„Bőröndmúzeum” – A szentendrei Skanzen múzeumpedagógusai Kárpátalján

A szentendrei Skanzen múzeumpedagógusai november 20-22. között Kárpátaljára látogattak, hogy néhány múzeumi tárgyat tartalmazó bőrönd kíséretében iskolás gyerekek számára tartsanak foglalkozásokat.

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársaival,  Molnár József, Múzeumpedagógiai Nívódíjassal, Kustánné Hegyi Füstös Ilonával, Pintérné Herczeg Andreával és Fehér Dórával a foglalkozások egyik helyszínén, Tiszakeresztúrban beszélgettem.

– Mindannyian a szentendrei Skanzenben dolgoztok. Mit is jelent ez a mindennapokban?

Ilona: – Harminchat éve vagyok a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa. A paraszti élethez kapcsolódó témákban tartok gyerekek számára múzeumpedagógiai foglalkozásokat. A múzeumpedagógia a múzeum üzenetének átadási módszereivel foglalkozik.

József: – 2010-től dolgozom a szentendrei Skanzenben, mint múzeumpedagógus.

Andrea: – Szintén múzeumpedagógus vagyok. Nagyrészt oktatásszervezéssel foglalkozom, az iskolai csoportok jelentkezését, illetve múzeumbeli tevékenységét szervezem. Ezenkívül múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartok.

Dóra: – A Skanzenben programszervezőként dolgozom, néprajzos végzettségem van, a múzeum mindennapi programjaival, illetve az önkéntesekkel foglalkozom, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is tartok igényszerűen.

– Mióta vesztek részt iskolalátogatásokon a bőröndmúzeummal? Mi a foglalkozások célja?

József: – 2014 óta. Első évben egy pályázati támogatással kezdtük, s azt tapasztaltuk, hogy fontos eljutnunk olyan iskolákba, ahonnan nem tudnak ellátogatni a múzeumba. Ezért a múzeum vezetése fölvállalta ezt a fontos társadalmi küldetést és a 2014-es évet követően saját költségvetésből biztosítja a program támogatását.

Ilona: – A cél egyrészt, hogy a gyerekek belelássanak a régi emberek életébe, másrészt pedig, hogy össze tudják hasonlítani a mai életünkkel a régi életmódot, megtalálják a párhuzamokat és a különbségeket, azt a tudást, amit az őseink tudtak, átörökítsék a saját életükre.

József: – A foglalkozásoknak nem az a célja, hogy ezek a gyerekek utána jöjjenek a skanzenbe, mert nem fognak sem a határon túlról, sem Magyarország halmozottan hátrányos helyzetű településeiről. Egy szemléletet szeretnénk nekik mutatni, készségeket, képességeket fejleszteni.

– Mi módon választják ki a településeket, iskolákat?

József: – A Skanzen több mint 300 épülete kis falvakból került hozzánk. Így tulajdonképpen az elsődleges szempont, hogy olyan vidékekre menjünk, ahonnan a házak származnak, hogy ezzel valamiként vissza tudjuk adni azt, amit elhoztunk tőlük. Ugyanakkor azt is nézzük, hogy melyek azok a halmozottan hátrányos helyzetű települések, ahonnan nem jutnának el a múzeumunkba, így bővítettük ki a határon túlra is a foglalkozásokat.

Voltunk már a Felvidéken (Gömör környékén), a Vajdaságban, Románia partiumi részén, és Kárpátalját sem akartuk kihagyni.

– Jártatok-e korábban Kárpátalján? Mi módon kerültek kiválasztásra a települések?

– Egyikőnk sem járt korábban Kárpátalján. Voltunk Tiszabökényben, Forgolányban, Benében, Tiszakeresztúrban, holnap megyünk Fertősalmásra.

József: – A települések kiválasztásának praktikus okai voltak. Először a fertősalmási igazgatóval vettem fel a kapcsolatot – mert az egyik munkatársunk ott született –, akinek a segítségével olyan kistelepüléseket kerestünk, amelyek elérhető távolságban vannak, és ahol magyar nyelvű az oktatás.

– A foglalkozások alkalmával felfigyeltetek-e valamilyen szembetűnő különbségre a határon túli területeket és Magyarországot illetően?

Ilona: – Én úgy gondolom, hogy valóban van némi különbség, bár a paraszti kultúra meg a magyar nyelv összeköt bennünket, hiszen mi egy kicsit abból indulunk ki, akár a tárgyi környezetet, akár az ünnepeket, tevékenységeket nézzük. Nekem például érdekesség volt az, hogy tájnyelvi szavakat tudtam tanulni a gyerekektől, és hogy egyúttal az ő szókincsüket is tudtam gazdagítani azzal a szóhasználattal, ahogy mi mondunk bizonyos dolgokat.

József: – Az intonáció, a hanglejtés más. De igazából a tájnyelvi különbségek Magyarországon is jelen vannak.

– Meséljetek a tapasztalataitokról, észrevételeitekről!

József: – Eddig kifejezetten jó tapasztalataink voltak. Amikor a gyerekeknek játékos, interaktív formában adunk át ismereteket, akkor azt élvezik. Ez egy picit más, mint az iskolai oktatás: felbontjuk az osztályrendet, körbeültetjük a gyerekeket, átrendezzük az osztályt, kérdésekről beszélgetünk közösen. A felsőbb tagozatokban csoportokat alakítunk ki, amivel egy-egy családot modellezünk.

Andrea: – Nekem egy olyan gondolat jutott eszembe – mert a gyerekekről már sokat beszéltünk –, hogy a pedagógusoknak is nagyon jó, ha látnak újfajta módszereket. Mi nem matematika, történelem, vagy természetismeret órát tartunk, hanem ez egy komplex foglalkozás, amiben kicsit mindegyik jelen van.

József: – Mindig megkérjük a tanárokat is, hogy jöjjenek be a foglalkozásainkra, nem azért, mert meg akarjuk mutatni, hogy milyen okosak és ügyesek vagyunk, hanem mert reméljük, hogy ötletet tudnak meríteni belőle.

Ilona: – Meg a pedagógusok is – a gyerekeket ismerve, de minket kívülről látva – tudnak nekünk tanácsot adni, hogy mit csináljunk másképp, tehát mi tőlük is tudunk tanulni.

Andrea: – Azok a gyerekek, akik a tanórákon gyengébb képességűeknek mutatkoznak, vagy visszahúzódóbbak, lehet, hogy a mi foglalkozásainkon, ami sokszor tevékenységközpontú, jobban megnyilvánulnak, mint azok, akiknek egyébként lexikálisan jobb tudásuk van.

Dóra: – Bevallom őszintén, hogy én először tartok ilyen foglalkozást iskolában, nekem ez kifejezetten nagy élmény. Jó látni azt, hogy az ötödikes, hatodikos korosztállyal mennyire jól együtt lehet dolgozni, és mennyire jó meglátásaik vannak. Én azt gondolom, hogy nagyon élvezik, és tetszik nekik, hogy nem csak frontális oktatás van, hanem kicsit máshogyan, kreatívan, játékosan tanítunk.

– Párhuzamosan tartjátok a foglalkozásokat, így egy óra alatt tulajdonképpen az iskola összes tanulójával tudtok foglalkozni. Meséljetek a foglalkozásokról!

Ilona: – Én azért szoktam 1-2. osztályosoknak tartani foglalkozást – bár a nagyobbaknak is szívesen megtartanám –, mert nagyon szeretek énekelni, és úgy gondolom, hogy a folklór, a mondókák, az énekek, a gyerekjátékok a népszokásokhoz nagyon szorosan kapcsolódnak, és így könnyebb a gyerekek érdeklődését is felkelteni. Ünnepek és szokások a foglalkozás címe. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek tudatosítsák magukban a dolgos hétköznapok és az ünnepek közötti különbséget, hogy az ünnepi pillanatot majd felnőttként is meg tudják ragadni.

Andrea: – Én most a 3-4. osztályosoknak fogok foglalkozást tartani Ételünk, életünk címmel. A kenyérsütésen keresztül tapasztalják meg a gyerekek, hogyan került régen az asztalra ez a fontos eledel. A cél, hogy átérezzék: tésztát dagasztani, kenyeret sütni otthon nem egy kivitelezhetetlen dolog. Terménymagokat is hoztunk, hogy a gyerekek megismerkedjenek mindennapi táplálékunk alapanyagaival.

Dóra: – Én az 5-6. osztálynak fogok Család és közösség címmel foglalkozást tartani, a családszerkezetről, a munkamegosztásról és az értékrendről beszélgetünk, illetve játszunk.

József: – Én a 7-9-eseknek fogom ugyanazt a foglalkozást megtartani, mint Dóri. Mint ahogy a múzeumban összegyűjtünk adatokat, hogy megőrizzük és bemutassuk a jövő nemzedékek számára, ugyanúgy kérjük a gyerekeket is: saját magukról, a családjukról gyűjtsenek össze történeteket, adatokat és őrizzék azt, mert, ha ők ezt nem teszik meg, akkor nem lesz mit továbbadni. Erről szól a foglalkozás.

– Mi Kárpátaljáról az első benyomásotok?

József: – Kedvesek az emberek. Az útállapotok nem a legkedvezőbbek. A gyerekek aranyosak, de hát a gyerekek általában mindenütt aranyosak. Néha Ilivel, mi, akik az idősebb korosztályhoz tartozunk, a sok Lada és Zsiguli láttán úgy érezzük, mintha időutazáson vennénk részt.

Ilona: – Igen, azt a hangulatot idézi, amikor még gyerekként a szocializmusban éltünk. Ugyanakkor az emberek vendégszeretete, szívélyessége, a pedagógusok hozzáállása, a gyerekek nyitottsága, tisztasága mindenképpen nagy élmény.

Andrea: – A pedagógusok befogadóak, érdeklődőek voltak, ami nagyon jól esett. Egyes foglalkozásainkra legtöbbször nem csak az adott osztálynak a pedagógusa jött be, hanem más tanárok is.

Dóra: – Tiszabökényben és Forgolányban voltunk tegnap, s nekem pozitív élmény volt, hogy a nagyon fiatal tanári gárda lelkesen próbálja igazgatni a gyerekeket, és embert faragni belőlük.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma