Fóbiák

A szekemberek szerint a félelem maga a legtöbb esetben gyermekkorban alakul ki, általában 7 éves korig.

A tárgyakhoz, helyzetekhez kötődő fóbiák, szorongások az ún. agorafóbia (tömegiszony) speciális esetei, az agorafóbiás beteg retteg a tömegtől, illetve az olyan helyzetektől, ameyekből nehéz volna elmenekülni, így, félelem tölti el őket akár autókban, vonatokon vagy repülőgépeken utazva is.

Az agorafóbia ugyanakkor nem gyermekkorban fejlődik, ki, hanem az azzal diagnosztizált pácienseknél, kb. a 20. életév közelében teljesedik ki az esetek döntő többségében. Mint a legtöbb mentálhigiénés probléma esetén, a szakemberek úgy vélik, az esetek hátterében a genetikai és a környezeti tényezők közösen húzódnak meg, és éppen ezért lehetetlen is megmondani, kinél fognak jelentkezni a különböző szorongások vagy fóbiák és kinél nem.

Többtucatnyi különböző fóbia ismert, pl. az ofidiofóbia, amely a kígyóktól való rettegést jelent-, de létezik arachnofóbia, ami a pókok keltette félelemre utal, és még számtalan más saját névvel rendelkező rettegéscsoport ismert a pszichiátriai esetek alapján. A félelem forrását képező tárggyal, élőlénnyel vagy helyzettel találkozva a fóbiákkal rendelkezők agya olyan vészjelzést kap, amely úgy jelzi az adott helyzetet, mint nem várt eseményt, ez pedig felfokozott állapotot és félelmet kelt a fóbiáktól szenvedőkben, a folyamatban jelentős szerepet játszik agyunk félelem- és érzelemközpontja, az amygdala. Ráadásul az érzékszerveink által az agyba jutott jelek alapján a fóbiát aktiválhatja sok más, a fóbia forrásával tévesen azonosítható helyzet, élőlény vagy tárgy is, példul a kígyóktól rettegők számára a kerti slag, vagy egy girbe-gurba, földre hullott ág is első ránézésre a rettegett csúszómászónak tetszik, így hasonlóan félelmet keltőnek tapasztalhatják.

A kutatók úgy vélik, a fóbiák forrásául szolgáló reakciók bizonyos fokig az emberi evolúció termékei, annak lenyomatai, amikor őseink számára a vadonban létfontosságú volt, hogy óvatosak legyenek a rájuk leselkedő ragadozókkal, mérgező állatokkal szemben, akiktől a félelem biztonságos távolban tartotta őket. A fóbiákkal diagnosztizáltak azonban nem úgy működnek, mint a normális emberek, akiknél – hogy maradjunk a kígyóknál – tudatosul, hogy a kígyó látványa egy ritka esemény, amely csakis arra az adott helyzetre jellemző, amelyben valóban találkozott az illető a csúszómászóval. A fóbiával rendelkezők képtelenek elfelejteni az eset kapcsán érzett félelmet, és szinte folyamatos rettegésben maradnak. A szakemberek szerint a fóbiás betegekkel az a legnagyobb baj, hogy a legtöbben közülük soha nem keresnek segítséget, holott a fóbiák jelentős része remekül kezelhető.

forrás:egeszsegtukor.hu