Aszalás, szárítás, tartósítás - házi praktikák

A leghidegebb hónapokban is igyekezzünk nyers ételt tenni az asztalra, mert ezekben van a legtöbb vitamin és ásványi anyag, amelyek újjáépíthetik sejtjeinket és rostanyagaikkal segítik emésztésünket. Az aszalás, a szárítás és a termények szakszerű tárolása alapvető eljárások ahhoz, hogy az őszi-téli időszakban is annyi nyerset együnk, amennyit csak lehet.
Az aszalás során az alábbi szempontokat érdemes szem előtt tartani:

az aszaló az erkélyen vagy a kert bármely árnyékos részén felállítható;
a fűzfavesszőből font nagyméretű füles kosár a legpraktikusabb eszköz az aszaláshoz;
az aszalót ne rakjuk közvetlenül az asztalra vagy a földre, hogy alulról is átjárja a levegő;
az aszalandó terményt egy rétegben helyezzük az aszalóba, és naponta egyszer kézzel keverjük meg;
tüllruhával, gézzel takarjuk le, hogy ne másszanak bele a bogarak;
éjszakára vigyük fedett helyre az aszalót, vagy vízálló anyaggal takarjuk le;
az aszalóból azonnal vegyük ki, ami kész, mert idővel romlik a minősége;
száraz, szellős, sötét helyen tároljuk a kész aszalványokat, legjobb vékony anyagból készült zacskóba kötve és felaggatva, vagy dobozban;

Kert híján és borúsabb időben az előkészített gyümölcsöt, zöldséget, gabonát a sütőben is aszalhatjuk:

tegyük zsírpapírra az aszalandó terményeket;
a sütőt alacsony fokozatra állítsuk (se nem forró, se nem hideg), hogy ne süljön meg, mégis gyorsan elkészüljön;
ne hagyjuk a kész terményeket a sütőben kihűlni, hanem néhány óráig hagyjuk levegőn, hogy a levegőből vizet felvéve szívósabbak legyenek;
energiát takarítunk meg, ha ételsütés előtt az előmelegítés során és a sütés után a kihűlő félben levő sütőbe tesszük az aszalnivalót.

A nyers termények tárolása, raktározása

Sok zöldségféle raktározása nagyon egyszerű, nem is szükséges hozzá más, csak egy verem vagy pince és egy kis homok.

Néhány hasznos tanács azonban itt is megszívlelendő:

tárolás előtt a mosás nemcsak felesleges, de káros is;
alaposan nézzük át a terményeket: távolítsuk el a megbúvó kártevőket, s ne tároljunk szokatlan elszíneződést, penészes foltokat mutató, sérült növényeket;
a belső szívlevelek kivételével a levélzetet távolítsuk el;
a bio zöldségek szövetei szilárdabbak a lassúbb fejlődés miatt, s a magasabb szárazanyag- és alacsonyabb nitrogéntartalom eredményeképpen tovább eltarthatóak;
a gyökérzöldséget tiszta homokba, a többi zöldséget és gyümölcsöt ládákba, illetve dobozokba tegyük;
a burgonya tárolásához elég egy sötét hely, ahol maximum 80 cm vastag rétegbe pakoljuk őket. Érdemes alulra néhány lécet tenni, hogy jobban szellőzzön. A csírázást akadályozza a diólevéllel való takarás;
homok közötti tároláshoz „földnedves”, tiszta homokot használjunk. A gyökereket lombos felükkel a tároló külső széle felé állítva úgy helyezzük el, hogy ne érjenek össze, majd terítsünk rájuk annyi homokot, hogy teljesen befedje őket, aztán rakjunk egy újabb sor gyökeret;
a vöröshagymát gyökértől és fellevelektől mentesen utánszárítjuk, száraz, szellős térben (padlás), esetleg felfűzve tároljuk;
időnként ellenőrizzük a ládákat és a homokágyakat, és ha romlást észlelünk, az egészet át kell válogatni;
akkor megfelelő a pince, ha szellőztethető, és benne 2-5 °C-os a hőmérséklet és magas a páratartalom.

A jó verem (föld alá süllyesztett gödör) ismérvei:

készülhet építőanyagokból (például tégla), vagy szabadföldbe, de a beton vagy a fólia befülleszti;
északi fekvésű, sima területet válasszunk (napos időben sem melegszik fel, így tavasszal tovább használható), ahol nem gyűlik fel az esővíz és a hólé;
gondoskodjunk a víz elvezetéséről: a verem mellett ássunk árkot;
a zöldségek tetejére homok, szalma és ismét homok kerüljön;
inkább több és kisebb vermet készítsünk, mert ha már megbontottuk, nem lehet visszatemetni.

Gyógy- és fűszernövények szárítása
Hasznos kiegészítői lehetnek konyhánknak és egészségmegőrzésünknek a téli hónapokban is, ezért érdemes ezekből is készletet gyűjteni az alábbi útmutatások mellett:

utaktól, szennyezett helyektől távol gyűjtsük őket;
a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor ajánlott leszedni, amikor még zsengék, mivel ilyenkor legintenzívebbek az ízeik;
kössünk belőlük kicsi, laza csokrokat, s azokat árnyékos, meleg, szellős helyen akasszuk fel;
amikor a szárítmány már teljesen száraz, s pattanva törik, jöhet a morzsolás és az üvegbe rakás;
növő holdnál gyűjtsük őket, ám az sem mindegy, hogy virágzás előtt vagy után kerül sor erre:
azok a fajok, amelyeknél főleg a levél hatóanyagát használjuk fel, mint például a kapor, a zsálya, a borsmenta, a citromfű, a lestyán és a zsázsa, virágzás előtt adják a termés javát;
a bimbózás kezdetekor kell betakarítani a bazsalikomot, a tárkonyt, a kakukkfüvet és a csombort;
a levendula, a rozmaring és a majoránna teljes virágzásban adja a legnagyobb mennyiséget és a legjobb minőséget.

Források és hasznos honlapok:

Forrás: harmonet.hu