Halálos szépségtippek a múltból

A női magazinok java arról ír, hogy mit kell megvenned, milyen kezeléseken, beavatkozásokon kell átesned ahhoz, hogy trendi légy, hogy a társadalom által elvárt szépségideálnak megfelelj. Mi pedig perkálunk a multiknak, hadd legyen nekik jó!

Ha nagyon elkeserednénk a tükör előtt állva vagy a magazinokat lapozgatva, gondoljunk arra, hogy a régi idők szépasszonyai is sokszor haragban voltak önmagukkal, és nagy árat kellett fizetniük azért, hogy párbajba küldhessék a nemesurakat.

Jöjjenek a legkárosabb divattrendek!

A Gillette előtt….

A középkorban a magas homlok és a szőrszálaktól mentes női test számított trendinek. Már csak az élősködő lakócimbik féken tartása végett is… Mégis hogyan tudták ezt megoldani a XV. században borotva nélkül?

A szép, magas homlokért egyesével vagy tincsenként tépték ki a hajszálakat. Szemöldöküket teljesen eltávolították.

Testükre arzén és méz keverékéből pasztát kutyultak, amit felmelegítettek, és addig hagyták a bőrön, amíg nem marta azt, majd forró vízzel leöblítették.

Később, a XVI. századra az eljárás „korszerűsödött”: macskaürülék és ecet keverékét használták e célra.

Ha csak halálunk után sikerül, akkor is fehér lesz az arcbőrünk…

A középkorban az anyajegyek és a szeplők a boszorkányság jeleinek számítottak. A fehér arcbőr egyet jelentett a nemességgel, az arisztokráciával, hiszen ők nem dolgoztak kint a napon, nem barnulhatott le az arcuk. De nem mindenki rendelkezik genetikailag hullafehér bőrrel, s ez a középkorban sem volt másként.

Különböző dörzsikkel próbálták magukról lecsiszolni a bőrhibákat és az enyhén barnás szint. Ólom-szulfátból púdert készítettek, ami egészen hatékony fehérítő volt, viszont voltak apróbb mellékhatásai: hajhullás, kopaszodás, gyakori használat során halál.

„Méregzöld”

A viktoriánus korabeli hölgyek legnagyobb álma a zöld ruha volt, ugyanis sokáig nem létezett zöld színű festék. Az anyagok színét kék és sárga festékből keverték ki. Carl Wilhelm Scheele megalkotta réz és arzén elegyéből a csodálatos zöld textilt. Ezzel a kemikáliával tapétákat is festettek.

Gyakoriak voltak a vegyszer miatt a légúti, szem- és gyomorirritációk, sokkot okozott a gyerekeknek, túl nagy dózis belélegzése esetén pedig halált. Szerencsére túlságosan drága volt, így az arisztokrata hölgyek is csak különleges alkalmakkor tudták megengedni maguknak a zöld ruhákat. Viszont így is sok életet követelt ez a trend: az alkalmazottakét, akik a festékkel dolgoztak.

Krinolin

A krinolin hatalmas, keményített alsószoknya, egy fém keret, ami a 18. és 19. századi ruhák alakját segítette. Rendkívül kényelmetlen viselet, még leülni is szinte lehetetlen volt benne. Számos kellemetlenséget eredményezett: hintók és lovaskocsik kerekei alá szorult; vitorlaként funkcionált, ugyanis az angol mólókon sétáló hölgyeket vízbe sodorta a szél. Leggyakrabban pedig felgyulladt, és mivel elég nehéz volt levenni, sok úrihölgy égett meg általa. Voltak olyan esetek, amikor égő házból nem tudtak menekülni terjedelmes szoknyájuk miatt.

A Bolond Kalaposok

Nem Tim Burton, de még csak nem is Lewis Carroll agyszüleménye a „Bolond Kalapos” karakter, sőt sajnos nem is egy volt belőle.

A kalapkészítők a 17. századtól a 20. század közepéig munkájuk közben mérgezték magukat. Higanyoldatot használtak ahhoz, hogy a szőrméből filcet készíthessenek. A higany gőzének folyamatos belégzése mérgezést okozott. A mérgezésnek fizikai és pszichológiai hatásai is voltak: önbizalomhiány, depresszió, félénkség, ingerlékenység, érzéketlenség, éjszakai rettegés, koordinációs zavarok, dadogás, foghullás és végül halál.

A divat folyamatosan változik: van, hogy előkelő érzést ad, van, hogy bohókás, polgárpukkasztó, mi pedig szintúgy követjük évszázadok óta, mint az elődeink.

Kinek is akarunk megfelelni ezzel? A szépségideálnak? A társadalomnak? A divattervezőknek? A férfiaknak? Más nőknek? Önmagunknak? Mindenkinek? Vajon most jobban törődnek a tervezők, a cégek a testi épségünkkel? Biztosak vagyunk abban, hogy a jelenlegi trendekkel nem ártunk önmagunknak?

Bak-Kun Viktória

Kárpátalja.ma