Fordizmus a kínai agyagharcosok fegyvereinél

Meglepő eredménnyel zárult a kínai agyaghadsereg fegyverein elvégzett kémiai vizsgálat, miután kiderült, hogy már az ókori Kínában is jelen voltak a modern kori tömegtermelés csírái, a fegyverek gyártását pedig munkafolyamatokba szervezték.
A kínai agyagsereget 1974-ben fedezték fel Hsziantól (Xian) 35 kilométerre keletre kutat ásó parasztok. A leletet a modernkori régészet egyik legnagyobb szenzációjának tartják. Az első feltárást 1978 és 1984 között mindösszesen 6 hónapig végezték, amikor 1087 agyagszoborra leltek. A második feltárást 1985-ben indították, egy évig tartott, ám technikai okok miatt beszüntették. A helyszín 1987 decemberében felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és Kína egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetességévé vált.

A 14 ezer négyzetméteres területen eddig nyolcezer harcos, 130 szekér összesen 520 lóval és további 150 ló szobra került elő az ott folyó ásatások során. A császári agyaghadsereg feltárásának harmadik, 2009-ben kezdődött fázisa jelenleg is tart; eddig három temetkezési gödröt tártak fel. Legutóbb arról számolt be a helyi média, hogy kínai régészek újabb 310 leletet tártak fel: több mint 100 katonát, lovakat, két szekeret, fegyvereket, dobokat és egy pajzsot is találtak.

Mint ismert, a rendkívül gondosan megmunkált, élethű, helyi munkások által készített terrakotta harcosokat agyagból formázták, fegyvereik viszont igaziak voltak, olyannyira, hogy azokkal akár ölni is lehetett. A kutatókat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy hogyan tudták ennyire gyorsan és egységesen elkészíteni azt a több tízezer kardot, lándzsát, nyilat és baltát, amit Csin Si Huang-ti sírja rejt. A válasz mostanra körvonalazódni látszik: a közel 40 ezer, bronzból készült nyílhegy kémiai vizsgálatából kiderült, hogy azok különböző műhelyekben, munkafolyamatokra lebontva készültek el.

„Eleinte azt hittük, hogy a tömegtermelés egy hatalmas láncolat volt, az elemeket pedig csak később, egy helyen szerelték össze – ahogyan az autókat is gyártják” – mondta el Marcos Martinon-Torres, a University College London régésze, a Journal of Archaeological Method and Theory című folyóiratban megjelent tanulmány szerzője. „Azonban kutatásunk azt mutatja, hogy a gyártás sokkal kisebb egységekben történt, amelyek egymással párhuzamosan működtek, önellátóak és sokoldalúak voltak” – tette hozzá Martinon-Torres.

Bár a kutatók már régóta sejtették, hogy a kínai mesteremberek a tömegtermelés valamilyen formájában dolgoztak, először sikerült bizonyítékokkal alátámasztani, hogy az ókori Kínában is jelen volt a fordizmus egy formája. A kutatók először röntgensugaras fluoreszcens spektrometriát alkalmaztak a 680 különböző helyen fellelt, összesen 37 348 nyílhegyen, meghatározva a fegyverek kémiai összetételét, majd azokat és a harcosokat egy a hetvenes-nyolcvanas években gyűjtött adatok alapján elkészített digitális térképen helyezték el.

Az egyedi kémiai ujjlenyomattal rendelkező ón és réz ötvözete megmutatta, hogy azok több helyen is előfordultak, s különálló műhelyekben készültek. Jeffrey Liker, a Michigani Egyetem mérnöke szerint ennél is fontosabb, hogy már ekkor jelen vannak a modern kori tömegtermelés legfontosabb jellemzői, úgy mint a minőségellenőrzés, a szabványosítás és a folyamatos termelés.

Forrás: mult-kor.hu