140 éve jelent meg az első üveg Coca-Cola

Száznegyven éve, 1886. május 8-án ízlelhették meg először a vásárlók a világ egyik legnépszerűbb üdítőitalát, a Coca-Colát az amerikai John Stith Pemberton atlantai patikájában. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának anyag.

A gyógyszerésztől a feltalálóig

Pemberton 1831. július 8-án született a georgiai Knoxville-ben. A vegyészet iránt érdeklődő fiatalember tizenkilenc évesen szerzett gyógyszerészi képesítést, és Columbusban telepedett le. A polgárháború kitörése után, 1861-ben a déliek hadseregébe jelentkezett, s a háború utolsó napjaiban, már főhadnagyként súlyosan megsebesült. Leszerelése után visszatért patikájába, de állandó fájdalmai miatt rászokott a 19. század elején szintetizált morfinra, amely akkoriban elterjedt fájdalomcsillapítónak számított. Függőségétől szabadulni akarva kísérletezni kezdett, hogy ópiummentes alternatívát találjon. Először a szülőhazájában honos, nagy mennyiségben mérgező hatású gombvirágcserje hatóanyagát próbálta ki, de nem volt elégedett az eredménnyel.

A kokaboros ital korszaka

Egy lapban olvasott arról, hogy a francia Angelo Mariani a kokadió levelét keverte bordeaux-i borba, s a kokaintartalmú ital – amelyet gyógyszerként reklámoztak – elsöprő sikert aratott, Viktória királynőtől IX. Piusz pápáig számtalan híresség fogyasztotta. Elhatározta, hogy elkészíti saját, amerikai változatát, amelyhez a kokalevél, a bor és a cukor mellett az afrodiziákumként ismert damiána növény és a koffeintartalmú kóladió kivonatát is hozzáadta. Jóllehet az 1885-ben árusítani kezdett, Pemberton’s French Wine Coca névre keresztelt ital sem volt igazán hatékony fájdalomcsillapító, a megcélzott felső-középosztály körében kelendőnek bizonyult. Ugyanis reklámja szerint szinte minden baj kúrálására alkalmas volt a fejfájástól a kimerültségen és az impotencián át az emésztési zavarokig.

Egy véletlen, amely történelmet írt

A következő évben Georgia állam törvényhozása megnehezítette a szeszes italok forgalmazását, ezért Pemberton a recept újragondolására kényszerült. Az alkohol pótlására tett kísérletek során véletlenül öntött szódavizet a sziruphoz, s az eredmény minden várakozását felülmúlta. Így nemsokára sikerült eltalálnia a megfelelő arányt is. A folyadékot először 1886. május 8-án ízlelhették meg az érdeklődők az atlantai házától két háztömbnyire fekvő Jacob’s patikában.

Az üzlet az első időszakban veszteségesnek bizonyult, mert naponta csak átlag kilenc üveg fogyott ötcentes áron. Az Atlanta Journalban megjelent hirdetés (a világ első üdítőital-reklámja) pedig 79 dollárba és 96 centbe került. A dolgok azonban hamarosan megváltoztak: Pemberton barátja, Frank Mason Robinson azt javasolta, hogy az italt kereszteljék a könnyen megjegyezhető és jól hirdethető Coca-Colára. Tőle származik a logó jellegzetes írásképe is. (A név az ital két összetevőjére utal, de a kokadió „szalonképtelenné” válása után már jelentés nélküli, jól hangzó kifejezésként hivatkoztak rá.) A gyógyszerként bejegyzett italt ezután már egyre többen keresték, s gyártására később létrejött a Coca-Cola Company.

Pemberton tragikus sorsa

Pemberton már nem élvezhette a sikert. Megbetegedett, morfiumfüggősége egyre többe került és csőd szélére jutott. Elkeseredésében a szabadalmi részesedése fokozatos eladására kényszerült. Azonban hitt abban, hogy találmánya „egy napon nemzeti ital lesz”, ezért némi tulajdonrészt a fiára hagyott. A fia azonban inkább pénzt akart, így 1888-ban röviddel Pemberton halála előtt a szabadalmi jogok fennmaradó részét is eladták. Pemberton 1888. augusztus 16-án, ötvenhét éves korában gyomorrákban halt meg, koldusszegényen.

Világmárkává válik a Coca-Cola

A vállalatot, a márkát és a mai napig hétpecsétes titokként kezelt gyártási eljárást a kiváló üzleti érzékkel megáldott Asa Griggs Candler szerezte meg. Állítólag 2300 dollárt adott érte. 1892 megalapította a Coca-Cola Company részvénytársaságot, a védjegyet 1893-ban jegyeztették be. Az üdítőital 1889-ig csak Atlantában, ott is csak kimérve volt kapható. 1895-re már országszerte forgalmazták, 1899-től exportálták, előbb Kubába, később már Európába is szállították.

A cég 1899-ben engedélyezte először független vállalkozónak, hogy előállítsa, palackozza és terjessze termékét. A továbbiakban hasonló megállapodások – és hatalmas reklámkampányok – tették lehetővé, hogy az itallal a kanadaiak, a mexikóiak és a kubaiak is olthassák szomjukat. Az italt Európában először 1900-ban kóstolhatták meg, amikor Candler idősebb fia diplomájának megszerzése után itt töltötte a nyarat. Az előrelátó papa több láda kólát is csomagolt neki, amelyeket a fiú bárokban osztott szét, és idővel számos megrendelés érkezett Atlantába.

A kokain körüli viták

A századforduló táján a vállalatot egyre több támadás érte versenytársai részéről. Azt állították, hogy az ital kokaintartalma miatt függőséget okozhat. Candler először azzal érvelt, hogy a Coca-Cola csak jelentéktelen mennyiséget tartalmaz az anyagból. Később azt is felajánlotta, hogy felhagy az üzlettel, ha akár egyetlen embert mutatnak neki, aki a Coca-Colától betegedett meg. A támadások azonban nem szűntek, ezért a kokain mennyiségét egyre csökkentették. 1929-ben pedig teljesen megszüntették, az ital készítésekor felhasznált koka-levelekből teljesen kivonják az alkaloidokat.

Forrás: hirado.hu