fokozatosan fásodók. Az ép szélű szálas-lándzsás levelek a száron szórtan helyezkednek el. Kopaszok, mindkét oldalukon fénylő zöldek.
Termése bóbita nélküli kaszat. Sokszor nem hoz magot, így a fő szaporítási módja a tőosztás.
A föld feletti részekben fűszeres, csípős ízű illóolaj halmozódik fel. Az aromaanyagok virágzáskor fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben a növényben.

Környezeti igénye
Közepes hőigényű növény. A magok 4-5°C-on már csírázásnak indulnak. Későbbi fejlődéséhez elegendő 15-20°C is, de a nagy melegtől sem károsodik. Fagytűrő képessége kiváló. Hótakaró nélkül is elvisel a mínusz 15-20°C-os fagyokat, ezért régiónkban ritkán fagy ki. Zöld hajtásai néhány fokos késő tavaszi vagy kora őszi fagyot károsodás nélkül elviselnek.
Fényigénye is közepes. Gyengébb fényben, félárnyékban is termeszthető.
Erőteljes növekedéséhez és nagy lombfelület kialakításához sok vízre van szüksége. Vízigénye a legnagyobb értéket a július közepi virágzás előtt éri el. Vízszükséglete ellenére nyirkosabb fekvésű területeken öntözés nélkül is termeszthető. Száraz vidékeken, különösen laza, homokos talajon, évente többször is pótolni kell a hiányzó csapadékot. Termőterületének kiválasztásánál a nagy vízigényének kielégítését tartsuk szem előtt. Jó vízgazdálkodású, nyirkos talajok a legmegfelelőbbek számára.
Tetemes vízigényéhez nagy tápanyagigény is párosul, ez utóbbit különösen telepítés előtt vegyük figyelembe, mert több évig marad egy helyen. A talajt szerves és műtrágyával együttesen töltsük fel. Ősszel 10 m²-enként 35-45 kg érett istállótrágyát adjunk 40-50 dkg szuperfoszfáttal és 300 dkg kálisóval kiegészítve.
A talajból kivont tápanyagot a következő években a sorközökbe pótoljuk. Az őszi talajmunkák előtt szórjunk ki 30-40 dkg szuperfoszfátot és 20-30 dkg kálisót, majd a sorközök felásásával forgassuk alá. Nitrogént a vegetáció idején 2-3 részletben, fejtrágyaként adjunk, erre elegendő egy-egy alkalommal 20-25 dkg pétisó 10 m2-es területre.

Termesztése
Magról nehéz szaporítani, mert a legelterjedtebb francia tárkony nem, vagy ritkán hoz magot. Ilyen esetben márciusi vetéssel mindenképpen neveljünk palántát, majd május körül a legalább 15-20 cm hosszú palántákat ültessük ki szabad földbe.
Legelterjedtebb szaporítási formája a tőosztás. A többéves töveket késő ősszel vagy kora tavasszal, még mielőtt a sarjadás megindul, ásóval emeljük ki és daraboljuk fel. Egy-egy tövet fejlettségétől függően 4–8 vagy akár 12 részre vághatunk szét. Mindegyik darabon legyen gyökér és néhány rügy, ezeket 50X50 cm-es sor- és tőtávolságra ültessük el.
Tősarjakkal is szaporítják a 2-3 éves tárkonytöveket. Tősarjas szaporításnál serkenthetjük a gyökérképződést az anyatövek 5–10 cm-es felkupacolásával, földes takarásával. A sarjak szedését május közepétől kezdjük meg. Kissé bontsuk ki a töveket, hogy pontosabban tudjuk leválasztani a szaporító hajtást a hozzá tartozó gyökérrel együtt. Egy-egy tőről húsznál több sarjat ne törjünk le, mert erősen legyengítjük. A leszedett tősarjakat azonnal, vagy 1-2 napon belül feltétlen ültessük el, mert a gyökerek gyorsan kiszáradnak, és utána már nem erednek meg. Ültetés után alaposan öntözzük meg a növényeket, és a vízutánpótlást eredésig többször ismételjük meg.
Év közben a területet tartsuk gyommentesen. A futó gyomnövények, pl. a szulákfélék okozhatnak gondot. A telepítés évében érdemes néhányszor megöntözni növényállományunkat, később csak hosszan tartó szárazság esetén pótoljuk a csapadékot, hogy ne csökkenjen a hozam. Öntözés nélkül is termeszthető a tárkony. Évente legalább 2-3-szor nitrogéntartalmú műtrágyával fejtrágyázzunk. Jó hatású a levéltrágyázás, erre alkalmasak a Wuxal, Peretrix, Mikramid, Tomasol stb. permettrágyák, önmagukban vagy kombinációkban.
Szedésre legalkalmasabb a virágzás ideje, azaz július eleje. A hajtásokat legalább 8-10 cm-es csonk visszahagyásával vágjuk le, majd száraz, szellős helyen szárítsuk meg. Az újra serkenő hajtások a fagyok előtt még egyszer betakaríthatók. A második szedés illóolaj-tartalma már némileg elmarad a nyárihoz képest.
A tövek 10-12 évig elélhetnek, de hajtásképző tevékenységük 5-6 év múlva fokozatosan csökken, ilyenkor ajánlatos megújítani az ültetvényt.
A kórokozók közül a lisztharmat és a rozsdagomba fertőzésére a tövek korának előrehaladtával fokozottabban kell számítani. Állati kártevője nem ismeretes.

Felhasználása
Kellemes fűszeres illatáért és zamatáért közkedvelt fűszernövény. Virágzáskor gyűjtött föld feletti részeit megszárítva porrá őrlik és levesek, mártások, saláták ízesítésére használják. A sült húsok fűszerezéséből szinte nem is hiányozhat. Nagyon jól kiemeli a marhasült ízét.
Fűszeres íze a gyomor­nedv elválasztását fokozza, így étvágyjavító hatású. A népi gyó­­gyá­szatban gyo­mor­meg­be­te­ge­dé­sek kezelésén túl magas vér­nyomás esetén is használták, bár ezen a területen már csökkent a szerepe.

Balog Nóra, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa