Fancsika ispán faluja
A Nagyszőlősről Beregszász felé robogó helyiérdekű vonat – hét kilométer megtétele után – első megállójához érve lefékez egy 2059 lakost számláló, Tisza-menti község, Fancsika szebb napokat is látott vasútállomásán, s a lekecmergő utasokhoz csatlakozva, magam is leszállok a tekintélyes kort megélt szerelvényről, hogy „felfedezzem” a hétszáz éves ugocsai falut. Legenda és valóság
A település nevének az eredetéről szóló monda szerint egy alkalommal Mátyás király a folyóparti erdőségben vadászott, s a Tiszához leereszkedve összetalálkozott az egyik helybeli vadász Fanni nevű lányával. Szerelem szövődött közöttük, s az uralkodó az általa Fannikának, Fancsikának becézett lánynak ajándékozta a falut, melyet később az új birtokosról neveztek el. A valóságban viszont a helység első ismert földesura, a Hontpázmány nemzetségből származó Fancsika ispán volt a névadó, akinek a neve a régi magyar nyelvi Fancs (más változatban: Foncs) személynévből ered. A település – a különböző források szerint – 1303-ban vagy 1356-ban jelenik meg első ízben a hétszáz éves okmányok lapjain, a későbbi korszakok során viszont többször is elpusztult, majd újjáépült a falu, s még a XX. század elején is „csonka községként” emlegették. Legrégibb fennmaradt épületét, római katolikus templomát még a középkorban emelték gótikus stílusban, a reformáció idején viszont a lakosság igen hamar református hitre tért, s a szentegyház már 1560-ban protestánssá lett. A római katolikus plébánia csak a XVIII. század derekán alakult újjá, 1755-ben ismét katolikussá lett az ősi templom, s több mint húsz év telt el, mire a református gyülekezet felépítette jelenleg is használt lelki otthonát.
A múltban Fancsika túlnyomórészt magyarlakta község volt, a szovjet érában viszont nagyon sok ukrán települt be, s már ők alkotják a népesség nagyobbik részét. Az 1970-es években az elszlávosításra törekvő szovjethatalom felszámolta a magyar tannyelvű általános iskolát, s ma már csak a KMKSZ, a magyar óvoda, a vasárnapi iskola, valamint a történelmi egyházak őrzik a magyarságtudatot.
Nagyszőlős vonzásában
Az elmúlt rendszerben községünkben, a néhai Weiss József magánvállalkozó államosított szeszgyára területén működött a borpalackozással is foglalkozó Nagyszőlősi Konzervgyár 2-es számú üzemegysége, ahol százezer liter számra állították elő a szeszelt bort, amit jókora ciszternákban visszaszállítottak a járási központba, a nevezett gyár 1-es számú üzemegységébe, s ott palackozták az italt, mely eljutott a Szovjetunió minden zegzugába – pillant vissza a múltba Bák Ferenc, a helybeli KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Jelenleg a lakosság nagyobbik része az iparban talál magának munkát, rengetegen utaznak be Nagyszőlősre, a könnyűipari üzemekbe, valamint az Automotive Ukraine Kft.-be, míg 250-300 munkás a helyben működő, zöldségfélék konzerválásával foglalkozó Univer Kft.-nél helyezkedett el. A lakosok 15-20 százaléka külföldön vállal munkát, a magyar férfiak inkább a magyarországi, míg az ukránok jobbára a csehországi, szlovákiai és oroszországi (konkrétan a moszkvai) építkezéseken dolgoznak, egy-két házaspár a távoli Portugáliában keresi meg a kenyerét, ahol is a férj az építő-, míg a feleség a vendéglátóiparban helyezkedett el, s évente csak egy-egy hónapra, a nyár végén térnek haza Fancsikára. Két-három helybeli asszony pedig Olaszországban dolgozik házvezetőnőként vagy egyedülálló idős emberek gondozójaként, s akad, aki csupán ötévente egyszer utazik haza a szülőfalujába.
A lakosság mindössze 5-10 százaléka foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A farmerek (nincsenek sokan) 5-10, míg a kistermelők 0,90-1,30 hektárt mondhatnak a magukénak, ám az utóbbiak harmada inkább bérbe adja a földjét a helybeli farmereknek, akik terménnyel vagy pénzzel fizetnek a parcellák bérletéért. A gazdák elsősorban kukoricát és kalászosokat termesztenek, de jobbára a jószágaikkal etetik fel azokat, s kevés fancsikai szemes termény jut el a nagyszőlősi piacra. Inkább a gabonán, tengerin felhizlalt sertéseket próbálják értékesíteni, melyeket helybeli vagy sásvári felvásárlóknak adnak el. A falusi csorda mintegy 150 szarvasmarhát számlál, tejfelvásárló-központ viszont nem működik a község területén, így a tehéntartó gazdák tejfeleslegét jobbára a falubelijeik veszik meg, bár akadnak, akik a nagyszőlősi piacra viszik a tejüket, a túrójukat, illetve a tejfelüket. Fóliaházi zöldségtermesztéssel viszont – noha helyben is működik egy konzervgyár – mindössze egy-két család foglalkozik.
A megvalósult emlékműtől a meghiúsult iskoláig

Egyházak a magyar közösségért


A református egyházközség lelkipásztora, Molnár Lóránt tiszteletes is Nagyszőlősről jár ki hozzánk szolgálni, vasárnap istentiszteletet, pénteken pedig bibliaórát tart. Parókiánkat visszakaptuk, s önerőből helyreállítottuk. Eddig nem fogyatkoztunk, ám a múlt évben, két keresztelő és öt esküvő mellett, öt testvérünk távozott a földi világból – tájékoztat ifj. Palásty Árpád református gondnok. – Az egyházkerülettől évi egy-két alkalommal kapunk ruhasegélyt, karácsonykor pedig élelmiszercsomagokat ajándékozunk az özvegyeinknek, illetve a nehéz anyagi helyzetben lévő egyháztagoknak.
Magyar nyelvű nevelés – nem csak magyaroknak
A magyar óvoda 18 alkalmazottat, köztük hat óvónőt foglalkoztat, s jelenleg 72 gyermeket nevelünk – tudjuk meg Veszprémi Csillától, a Fancsikai 2. számú Szent Katalin Óvoda vezetőjétől. – Felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül bárkit felveszünk, a 40 magyar gyermek mellett az apróságok többsége ukrán, akiket nyilván olyan megfontolásból íratnak be hozzánk a szüleik, hogy anyanyelvük mellett sajátítsák el magyar falubelijeik nyelvét is.
Bár állami óvoda lettünk, szellemiségünket tekintve továbbra is egyházi intézmény maradtunk, közös imával kezdjük és zárjuk a napot, vallásos tárgyú verseket, illetve egyházi énekeket is tanítunk a gyermekeknek, akik karácsonykor betlehemet építenek, bensőséges ünnepség keretében előadják Jézus megszületésének a történetét, húsvétkor pedig énekekkel, valamint versekkel lépnek fel a római katolikus templomban.
Amikor még az egyház tartott fenn bennünket, a Budapesten működő Kárpátaljai Ferences Misszó Alapítvány, illetve az Osztrák Ferences Misszió Alapítvány is támogatta a működésünket, jelenleg pályázatok útján igyekszünk biztosítani a két parókián működő óvodai helyiségek rezsiköltségét, s a Munkácsi Karitász, illetve a Szülőföld Alap is segít nekünk az intézmény fenntartásában. Meséskönyveket ajándékozott a KMPSZ, illetve több helybeli szülő, a bútorokat pedig vagy az egyház kapta – korábban – adományként a Nagyszőlősi Karitásztól, vagy magunk készíttettük el azokat helybeli mesteremberekkel.
2001-ben Stéfán Sándornak, a KMPSZ elnökségi tagjának és az ugocsai szórványoktatásért felelős tisztségviselőjének a kezdeményezésére a római katolikus plébánián, illetve a református parókián beindult a vasárnapi iskola, ahol Sztároszta Mária tanárnővel együtt foglalkozunk a csaknem 300 tanulóval, akik harmada magyar nemzetiségű. Három csoportot működtetünk: a kezdők még csak a nyelvtanulással foglalkoznak, a haladóknak már irodalmat is tanítunk, a felső csoport tagjait pedig megismertetjük nemzetünk történelmével, mindemellett pedig a hagyományőrzésre is gondolunk, régi magyar népi gyermekjátékokat sajátíttatunk el a kisdiákokkal.
Lajos Mihály
Forrás:karpataljalap

