Krakkói kirándulás

Idén ismét megrendezték a Kárpát-medencei Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetek Találkozóját.

Ezúttal Lengyelország, Krakkó felé vettük az irányt. Október 10-én délután kezdődött a nagy utazás. Lelkes „kis” kárpátaljai csapatunk 29 főből állt. A határátkelést követően először nem Krakkó, hanem Debrecen volt az úti cél, ahol az egyetemi gyülekezet fogadott minket. Szállást a gyülekezet templomában kaptunk. Másnap korán reggel elindultunk a híres lengyel város, Krakkó felé. Eközben csapatunk debreceni, miskolci, budapesti és szegedi egyetemistákkal bővült, s 90 főre gyarapodott. Szlovákián haladtunk keresztül, ahol beiktattunk néhány megállót. Kellőképpen elfáradva, 17 óra környékén érkeztünk meg végállomásunkra. A szállón csupán néhány percet töltöttünk el, ugyanis ismerkedős sétát tettünk a város főterén. Megálltunk Lengyelország egyik leghíresebb felsőoktatási intézménynél, a Jagelló Egyetemnél, mely mindannyiunkban mély benyomást keltett, a főtérhez hasonlóan. Mintha a középkor világában sétáltunk volna, még a kövek is letűnt, azonban dicsőséges korokról meséltek. Sok új dolog tárult elénk: Posztócsarnok, Barbakán, Nemzeti Múzeum, Mária-templom, Szent Adalbert templom.

Meglepetésünkre a főtéren ukrán néptáncot láthattunk és ukrán népi dallamokat hallhattunk. Mint kiderült, a lembergi Galícia együttes szórakoztatta a népsereget. Mindeközben ukrán termékek, ékszerek, népi ruhadarabok kiárusítására is bukkantunk. A közel két és félórás séta után meleg vacsora várta a visszaérkezőket. Kárpátaljai csoportunk spagettivel vendégelte meg a stöbbieket. Ezt követően voltak, akik leküzdve a fáradságot, újabb városnézésre indultak. Legtöbben azonban pihenéssel töltötték az időt, hiszen erőt kellett gyűjteni az elkövetkező napok programsorozataira.

Másnap reggel nyolc órakor, immáron három csoportban indultunk ismét városnéző körútra. Végállomásunk Wawel, a királyi palota és vár volt. A Visztula partján sétálva mindannyiunkat elbűvölt a látkép. Ezt követően kisebb csoportokba tömörülve fedeztük fel a vár, majd a város rejtelmes szépségeit. Lehetőségünk volt meglátogatni a kincstárat, a székesegyházat, majd felfedező túrát tettünk a belvárosban. Többen ellátogattak a helyi zsidónegyedbe.

Délben egy tejbárban ebédeltünk, ahol belekóstoltunk a helyi ízvilágba. A kiadós ebéd után a városfal nyomait követve ellátogattunk az Óvárosba. Bár külön utakon csodáltuk meg a város szépségeit, egy bizonyos: az mindenki számára feledhetetlen élmény marad. Az estét ízletes vacsorával zártuk, melyet a szegedi csapat készített.

S a túrának ezzel még nem volt vége. Vasárnap kora reggel egy hegyi városka, Zakopane felé indultunk. 8oo m magasságban voltunk. A város nyugodt hangulata magával ragadott bennünket. Itt is szabadon felfedezhettük a városkát. Legtöbben azonban 1ooo m magasságba lendültünk egy felvonó segítségével. Mesés kilátás tárult elénk, jó lehetőség volt ez arra, hogy kipihenjük a fáradalmakat, megosszuk az élményeket.

Azt hiszem, mindnyájunk nevében elmondhatom, hogy egy felejthetetlen kirándulásban volt részünk. A látványosságokon kívül azonban nem feledkezhetünk meg a barátságokról sem, melyek az út során alakultak ki. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy részt vehettünk az idei találkozón!