A dinamitból gazdagodott meg, mégis békedíjról végrendelkezett Alfred Nobel
Alfred Nobel neve napjainkban jobbára a hadtörténészek és a robbanóanyag-kémikusok körében csengene ismerősen, ha 126 évvel ezelőtt, 1895. november 27-én nem írta volna meg híres végrendeletét. A fogadtatás nem volt olyan örömittas, mint ahogyan azt a Nobel-díj több mint százéves sikertörténetén végigtekintve gondolnánk: a vagyonos svéd vegyész felajánlása sok vitát gerjesztett.
Alfred Nobel svéd vegyész első robbanóanyag-szabadalmát 1863-ban nyújtotta be. A nitroglicerin felrobbantására szolgáló higany-fulminát robbanógyutacs rövid idő alatt széleskörben elterjedt. A hatalmas vagyonra szert tevő és több mint háromszáz találmányt jegyző Nobel életútját azonban családi tragédiák, magány, betegségek és depresszió kísérte.
Heleneborgi gyárának laboratóriumában 1864-ben robbanás történt. Alfred 21 éves öccse, Emil Nobel és régi barátja, a gyár mérnöke is az áldozatok között volt. A baleset a fiúk apját annyira megviselte, hogy szélütést kapott, majd élete végéig mozgásképtelen maradt.
A tragédia Alfredet a nitroglicerin biztonságos gyártási, szállítási és felhasználási módszerének kidolgozására sarkallta. Két évvel később azonban újabb robbanás következett be egy másik telephelyen. A nitroglicerin stabilizálásának útja vezetett el végül a dinamit feltalálásához.
Az alapítvány létrehozásának gondolatát állítólag a halálhírére írt nekrológok elolvasása keltette fel benne. 1888-ban, bátyja halálakor a lapok tévesen őt búcsúztatták, de nem éppen hízelgő szavakkal. A Le Figaro című francia lap nekrológjának a Meghalt a halál kereskedője címet adta.
Ekkor döntött úgy, hogy a vagyonát a béke céljaira ajánlja fel. A végrendelet első változatában még csak az orvostudomány és az élettan területén kiemelkedő eredményt elért tudósokra gondolt, a jutalmazni kívántak végső köre a harmadik változatban vált teljessé.
Nobel 1895. november 27-én jegyezte le végakaratát. A díjat megalapozó irat teljes titokban, kézírással, ügyvéd bevonása nélkül, sőt még azokat sem tájékoztatva készült, akikre a szűkszavú szerző nem kis feladatot rótt.
A végrendelet előírta, hogy értékesítsék a gazdag gyáros vagyonát és hozzanak létre egy alapítványt, amely a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg kamatjaiból évente díjakat oszt ki a fizika, a kémia, a fiziológia és orvostudomány legkiválóbb tudósai, valamint az irodalom kimagasló alkotói között.
A Nobel-békedíjjal azokat kellett jutalmazni, akik a béke ügyéért a legtöbbet tettek. Az elismeréseket a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, a stockholmi Károly Egyetem (Karolinska Institutet), a Svéd Akadémia, valamint a békedíjat a norvég parlament által megválasztott öttagú bizottság ítéli oda.
Nobel 1896-ban bekövetkezett halála után több mint három évbe telt, mire pénzzé tették ingatlanjait, gyárait, vállalatait és részvényeit. Meg kellett egyezni a családdal és el kellett érni, hogy II. Oszkár svéd király aláírja a Nobel Alapítvány „alkotmányát”. Nobelt kritikák érték amiatt, mert nemcsak a svédeket jutalmazta, egyesek hazafiatlansággal is megvádolták. A svéd vegyész és üzletember célja azonban éppen a nemzeti hovatartozástól független tudományos sikerek ösztönzése volt.
A legtöbb bírálatot emellett a népek közötti megbékélés ösztönzőinek kiosztott békedíj váltotta ki, egyrészt azért, mert ennek volt a legnagyobb politikai tartalma, másrészt sokan furcsállották, hogy éppen egy haditechnikai eszközöket feltaláló vegyész akart békedíjat osztani. Egyes politikusok erkölcstelennek tartották, hogy az elismerést „véráztatta” vagyon alapozta meg.
Nobel háború és béke ügyében képviselt álláspontját illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint – az élete utolsó éveihez kötődő – hadi jellegű találmányainak hasznosításakor az üzleti érdek győzedelmeskedett a háborúellenes elvei fölött. Emellett kiemelik, hogy a Nobel sikereit megalapozó dinamit elsősorban nem hadi célokra készült, hanem hegyi utak, bányák, alagutak kialakításához szükséges robbantások elvégzésére.
Mások szerint azonban közel sem volt olyan békepárti Nobel, mint ahogyan azt állítják róla. A kérdésben tanúsított véleményét valószínűleg nagyban befolyásolta a békeaktivista Berta von Suttner grófnő iránt táplált reménytelen szerelme. Levelezésük szerint Nobel osztozott a nő békevágyában, de a háborúk elleni fellépést teljesen más eszközökkel képzelte el.
Egyik alkalommal azt írta neki, az ő gyárai hamarabb fogják megszüntetni a háborút, mint a grófnő által szervezett békekongresszus. Végül a viták elcsitultak és 1901-ben átadták az első díjakat. A sors fintora, hogy négy évvel később, a békedíjjal jutalmazottak között Berta von Suttner is szerepelt.
A Nobel-díj több száz tudós életét változtatta meg visszafordíthatatlanul. A nem lebecsülendő anyagi jutalom mellett a társadalmi és erkölcsi elismerés a mai napig nemcsak a díjnak megítélt személyek, hanem tudományos közösségek, egyetemek, egész országok megítélésére is hatással van.
Forrás: mult-kor.hu