37 ezer éves kagylóékszereket találtak Kelet-Timorban

Kelet-Timorban ausztrál kutatók mintegy 42 ezer éves kagylóékszerekre és dísztárgyakra bukkantak. Úgy hiszik, a leletek cáfolják ama feltételezéseket, miszerint Délkelet-Ázsia első lakosai kulturálisan nem voltak túl fejlettek. A tárgyak a régióban fellelt legidősebb ilyen leletek.

A kagylóékszerek legősibb képviselői egyébiránt 82 ezer évesek, Marokkóban találták meg őket.

Ahogy az emberek kivándoroltak Afrikából, a kagylóékszerek is elkezdtek feltünedezni az európai régészeti adatok között a mintegy 50 ezer évvel ezelőtti időszaktól kezdve.

Körülbelül ez idő tájt jutott el az ember Kelet-Ázsiába is, de a területen ilyen korú leletekből eddig nagyon keveset találtak. Egyes kutatók azon morfondíroztak, hogy a korai telepesek felhagytak a kézművességgel, és technológiai szempontból kevésbé fejlettek voltak európai kortársaiknál.

Egy ausztrál kutatócsapat Michelle Langley vezetésével a kelet-timori Jerimalai-barlangban talált olyan tárgyakat, amelyek cáfolják ezt a nézetet. Egyikük az Oliva nembe tartozó tengeri csiga héjából készült, mintegy 37 ezer éves, ezzel a legidősebb ékszer a régióban.

A ház tetején lévő lyuk azt sugallja, hogy nyakláncként vagy karkötőként használták. Az oldalán megfigyelhető nyomok szomszédos kagylógyöngyökkel érintkezés eredményei, míg a vörös okker maradványai testfestékből származhatnak. A modern Oliva házakkal végzett kísérletek feltárták, hogy természetes kopás nem alakíthatta ki a lyukat.

Az ugyanezen régióból előkerült, fiatalabb kagylógyöngyökhöz mérhető hasonlósága arra utal, hogy az ékszerkészítés mestersége generációról generációra öröklődött.

A csapat csigáspolip (Nautilus pompilius) házából készült dísztárgyakról is beszámolt, korukat 42 ezer évre becsülik. Az ugyanabból a barlangból előkerült leleteken fúrás, nyomva pattintás, csiszolás és festék nyomait lelték fel.

Korábban 42 ezer éves tonhalszálkák is előkerültek a Jerimalai-barlangból, ami azt sugallja, hogy a lakosok a legidősebb ismert mélytengeri halászati módszerek némelyikére is szert tettek.

Mindez Langley szerint azt sugallja, hogy az itt élt emberek nagyon jól adaptálódtak a part menti életvitelhez, ismerték környezetüket, és azt is, hogyan aknázzák ki.

A vizsgálatról a Journal of Human Evolution folyóirat számolt be.