Feltérképezték az amerikai dohányszender génállományát

Egy nemzetközi kutatócsapat sikeresen szekvenálta az amerikai dohányszender génállományát hernyója révén. A Kansasi Állami Egyetem vezette kutatócsapat közzé is tette tanulmányának részleteit, abban a reményben, hogy ezzel új kutatások előtt nyithatja meg az utat.

Az amerikai dohányszender (Manduca sexta) hernyója nem véletlenül érdemelte ki a falánk nevet – a latin manduca szó jelentése nagyétkű, míg a sexta a hasán végigvonuló hat narancsszínű foltra utal – rengeteget eszik, mielőtt átalakul a szenderré.

Az Egyesült Államok északi, déli és középső részén gyakori hernyót kártevőnek tartják, mert lelegeli a paradicsomnövények leveleit, de nincs tőle biztonságban a padlizsán, a burgonya és a paprika sem.

Az eme családba tartozó növények olyan vegyületeket termelnek, amelyek elriasztják a legtöbb rovart, de a hernyó ellen nincsen védelmük. A kutatók figyelmét éppen ezért keltette fel a hernyó fiziológiája.

Michael Kanost, a vizsgálat vezetője évtizedek óta tanulmányozza a szendert. Társszerzőjével, Gary Blissarddal hét éve határozták el, hogy elkezdik feltérképezni a lepke genomját.

Az amerikai dohányszender hernyója miatt jó modellfaj. A nagy testű hernyó kinyúlva elérheti az akár 10 centimétert is, míg testsúlya meghaladhatja a 10 grammot. Mindez lehetővé teszi a könnyebb szövetmintavételt.

A friss vizsgálatban a hernyó vérében lévő fehérjéket, és azt vették górcső alá, miként védekeznek a fertőzésekkel szemben az állatkák. A kutatók megtisztították a hernyó DNS-ét, aztán elküldték génszekvenálásra.

Az eredmények szerint ugyanazon proteinek némelyike megtalálható mind a hernyó-, mind az emberi vérben. Sőt mi több, ezek ráadásul ugyanolyan funkciót töltenek be immunrendszerükben.

A szender génállományának feltérképezésével lehetővé válik olyan gének és genetikai régiók azonosítása, amelyek eme fontos rovar biológiájáért és viselkedéséért felelnek. Kanost szavai szerint már találtak is 600 gént, ezek valószínűleg szerepet játszanak a különféle kórokozókkal szembeni védelemben a rovarnál.

Az eredmények új, a rovarkártervők elleni módszerek kifejlesztéséhez is vezethetnek, emellett segíthetik az élettani, neurobiológiai és molekuláris biológiai kutatásokat.

A génállomány birtokában ezenfelül azonosíthatják a hernyó vérében és szöveteiben lévő proteineket is, illetve a szekvenált genommal rovarproteineket állíthatnak elő biokémiai vizsgálatokhoz.

A kutatás részleteiről az Insect Biochemistry and Molecular Biology folyóirat számolt be.