Európában az elsők között Budapesten lehetett megtekinteni a hangyászsünt
A hangyászsünök a legkülönösebb állatok közé tartoznak, mert emlős létükre nem eleven utódokat hoznak a világra, hanem tojásokkal szaporodnak. Az emlősök körében még a kacsacsőrű emlős rak tojásokat. Utódaikat azonban más emlősökhöz hasonlóan tejjel táplálják. Az első hangyászsünök 1912-ben érkeztek Budapestre, azóta az állatkertben komoly eredményeket értek el a hangyászsünök tartásában.
A Fővárosi Állat- és Növénykert idén ünnepli megnyitásának 155. évfordulóját, (az állatkert kapuit 1866. augusztus 9-én nyitották meg a nagyközönség előtt) ennek kapcsán 2021-ben jubileumi emlékévet hirdetett az intézmény. Az emlékév kapcsán pedig felidézik múltjukat, történeti örökségüket. Ennek részeként indítja el az állatkert új cikksorozatát, amelyből megismerhetjük az állatkert történetét. Első cikkükben pedig a tojásrakó emlősök budapesti tartásának történetével foglalkoznak.
A tojásrakó emlősök – vagyis a hangyászsünök és a kacsacsőrű emlős – érdekes állatok, hiszen emlős létükre tojásokat raknak, utódaikat azonban más emlősökhöz hasonlóan tejjel táplálják.
Mivel Ausztrália az őshazájuk, az egyetemes természettudomány viszonylag későn fedezte fel létezésüket, legalábbis ahhoz képest, hogy az oroszlán, a teve vagy az elefánt már az ókor óta ismert állatnak számít.
Az első híradások a tojásrakó emlősökről a 18. század végén jutottak el Európába, habár ekkor még nem tudtak szaporodásuk különleges módjáról
– olvasható a Fővárosi Állat- és Növénykert jubileumi cikkében.
A hangyászsünökről legelőször a Bounty híres és hírhedt kapitánya, William Bligh adott hírt 1788 augusztusában miután Tasmániában megfigyelte ezeket az állatokat. Bligh beszámolója alapján Georges Cuvier (1769–1832), a neves francia természettudós készítette el a hangyászsün első tudományos leírását.
A budapesti állatkertben az elmúlt néhány évben komoly eredményeket értek el a hangyászsünökkel kapcsolatban. Az egyik ilyen fontos eredményük, hogy közel egy évszázados szünet után 2012 óta ismét bemutatják a rövidcsőrű fajt. Ez azért is számít óriási eredménynek, mivel a világon kevés állatkertben lehet hangyászsünöket látni, különösen Ausztrálián kívül.
Még nagyobb eredmény azonban, hogy 2019-ben szaporítani is sikerült őket.
A 20. századból például összesen tizenegy állatkerti kelésről maradtak fenn feljegyzések (Berlin: 1908, Bázel: 1955 és 1967, Sydney: 1977 és 1987, Philadelphia: 1983 és 1985, Oklahoma City: 1987, Adelaide: 1988 és 1989, Saint. Louis: 1996), de a frissen kikelt apróságok ezekben az esetekben rendszerint igen hamar elpusztultak, és csak egy-két állat érte meg az ivarérett kort.
Az ezredforduló óta a vezető ausztrál állatkertek lépésről lépésre kidolgozták a hangyászsünök szaporításához szükséges tartástechnológiát. Ennek nyomán a nyugat-ausztráliai Perth állatkertjében 2007 óta már legalább tíz alkalommal sikerült eredményesen szaporítani őket, sőt 2015-ben kikelt az első olyan hangyászsün is, amelyiknek már a szülei is állatkertben jöttek világra.
A hangyászsünök története azonban nem 2012-ben kezdődött a fővárosi állatkertben, hanem száz évvel korábban.
Az első hangyászsünök ugyanis 1912-ben érkeztek Budapestre.
Az első szállítmányból akkor a londoni, a berlini és a frankfurti állatkert is kapott két-két egyedet. Ezek közül két évvel később már csak az egyik londoni és az egyik budapesti állat volt életben, ez utóbbit pedig még 1917-ben is láthatta a fővárosi közönség, s ez akkoriban állattartási bravúrnak számított.
Forrás: hirado.hu