Amikor még meg sem született a Nap…
4,567 milliárd évvel ezelőtt a végtelen tér egy pontján egy gázokból álló hatalmas anyagcsomósodásban – mely a gravitáció törvényének engedve egyre jobban összesűrűsödött – a nyomás és a 100 millió kelvint elért hőmérséklet következtében beindult a termonukleáris fúzió.A csillagkezdemény magjában a hidrogénatomok héliumatomokká kezdtek összepréselődni, melynek következményeként roppant energiák szabadultak fel, s felizzott egy új csillag: a Nap. Körülötte pedig kisebb, gázokból és porból összesűrűsödő anyagcsomósodások helyén kialakultak a Naprendszer bolygói, valamint a kisebb égitestek: aszteroidák, üstökösök, meteorok. De mi történt a Naprendszer megszületése előtt?
A melbourne-i Monash Egyetemen dolgozó dr. Maria Lugaro által vezetett nemzetközi kutatócsapat meteoritokban (földre hullott meteorokban) talált nehéz, radioaktív elemek vizsgálatával kiderítette azt az időpontot, amikor lezárult az elemeknek az égitestekben való feldúsulása. A radioaktív elemek feldúsulásának elemzésével pedig kiderítették, mikor érkezhettek egyes, nehezebb elemek a kezdetben szinte kizárólag hidrogénből álló molekulafelhőbe, melynek helyén megformálódott a mi naprendszerünk, és kialakultak a Nap testvércsillagai. A csillagok ugyanis döntően hidrogénből álló gáz- és porködökben alakulnak ki. Az ott beinduló anyagcsomósodások révén magjukban a termonukleáris fúzió eredményeként a hidrogénatomok héliumatomokká, az így születő elemek pedig még nehezebb és még nehezebb elemekké préselődnek össze. A folyamat addig tart, míg a csillagok magja vassá válik. Ám a csillagok belsejében uralkodó nyomás és a hőmérséklet nem elegendő ahhoz, hogy a vasatomok még nehezebb elemekké préselődjenek össze, s a termonukleáris fúzió leáll.
Mi történik ezután? A Naphoz hasonló, közepes nagyságú csillagok a termonukleáris fúzió vége felé vörös óriásokká fúvódnak fel, légkörük kitágul, majd az égitestek magjai ledobják légkörüket, létrehozva a gyönyörű színekben pompázó, változatos alakú planetáris ködöket. A csillagmagok pedig fehér törpecsillagokká válnak. A legalább két vagy attól is több naptömegnyi csillagok esetében viszont a légkör – mivel a magból kiáramló sugárzás már nem tudja ellensúlyozni a roppant légkört, a mag felé húzó gravitációt – a hatalmas csillaglégkör rázuhan a magra, melynek következtében ott akkorára nő a nyomás és a hőmérséklet, hogy ismét beindul a termonukleáris fúzió, s egy gigantikus robbanásban megszületnek a vasnál nehezebb elemek. Ezt a folyamatot nevezzük szupernóva-robbanásnak, melynek eredményeként a csillagmag – az égitest nagyságától függően – szupersűrű anyagú neutroncsillaggá vagy még nagyobb gravitációs erejű fekete lyukká válik. Olyan erős tömegvonzással bíró égitestté, melynek gravitációs ereje még a fényt sem engedi kisugárzódni. A szupernóva-robbanás során keletkező anyagfelhő pedig tágulni kezd, s a világegyetem végtelenébe viszi magával a vastól is nehezebb elemeket is, míg csak el nem oszlik a térben…
Visszatérve dr. Lugaro és tudóstársai kutatásaira: a meteoritok vizsgálatával kiderítették, hogy az arany, a platina és az ezüst utolsó egy százaléka mintegy százmillió évvel a Nap megszületése előtt, az ólom és a ritkaföldfémek utolsó egy százaléka pedig csak legfeljebb 30 millió évvel központi égitestünk felizzását megelőzően épült be a formálódó Naprendszerbe. A vizsgálatok eredményeként valószínű, hogy a Nap és a körülötte keringő égitestek kialakulása előtt 100 millió évvel egy viszonylag közeli szupernóva-robbanás anyagfelhője keveredett össze annak a gáz- és porfelhőnek az anyagával, melyben megszülettek a Nap és testvércsillagai, valamint az általunk ismert, illetve feltételezett, körülöttük keringő kisebb égitestek. 10-30 millió évvel a Naprendszer kialakulása előtt pedig egy vörös óriásról ledobódott planetáris köd anyaga vegyült el a felhőével, melyben ezt követően kialakult egy sor csillagkezdemény, köztük a Nap. Dr. Lugaro szerint a kutatások alapján arra is következtethetnek, hány csillagból állt az akkor képződött csillaghalmaz, benne a mi napunk, melynek tagjai később elsodródtak egymástól.
Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma