Így ismerhető fel az autizmus

Bár a betegség egyes kutatások szerint minden századik embert érint, a társadalomban még mindig viszonylag torz kép él róla. Hogyan alakul ki, és mik az első jelei?

Az autizmust legtöbben a szellemi visszamaradottsággal járó betegségek köré sorolják, azonban jóval összetettebb zavarról van szó. Az autista emberek intelligenciája nem sérült, sőt az emlékezőképességük sok esetben átlagon felüli. Elsősorban a viselkedésben és a társas kapcsolatokban nyilvánul meg a zavar, az érintettek ugyanis nehezen találják meg a hangot kortársaikkal, nem tudnak azonosulni a társadalmilag elfogadott viselkedési formákkal, illetve nem képesek a másik ember fejével gondolkodni, hogy megértsék a helyzetét.

Nehéz meghatározni, hogy hány embert érint ez a zavar. A nemzetközi adatok szerint 0,6 százalékos az előfordulása, de egyes kutatások szerint még ennél is nagyobb az arány, és világszerte minden századik embernél kimutatható. Az érintettek köre nagyon változatos, súlyosságától függően pedig számos tünettel és viselkedésformával jelentkezhet, emiatt az utóbbi években autizmus spektrum zavarként utal rá a szakirodalom. A fejlődési zavar pontos okát a mai napig nem ismerik a kutatók, annyi azonban biztos, hogy kialakulását a genetikai háttér is meghatározza. Sem a rossz nevelés, sem pedig a káros környezeti hatások nem felelősek a kialakulásáért, legalábbis a kutatási eredmények cáfolták az összefüggést.

Az autizmus első jelei
Általában kétéves kor körül jelentkezhetnek az autizmus első tünetei, bár egyes tesztek már korábban is felhívhatják rá a figyelmet. A zavarok általában a társas viselkedésben nyilvánulnak meg: jellemzően a gyermek kevésbé érdeklődik a környezetében lévő emberek iránt, és elutasítja a testi kontaktust – nem szereti például, ha ölbe veszik, megsimogatják. Ennek ellentéte is előfordulhat, amikor idegeneket is a bizalmába fogad, ölükbe ül, és kérdés nélkül használni kezdi a személyes tárgyaikat.

Az autista gyermek kerüli a szemkontaktust, beszédfejlődése sem a megfelelő ütemben zajlik, és ezt más módon (például gesztikulációval) sem kompenzálja. Emberek helyett gyakran tárgyakkal alakít ki bensőséges viszonyt, egy-egy játékhoz megrögzötten ragaszkodik. Érzelmeit sem fejezi ki a megszokott módon, ha bánatos, nem keres vigasztalást, és örömét sem osztja meg a körülötte lévőkkel.

Leginkább a kortársak között tűnnek fel ezek a zavarok, az autista gyermek ugyanis csak ritkán kezdeményez közös elfoglaltságot, nem vonja be társait a játékba. Előfordulhat ugyan, hogy közeledik a másikhoz, de nem a megszokott módon, ami miatt a többi gyermek elzárkózik tőle. Sokszor furcsa, korának nem megfelelő dolgok szórakoztatják, és gyakran ismételget monoton cselekvéssort: tárgyakat pörget meg újra és újra, egymásra pakol tárgyakat, majd szétszedi és megismétli. Túlságosan ragaszkodik az állandósághoz, és összezavarodik, ha a megszokott cselekményláncolat valamilyen váratlan ok miatt megszakad.

Az imént felsorolt tünetek nem jelentkeznek minden autista gyermeknél, és nem is igazolják egyértelműen a betegséget. Ha azonban az autizmus tényét igazolják, a gyermeknek szakember segítségére lesz szüksége. Mivel sajátos nevelési igényű emberekről van szó, kezelésük elsősorban nem orvosi feladat. Speciális óvodai, iskolai nevelésre van szükségük, ahol autizmus szakos gyógypedagógusok segíthetik a felzárkózásukat. A fejlesztés célja, hogy a gyermek a zavar súlyossági fokához mérten a lehető legnagyobb önállósági szintet érhesse el, amelyben nagy segítség lehet számára a családja is.