Nincsenek többé titkok – Magánélet a nyilvánosság előtt

Segít a kapcsolatteremtésben és -tartásban, összeköt a világgal, hihetetlen mennyiségű információhoz biztosít hozzáférést pillanatok leforgása alatt, megkönnyíti a mindennapok legegyszerűbb mozzanatait, és még sokáig sorolhatnám, mi mindenre jó az internet. Persze, mint minden jónak, ennek is megvannak a negatívumai.

Az internet története egészen a 60-as évekig nyúlik vissza, s katonai fejlesztések civil szférába való kiszivárgásával vette kezdetét, hol máshol, ha nem az USA-ban. Néhány évvel később, 1972-ben megszületett az első e-mail program, 74-ben maga az „internet” kifejezés, s a „hálózatok hálózata” elkezdte világméretű hódító útját. Hódítása mértékét nehéz pontosan megállapítani, hisz olyan gyorsan „terjed”, hogy az adatok rövid időn belül elavulnak. Egyes becslések szerint az internetes technológiákat ma 4 milliárdan használják, s az internetre kapcsolt számítógépek száma havi szinten 10-15%-kal növekszik.

Felhasználási lehetőségeit és előnyeit talán felsorolni sem lehetne. A banki ügyintézéstől kezdve a vásárláson át a kapcsolattartásig rengeteg dologra felhasználható. Ez utóbbi a leggyakrabban használt és legnépszerűbb funkciók között előkelő helyet foglal el. Ezen oly népszerű szolgáltatások viszont több szempontból is veszélyesek.

Az elmúlt évtizedben számos közösségi portál (myVIP, Facebook, Twitter), azonnali üzenetküldő szolgáltatás (MSN, Skype) jelent meg, melyek a különböző technikai vívmányoknak köszönhetően nemcsak a bepötyögött üzeneteket juttatják el pillanatok alatt másokhoz, hanem a hangot és az élőképet is (bizonyos programoknak köszönhetően akár úgy is, hogy mi nem is tudunk róla).

A közösségi oldalak közül is a legnépszerűbbnek tartott portál a Facebook. Az amerikai alapítású hálózat 2004. február 4-én kezdte el működését, s tavaly októberben elérte az 1 milliárd felhasználót. Nem véletlenül, hisz a közvetlen társalgáson, videotelefonáláson kívül még számtalan előnye van. Meg persze hátránya is. Megoszthatjuk másokkal élményeinket, gondolatainkat, képi emlékeinket, sokan azonban átesnek a ló túloldalára, s a nyaralási, családi képek mellett önmaguk félreérthetelen helyzetben, igencsak lengén öltözött képeit is közszemlére teszik, s másokkal szembeni rosszindulatuknak is oly módon adnak hangot, ami lassacskán már az említett személyiségi jogait sérti. Van azonban egy rejtett veszélyforrás is, amire sokan nem is gondolnak: az adatlopás.

Belgium fővárosában, Brüsszelben rendkívüli módon demonstrálták ezt. A véletlenszerűen kiválasztott járókelőktől nevük megkérdezése után egy készülő tv-műsorhoz kértek segítséget. A segítőkészeket egy magát gondolatolvasónak mondó férfi várta, aki némi hókuszpókusz után az „alanyok” magánéletére vonatkozó dolgokat árult el. Sőt, azt is elmondta, mennyi pénzt költöttek az elmúlt hónapban ruhákra, alkoholra, milyen számokkal kezdődik számlaszámuk, stb. „Ijesztő!” – mondta egyikük. Ekkor lehullt a lepel a varázslatról. A szomszéd helyiségben maszkos illetők ültek számítógépek gyűrűjében, akiknek mindössze egy név elég volt a személyes és bizalmas információk megszerzéséhez. Ezek legnagyobb részét pedig a Facebook-fiókot feltörve szerezték meg.

Gondoljunk csak bele, mi van akkor, ha nem csupán elrettentésként tesz ilyet valaki! Személyazonosságunk, magánéletünk, személyes adataink, amiket annyira próbálunk védeni, illetéktelenek kezébe kerülhetnek, akik bármilyen célra fel tudják használni azokat.

S hogy mit okozhatnak a rossz kézbe került adatok, őszinte hozzászólások, üzenetek? A Facebookos buktatók c. film néhány példája a válasz. Cameron Reilly a skót testőrezred tagjaként részt vett volna Vilmos herceg és párja esküvőjén, ha (valószínűleg ittas állapotban) nem nevezte volna nyilvánosan „nagyképű tehénnek” és sznobnak az arát. Véleménynyilvánítása miatt a brit védelmi minisztérium vizsgálatot indított.

Paul Chambers a Twitteren azt írta egy légitársaságnak, miután gépe indulása előtt 9 nappal azt egy hóvihar miatt lezárták: „Egy hetetek van, hogy összekapjátok magatokat, vagy a levegőbe repítem az egész kócerájt.” Ő volt az első ember, akit Twitter-üzenet miatt állítottak bíróság elé a terrorizmus elleni törvény megsértésének vádjával.

Brian Rudberg Facebook-profilját egy profi hacker törte fel, aki a férfi minden ismerősének üzenetet küldött azzal, hogy barátjukat Londonban kirabolták, s most feleségével és gyerekeivel ott áll pénz nélkül. A segélykérésnek lett is eredménye. Egy régi barát 1200 dollárt küldött, amit valaki fel is vett. Rudbergnek az eset után azt mondták, ez csak a felhasználók 1%-ával esik meg. Nos, ez már akkor is 2,5 millió embernek felelt meg.

A közösségi oldalak hasznuk mellett tehát jókora veszélyforrást is jelentenek, mely ellen nekünk magunknak kell tennünk: tartózkodjunk a bizonytalan eredetű és tartalmú üzenetek megnyitásától, kerüljük a gyanúsan sok személyes adatot megkívánó alkalmazásokat, nyereményjátékokat, ne akarjuk megnézni hírességek üzenetben, különböző felhasználók oldalán megjelenő szexvideóját (ilyen módon sokan jártak és járnak pórul), ne dőljünk be a nulla munkáért nagy pénzeket ígérő hirdetéseknek, s ha már itt tartunk, annak se, hogy milliós összeget, luxus utazást nyertünk, mert egymilliomodikként nyitottunk meg egy oldalt. Aki pedig nem akarja, hogy lengén öltözött képét szexuális szolgáltatást ígérő, vagy másokat lejárató oldalon lássa viszont, az ne tegye közszemlére!

A vezeték nélküli hálózatokkal is vigyázzunk! Aki nyitott Wi-Fi-csatornára bukkan vagy ne kapcsolódjon rá, vagy legalább komolyabb dolgokat, pl. banki tranzakciót ne bonyolítson le ily módon, nehogy hirtelen sokezres tartozása vagy üres számlája legyen.

Vigyázzunk tehát, s legyünk óvatosak az internet rendszerét használva, melyről Eric Emerson Schmidt, a Google Inc. vezérigazgatója azt mondta: „Az internet az első olyan ember alkotta dolog, amelyet az emberiség nem ért. Valamint ez az anarhiát próbálgató legnagyobb kísérletünk.”