Dr. Márku Anita: „Megelőlegezett bizalomnak tartom ezt a díjat”

2012. május 7-én Arany János Fiatal Kutatói Díjjal tüntették ki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egyik kiváló tanárát, dr. Márku Anitát, aki „fiatal kora ellenére komoly és eredményes szakmai múlttal rendelkezik: egy évtizede kutatja a határon túli magyar nyelvváltozatok jellegzetességeit, erdélyi, szlovákiai, délvidéki, muravidéki és burgenlandi kollégákkal együttműködve.” – olvashatjuk az MTA Arany János díj- és érem 2012 c. tájékoztató kiadványában. A díjat az MTA 183. közgyűlése keretében megrendezett Külső Tagok Fórumán idén két fiatal kutatónak ítélték oda: Márku Anita mellett Csata Zsombor erdélyi szociológus is átvehette.

„A Magyar Tudományos Akadémia 1990 óta gondot fordít arra, hogy a tudományt magyar nyelven művelőkre, a tartalmában Magyarországhoz kapcsolódó kutatásokkal foglalkozókra kiterjessze a „tudományos állampolgárságot”, hogy ezek a kutatók tagjai legyenek a magyar tudományos közösségnek. Alkotásaikat, kutatásaikat a magyar tudományhoz való hozzájárulásnak tekintjük. Az anyaországnak felelőssége van a határon túl élőkért, a Magyar Tudományos Akadémia is felelősséget visel a tudományt magyar nyelven művelők iránt.” – mondta Pálinkás József, az MTA elnöke köszöntő beszédében.

A kitüntetésről és eddigi munkájáról Márku Anitát kérdeztük:

– Mesélj kicsit az eddigi életedről!

1981. április 22-én születtem a beregszászi járási Mezőváriban. Az elemi osztályokat szülőfalumban végeztem el, majd 1991-ben jött a hír, hogy újraindul a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium. Sikeres felvételit nyertem a gimnáziumba, s 1999-ben ott érettségiztem. Az érettségi után a Rákóczi-főiskolán kezdtem felsőfokú tanulmányaimat, s éppen abban az évben fektette le a Limes Társadalomkutató Intézet alapjait dr. Soós Kálmán és dr. Csernicskó István. Diákként és terepmunkásként kapcsolódtam be több kutatásba is (Iskolakutatás 2000, A kárpátaljai magyarok nyelvhasználata 2000, Mozaik 2001). 2001-től fiatal kutatóként dolgoztam itt, majd 2003-tól ennek az intézetnek az egyik jogutódjaként működő Hodinka Antal Intézetben.

Magiszteri diplomámat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem társadalmi kommunikáció szakirányon 2007-ben, és ezután szinte automatikusan jött az ötlet, hogy doktori tanulmányok keretében folytassam egyéni kutatásaimat. Ezt viszont már a Pannon Egyetemen kezdtem meg, Veszprémben. Elég szoros határidőn belül kellett az egyetemi képzést abszolválnom, és a disszertációt megírni, de 2011 decemberében sikerült megvédenem.

 

– Hogyan jött az ötlet, hogy kétnyelvűség-kutatással foglalkozz?

– A Hodinka Intézet profiljába olyan szociolingvisztikai, kétnyelvűségi kutatások tartoznak, amelyek a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatát, a nyelvi kontaktusból eredő jellegzetességeit, nyelvi jogi helyzetét vizsgálják, ezért egyéni kutatásom is (röviden: a kárpátaljai magyarok nyelvválasztási és kódváltási kommunikációs stratégiáinak vizsgálata) is ezen kutatások sorába illeszkedik.

 

– Miért fontos ez szerinted?

– Sok szempontból fontos. A kárpátaljai magyarok alapnyelvváltozata ugyanúgy, mint más határon túli régiók nyelvváltozata egy sajátos kontaktusváltozat, amely kicsit más, mint a magyarországi magyar vagy az a sztenderd nyelvváltozat, amelyet a magyar tannyelvű iskolákban tanítanak. Mindenképpen fontos, hogy empirikus kutatásokkal feltárjuk, leírjuk a helyiek által beszélt nyelvváltozat(ok) sajátosságait, majd a kutatások eredményeit visszaforgassuk a közösség javára. Ennek jó példája az, hogy a magyar tanszék kollégái az alapkutatásokból kiindulva, olyan magyar nyelvtankönyveket írnak, amelyek nem a nyelvi diszkrimináció újratermelődést segítik elő, hanem a nyelvi változatosság, a kétnyelvűség pozitívumait közvetítik: értékként tekintenek a nyelvjárásokra és nem kiirtandó, hanem természetes jelenségként tekintenek például a szókölcsönzésekre, vagy szituációs gyakorlatokon keresztül mutatják be, hogy mikor lehet a kódváltás sikeres kommunikációs stratégia két kárpátaljai magyar beszélgetésében.

 

– Milyen munkáid jelentek meg eddig?

– A Pécsi Tudományegyetemen a szakdolgozatomat is ebben a trémakörben írtam. Akkor (2003-ban) felmérést készítettem a nyelvválasztási szokásokról és a kódváltási stratégiákról az ungvári egyetemisták és a beregszászi főiskolások között, és ennek egy átdolgozott változata jelent meg könyv formájában 2008-ban Érvényes történetek címmel. Ezen kívül a Hodinka Intézeten belül több kötetnek vagyok szerkesztője és társszerzője.

 

– Szerinted miért pont Te kaptad az Arany János-díjat?

Az MTA honlapján azt olvashatjuk, hogy az Arany János Fiatal Kutatói Díjat azok a 35 év alatti kutatók kapják meg, akik addig már bizonyítottak a tudományos kutatás terén. Idén rám illetve egy tehetséges kolozsvári szociológus kollégára, Csata Zsomborra esett a választás, gondolom azért, mert a tisztelt bizottság úgy gondolta megfelelünk a kritériumoknak. A díjat a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Pálinkás József adta át az MTA székházában Budapesten egy nagyon impozáns rendezvény keretében. Az ünnepségre kolléganőm, Hires-László Kornélia kísért el.

Úgy érzem, hogy ezt a díjat nem én egyedül kaptam. Egyrészt úgy gondolom, hogy ezzel a díjjal a Hodinka Intézet kutatóinak és a Termini Magyar Nyelvi Kutatóintézet munkatársainak a munkáját is elismerik, hiszen az én eddigi kutatásaim és publikációim is ide kapcsolódnak. Másrészt egészében véve a Rákóczi-főiskolának is egy nagy elismerés, mégpedig azért, mert talán ez a díj bizonyítja, hogy van értelme a tudományos utánpótlás nevelésének, van hozadéka a főiskolán „nevelkedett” és itt dolgozó fiatal kutatók munkájának. A magam részéről megelőlegezett bizalomnak tartom ezt a díjat a „Tudománytól”, s úgy érzem, hogy talán jó irányba tettem meg az első lépéseket.

 

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mindenképpen szeretném folytatni a kutatásaimat. A Hodinka intézményi kutatásai mellett most az internetes kommunikáció érdekel, az internetes nyelvhasználatban szeretném vizsgálni a kétnyelvű jelenségeket, például azt, hogyan jelennek meg ezek a közösségi oldalakon. Eddig főleg a beszélt nyelvben és kérdőívek segítségével vizsgáltuk ezeket a jelenségeket, de itt, a nyelv írott változatában kicsit másképp jelennek meg a kölcsönzések, kódváltások és a kétnyelvű jelenségek.

 

– Nagyon sok szerencsét és kitartást kívánunk az elkövetkezendő időkben, s reméljük, még nagyon sok díjjal és elismeréssel gazdagítod mind a főiskola, mind a fiatal kutatók táborát!

 

 

kárpátalja.ma